Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Cselényi István Gábor: Ha az utcáról toppan be valaki
formák azonban semmiképp sem helyettesítik a folyamatos katekézist, amelyben rendszeres oktatás és nevelés folyik. Ezt nem szabad annak helyettesíteni, hogy csupán konferenciák vagy beszédek sora legyen az egész" (96). 5. Az életszerűség és közösségiség elve különösen fontos a megtörök esetében. A zsinat több okmánya, majd azt követően, számos dokumentum foglalkozott a felnőttek megtérítésének, illetve hitre való elvezetésének kérdésével. A kérdés, mint láttuk, nálunk is egyre aktuálisabb. Mindegyik kimondja, hogy a felnőttek általában az élő keresztény közösséghez csatlakozva találhatják meg Krisztust (EN 13,21,41,76; OICA 4,19,21,38,41). Az elmélyült hitre és a szentségek vételére pedig a katekumená- tus útjának végigjárásával jutnak el. Ilyen értelemben sürgetik a dokumentumok a felnőttképzés katekumenátus jellegű formáinak kialakítását (vö. CD 14; AG 14; OICA; DCG 20,96; CTr24,44; EN 44 stb.). A katekumenátus tudvalévőén nem csupán ismeretátadás, hanem elindulás a krisztusi élet útján, a keresztény közösség példája és támogatása által. — A közösség fontosságáról — a megtéréssel kapcsolatban — a Catechesi Tradendae így ír: „Aki hitével Krisztushoz kapcsolódik, az .. . kénytelen keresni azok közösségét, akik ugyanezen az úton járnak. Mert a terméketlenség veszedelme fenyegeti a katekézist, ha a katekument nem fogadja be egy olyan közösség, amely a hitből él” (24). Az Általános Kateketikai Direktórium pedig így foglalja össze a katekumenátus lényegét a közösségiség és az életszerűség vonatkozásában: A katekumenátus „katekézis, liturgikus részvétel és közösségi élet egyszerre” (130). Cselényi István Gábor „ HA AZ UTCÁRÓL TOPPAN BE VALAKI . . A „hátha mégis igaz” Egy német hittankönyvben olvasható a következő példázat: „Fiam, tulajdonképpen miért jöttél ma istentiszteletre, és miért imádkozol olyan ájtatosan? Azt mondtad a múltkor, nem hiszel Istenben.” „Ez igaz — hangzott a válasz—, nem hiszek benne. De akkor vajon már tudom is, hogy igazam van?” Fiataljainkat is sokszor csak a „hátha mégis igaz” hajtóereje sodorja a felnőttoktatás berkeibe. Sokszor szinte csak az „utcárról toppannak be”, hirtelen ötlet nyomán vagy baráti unszolásra. De bármi vezette is őket, itt vannak, és meg kell próbálnunk felelni azokra a kimondott vagy ki nem mondott problémákra, kételyekre, melyeket magukkal hoznak. Nem játszhatunk „szembekötősdit”. Fiataljaink — akiket valamikor megkereszteltek, akik esetleg még elsőáldozók voltak — az iskolában materialista nevelést kapnak. A hitalapozás során nem kerülhetjük el a feladatot, hogy szembesüljünk a másik világnézet által felvetett nehézségekkel, s igyekezzünk válaszolni is a „másik oldal” állításaira. A Fradi és a többi csapat A marxizmus kiindulópontja a világ anyagi egysége, másszóval: lét és anyag azonosítása. Hogy erre a tételre — sőt h/ttételre — megfelelhessünk, pontos fogalmi „játékra” van szükség. A lenini anyagdefiníció szerint az anyag „filozófiai kategória az objektív valóság jelölésére, amely érzeteinkben lefényképeződik . . ., s amely tuda252
