Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)

1988 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Balázs Pál: Kiút a krízisből

elintézni, hogy „nem tehet róla, tehát ártatlan”. A dolog naturális megjelenésében ez ugyan igaz, de az ember megismer, gondolkodik és cselekszik. Amint tudatosan elfogadja az őt körülvevő krízisallapotot, ő maga is valódi krízisbe kerül. Ebből viszont az is következik, hogy mégoly krízisállapotban élő ember sincs szükségszerűen válságban; sőt, felismerve a helyzetét, a kiengesztelődés szolgálatával krízisoldó szerepet tölthet be.

Túl az emberi személyes bűnön (és természetesen azzal együtt is) korunk embere négy alapvető szakadás állapotában él:

— a) Elszakítottságban Istentől. — Bár Jézus Krisztus „megszerezte nekünk a kiengesztelődést” (Róm 5.11) Istennel, mégis emberek és embercsoportok úgy élnek, mint Isten ellenségei. — A kiengesztelődés szolgálata Isten emberszerető jóságának bemutatása lenne, hogy mindenki újra rátalálhasson a már elé jött Istenre.

— b) Az ember meghasonlott önmagával. —Az ember Isten képére és hasonlatosságára teremtett lény: Isten az a tükör, amelyben „megnézheti” és ellenőrizheti önmagát. Isten nélkül oly nagymértékben rejtély az ember, hogy önmagán sem képes eligazodni.

— c) Feszültségben él testvérével. — Ezek a feszültségek politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális, világnézeti-vallási stb. természetűek, melyek következtében megosztottá vált világunk. A gazdagok szemben állnak a szegényekkel, a jóllakottak az éhezőkkel, a műveltek az analfabétákkal, a hatalom birtokosai a jogfosztottakkal stb. Megannyi krízisforrás. Bármelyik ellentét elfogadása személyes krízisünket jelentené. Az ellentétek következetes feloldása viszont a kiengesztelődés szolgálata.

— d) Összeütközésbe került az egész világgal. — A fizikai, kémiai és biológiai törvények fölfedezése közben megfeledkezett az ember a természet egyetemes törvényéről. Ennek következtében az a veszély fenyegeti, hogy a kizsákmányolt és beszennyezett világ elpusztítja az embert. Ezért nagyonis erkölcsi kérdés a világgal, a természettel való kiengesztelődés.

Ha az emberiség ki akar kerülni mai válságából, akkor rá kell találnia a kiengesztelődés útjára. A kiengesztelődés magába foglalja a megbocsátást, de több is annál, mert „elébe megy” a rászorulónak — akár személyesen bűnös, akár nem —, és előkészíti útját. Ezért a kiengesztelődés az az alap, amely képes mindent hordozni és a helyére tenni: bűnt is és tévedést is, mások tehertételét is és a magunkét is. A krízis keserű gyümölcsei meggyőznek bennünket arról, hogy emberi világunk egységes egész, a részletmegoldások legfeljebb csak további feszültségek forrásaivá lehetnek. A krízisből csak a tabuk nélküli teljes kiengesztelődés jelentheti a kiutat.

Ajánlás A keresztényeknek Krisztusra kell egészen rátalálniuk, mert „úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy ő a kereszten vérével békességet szerzett. Nektek is, akik azelőtt távol jártatok és ellenséges érzületűek voltatok gonosz tetteitek következtében, most megszerezte a kiengesztelődést testében a halál árán, hogy szentté, szeplőtelenné és feddhetetlenné tegyen benneteket színe előtt. Csak álljatok szilárdan és rendületlenül a hitben, és ne tántorodjatok el az evangéliumi reménytől” (Kol 1,20—22).

A TEOLÓGIA 1988. ÉVI TÉMÁI: — 2. HISZEK A SZENTLÉLEKBEN 3. A KERESZTÉNY FELNÖTTNEVELÉS (beküldési határidő: május 1.) 4. „HA NEM LESZTEK OLYANOK MINT A GYERMEK...”

A TEOLÓGIA folyóirat munkatársai a katolikus egyház tanításának keretén belül saját felfogásukat, nézeteiket fejtik ki, saját választott módszerüket alkalmazzák. A közös hit egysége folyóiratunk számaiban a legitim sokszínűség harmóniájában kerül az olvasó elé.

19