Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 4. szám - KÖRKÉP - Görbe József: Legyetek kicsinnyé, hogy naggyá legyetek!
Az igazságkeresés ezért lehet a gyermekség (fiatalság) legfőbb jellemzője. Ez a jellemzés nagyon közel áll ahhoz, amit Krisztus kér az igaz imádóktól: „Mert elérkezik az óra és már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát” (Jn 4,23). AKARAT. A gyermek életének van egy másik oldala is, amely szoros kapcsolatban van az előbb elmondottakkal, de mégis új utakat nyit meg a gyermekség és az Isten-gyermekség kapcsolatának megértésében. Ennek az új útnak a kapuja a gyermekek életmegnyilvánulásait — a mozgékonyságot, a tevékenységet, a cselekvést — figyelve nyílik meg előttünk. A gyermek ezek által tud kibontakozni. A gyermek nemcsak azért nyugtalan, mert nagy a mozgási igénye, hanem azért is, mert számára minden nyugtalanító, idegen és titokzatos. Fordított itt a helyzet, mint a gyermekek szellemiségénél. A gyermek szellemi élete az engedelmes befogadás, „a naiv hiszékenység”. A szellem nem tudott önállóan cselekedni, nem tudott elvonatkoztatni. A szellemnek a testen keresztül nyílik lehetősége a tevékenységre. Ez a test pedig tele van erővel és lendülettel. így szemtanúi lehetünk a lélek egyik legnagyobb csodájának: a fizikai erőből fakadó cselekvés mozgásba hozza a szellem energiáját, az akaratot. A gyermek akarati élete a cselekvésben bontakozik ki. A gyermek első „tudatos” ellentmondásait — ezek az akarat első megnyilvánulásai — a cselekvésben valósítja meg (hisztizés, feleselés stb.). Lelki életünk szempontjából ez döntő fontosságú. Mert nem születhet meg bennünk a lelki élethez nélkülözhetetlen „jóakarat” addig, amíg a lélek el akar szakadni a cselekedetektől. Az ilyen lelki élet valamiféle elvi, szellemi síkon fog mozogni, de nem lesz benne jelen az akarat. (A cselekvésben korlátozott gyermek szellemileg megsérül. És ugyanígy a jócselekedetek híján az ember a lelkében károsodik). A cselekedetek igazi mozgatórugója tehát a lélek. Ezért minden cselekvésnek van valami rejtett célja. Az egyik ilyen rejtekben meglapuló cél az eredetiség. Újat és „rendkívülit” akar véghezvinni. Ezen a ponton a gyermekek és a felnőttek teljesen egyformák. Azt gondolják: az az igazán eredeti, amiről más nem tud. A felnőttek életében ez haszontalan titkolózás. De a gyermekekben mindez a lélek indítására történik. A lélek valami rendkívülit akar: át akarja lelkesíteni és be akarja tölteni őket. A lélek ezt láthatatlanul, a legnagyobb titokban viszi véghez. Az Istentől akart növekedésnek mindig jellemzője és ismertetőjele az észrevehetetlenségbe való burkolózás. A gyermek azáltal növekszik, ami láthatatlanul dolgozik benne (lélek által). Éppen ezért a gyermek számára magától értetődő Jézusnak az a kérése, hogy rejtekben imádkozz, és rejtekben böjtölj. Számára a legnagyobb és legfontosabb dolgok azok, amik titokban, a szemektől elrejtve mennek végbe, öntudatlanul is a szentek tudományát éli meg: a szív mélységeiben történő dolgok a legjelentősebbek. Az ember legeredetibb cselekedetei ezek, amit egy keresztény nemcsak megtehet, de meg is kell tennie. Ha elfogadjuk, hogy a gyermek cselekedeteiben a lélek törekvései fejeződnek ki, akkor el kell fogadnunk azt is, hogy a cselekedetek igazi értékét nem bírálhatja el csak maga a lélek. A lélek ezt az értékelést a gyermekben reflexszerűen végzi el. Ezért a gyermek lelke öntudatlanul is kioktat minden keresztény embert a cselekedetek helyes értékelésével kapcsolatban. Ez a szembesülés kizár minden ellenvetést, ha végiggondoljuk a következőket. A lélek a teljességre törekszik. Mivel a gyermekben a cselekvés mozgatórugója a lélek, ezért ő a játékaiban is a maximumra törekszik. Ki nem látott még gyermeket a homokban várat építeni? A játék élvezete és a vár elkészülte után azonban minden szívfájdalom nélkül képes azt szétrombolni. A „felnőttek” számára mindig érthetetlen, amikor a gyermekek így tesznek. Ez az értetlenség leleplezi a felnőttek gondolkodását: ők maradandót akarnak alkotni. A gyermekek tettei a szentek életében kapnak értelmet és igazolást. A szentek azok, akik nem engednek más értelmes cselekvést, mint azt, ami a gyermekekre a legjellemzőbb: a bekapcsolódást. Ez a tevékenységben megvalósuló kapcsolat az Isten eredeti szándékának felel meg. Az ember elsődlegesen társ. Az Isten társa. Az egyedüli értelmes dolog az, ha társként bekapcsolódunk Krisztus nagy művébe, a megváltásba. Nem feledve azt, hogy amit mi 229
