Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Pfister-Schölch, Xaver - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A gyermekek helye az egyházközségben
A gyermek felé fordulás — menekülés a felnőttek elől? A gyermekeket és a fiatalokat könnyebb föllelkesíteni, mint a felnőtteket. A tanrendbe beépített hitoktatás a lelkipásztornak közvetlen és egyenes utat nyit a gyermekhez. A felnőttekkel már nem ilyen egyszerű a dolog, fcjy a gyermekekkel való foglalkozás menekülés lehet a felnőttekkel való foglalkozás elöl. Amikor a gyerekekről és a fiatalokról beszélnek, ez lehet pótléka egy olyan beszélgetésnek, amelyben arról lenne szó, hogy hogyan lehetne őket megnyerni a plébánia ügyének. A gyerekekből és a fiatalokból csinálnak problémát, hogy ne kelljen fölvetniük a plébánia felnőttéinek a problematikáját. Meg kellene tehát néznünk a hitoktatási tanterveket. Nem olyan dolgokkal szembesítjük-e ebben a gyermekeket, amilyenekkel tulajdonképpen csak a felnőttek tudnának kezdeni valamit? Nem túlságosan korán vetünk attól való félelmünkben, hogy később már nem leszünk képesek vetni? A gyermekek agyába és szívébe előreláthatóan begyömöszölünk mindent, mert attól félünk, hogy a felnőttekhez már nem tud hozzáférni raktározó igyekezetünk. így tehát a gyermek nem gyermekként kerül a látóterünkbe, hanem mint az a felnőtt, aki majd lesz egyszer. A plébániának azonban a gyermekeket és a fiatalokat kell szolgálnia, s nem engedheti, hogy a gyermekek és a fiatalok szolgáljanak neki. A gyermekek és a fiatalok szocializációja az egyházközségben nem lehet a plébánia gyermek- és ifjúsági munkájának első és legfelső célja, főképp nem lehet az abban az esetben, ha a plébánián a felnőttek szocializációja nem szívügye az egyházközségnek. A plébánia számára fönnáll a veszély, hogy a gyermekeket és a fiatalokat, mint a társadalom leggyöngébb tagjait, a saját érdekében használja föl. 2. Gyakorlati következtetések — 1. A plébániának felül kell vizsgálnia, hogy milyen helyet foglal el munkájában a gyermek- és ifjúsági munka, valamint a hitoktatás — a felnőttek körében végzett munkához viszonyítva. Nem a hiányzó vagy csenevész felnőtt-munka pótléka-e a gyermekekkel való foglalkozás? Nem úgy nézik-e csak a gyermekeket, mint leendő felnőtteket? Valóban az egyház jövőjéért való aggódás-e a gyermekekkel való foglalkozás legbelső motívuma? — 2. A plébániának az egyházközségi otthonban kell kifejezésre juttatnia a gyermekfoglalkozások iránti érdeklődését és becsülését. Az ott megforduló gyermekek a plébánia nagy lehetősége, még ha időnként nagy rendetlenséget csinálnak is. Támogatni és védelmezni kell az ott folyó életet. A plébániának mindent el kell követnie, hogy a gyermekeknek legyen terük ahhoz, hogy gyermekek lehessenek. Ennek érdekében a plébánia nem állhat meg a saját határánál. A gyermekek szószólójává kell lennie a városnegyedben, védelmükre kell kelnie mindenütt, ahol a felnőttek világa el akarja venni a gyermekek életterét (várostervezés, a gyermekek áruvá tevése, az iskolák tantervei). — 3. Ápolni kell a felnőttek és gyermekek közötti kapcsolat kultúráját. Egy olyan világban, amelyben a különböző nemzedékek életterei mind jobban elszakadnak egymástól, a plébánia feladata elvezetni őket egymáshoz. A gyermekek és felnőttek összehozása azonban igényes feladat, a lakónegyed kapcsolatrendszerén végzendő munka. — 4. A szentségi pasztoráció nem redukálható a gyermekekre, nem is csupán a gyermekek szüleire. Nem szabad a gyermekeket csupán az egyházközségbe való szocializáció eszközének tekinteni, hanem lehetőséget is kell adni számukra, hogy valóban jelen is legyenek az egyházközségben. — 5. Felül kell vizsgálni a gyermek-istentiszteletek gyakorlatát. Nem szolgálják-e azt a célt is, hogy a gyermekeket elkülönítsük a felnőttektől, hogy a felnőttek maguk közt maradhassanak, és hogy ne zavarják őket? Nem volna-e fontos, hogy a felnőttek időnként hagyják, hogy a gyermekek zavarják őket? Az egyházközségi istentiszteletet, amelyen együtt van a plébánia minden csoportosulása és korosztálya, nem szabad feloldani célcsoportos istentiszteletekké. Természetesen nem szabad az ilyen isten236
