Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 4. szám - KÖRKÉP - Lenhardt Vilmos: Építsük a szeretet civilizációját (II. János Pál pápa új szociális enciklikája)
munkanélküliséget. Az iparilag fejlett országokban a munkanélküliek száma elérte a 29 milliót! (SRS 18). Hasonlóan egyre növekvő problémát jelent nemzetközi szinten a nemzetek eladósodása. A kölcsönök, melyeket eredetileg a fejlődés előmozdítására szántak, bizonyos pénzügyi mechanizmusok következtében sokszor visszájára fordultak. Ezzel pedig a szegényebb nemzetek, növekvő adósságaik miatt, még szegényebbé válnak. — Politikai tekintetben a pápa aggasztónak tartja, hogy az „első és második” világ nagyrészt két tömbre szakadt: Keletre és Nyugatra. Ezek társadalmi rendszerét és kettészakadását a hatalom gyakorlásában kétféle ideológia határozza meg: a liberális kapitalizmus, illetve a marxista kollektivizmus. Ezek az ideológiák hatalmi törekvésükkel létrehozták a két szembenálló fegyveres blokkot is, mely feszültségekre vezetett. A két szembenálló ideológia korrekcióra szorul, és ezért „az egyház kritikával illeti és elutasítja mind a liberális kapitalizmust, mind pedig a kollektivista marxizmust” (SRS 21). — Az enciklika ezután korunk problémái között sorolja fel a fegyverkezési versenyt, a nemzetközi fegyverkereskedelmet, az atomfegyverek felhalmozását, a terrorizmus terjedését, a politikai menekültek tömegeit és a népességfejlődés kérdéseit. Árnyaltan mutat rá, hogy egyes fejlett országokban a születések számának csökkenése, másutt viszont (főleg a fejlődő országokban) ezek gyors emelkedése okoz gondot. II. János Pál e helyen nem kíván szólni a családtervezés természetes és erkölcsileg jogos módszeréről, csupán elítéli a társadalmilag kényszerített születésszabályozást (SRS 25). A körlevél azonban korunk pozitív vonásairól is megemlékezik: növekszik világszerte az emberi jogok fontosságának értékelése, terjed az emberek között a kölcsönös összetartozás és szolidaritás vágya, továbbá az igazságos békére való törekvés. Sokan felismerik a környezet- és természetvédelem fontosságát. Elkötelezett emberek fáradoznak a béke ügyéért és az emberi igények teljesítéséért. A pápa, az enciklika negyedik és ötödik fejezetében az igazi emberi fejlődésről és ennek teológiai elemzéséről szól. Helyesen különböztet a felvilágosodás korának „haladás” és a teológiai tartalmú „fejlődés” szava között. (A hivatalos német fordítás az elsőt a „Fortschritt”, a másodikat az ’Entwicklung’ szavakkal adja vissza). A felvilágosodás bizonyos együgyű optimizmussal hitt az „egyenesvonalú, automatikus és végtelen” haladásban (SRS 27). De a „fejlődés” helyes fogalmát is meg kell tisztítani az egyoldalú közgazdasági elképzelésektől. A pápa egyértelműen kimondja: „Ma már világosan látjuk, hogy a javak és szolgáltatások puszta felhalmozása, mégha a többség hasznára is szolgál, nem elegendő az emberi boldogulás megvalósítására ” (SRS 28). A pápa szól ezután a fogyasztói társadalom pazarlásáról és környezet- szennyezéséről, mely „az elmaradottak tűrhetetlen nyomorúsága mellett elfogadhatatlan” (SRS 28). Sürgeti a teljes értékű fejlődést, mely nem a „birtoklásban” látja élete célját, hanem az erkölcsileg tökéletesebb „létezésben”. Teológiailag elemzi a fejlődés tartalmát, mely az Istenhez való hasonlóság kibontakoztatásában, illetve a teremtmények feletti helyes megőrző uralom gyakorlásában valósul meg. A fejlődés erkölcsi és isteni kötelezettsége is az embernek: természetes „talentumait” is kamatoztatnia kell üdvössége érdekében (Mt 25,26). A fejlődés azonban nemcsak egyéni kötelesség, közösségi feladat is. Ebben a tekintetben „a fejlődésnek a szolidaritás és a szabadság keretében kell haladnia... és az igazi fejlődésnek az Isten és felebaráti szereteten kell alapulnia, mert csak így valósulhat meg a „szeretet civilizációja” (SRS 33). A modern problémák teológiai elemzésésben a fejlődést gátló „bűnös struktúrák" valóságára hívja fel figyelmünket a pápa. Ezek mélyén személyes bűnök láncolata húzódik meg, főleg a profit utáni kizárólagos vágy, illetve hatalomvágy. Ezek a fejlődést akadályozó bűnös mechanizmusok csak erkölcsi döntések segítségével háríthatok el. Ezért állapítja meg a körlevél, hogy „a fejlődés nagyrészt morális jellegű feladat" (SRS 35). Csak az együvétartozás öntudatával, a szolidaritással és őszinte „megtéréssel” (Mk 1,15) hárítható el a bűnök struktúrája. Szinte meghatározását adja az enciklika a szolidaritásnak. „Eltökélt akarat és állandó gondoskodás a közjóért, külön-külön és összességben” (SRS 38). Itt állapítja meg a pápa körlevelének egyik alapgondolatát: „A béke a népek szolidaritásának gyümölcse!” (SRS 39). Néhány különleges eligazítást is nyújt a körlevél számunkra. Megállapítja, hogy az 221
