Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 4. szám - KÖRKÉP - Lenhardt Vilmos: Építsük a szeretet civilizációját (II. János Pál pápa új szociális enciklikája)
egyház nem akar kész technikai megoldást adni az elmaradottság problémáira. Nem kíván egy lenni a sokféle gazdasági rendszer között, hiszen ez nem is tartozik hivatásához. De feladatához tartozik, hogy az evangélium fényében segítséget nyújtson a társadalomnak a fejlődést gátló bűn legyőzésében és a „szeretet civilizációjának” kiépítésében. így alakult ki az egyház szociális tanítása, mely „nem kíván 'harmadik’ út lenni a liberális kapitalizmus és a kollektivista marxizmus között” (SRS 41). Ez a tanítása az egyháznak „szorosan hozzátartozik evangéliumi küldetéséhez" (SRS 41) és sajátos értékelése és segítése a társadalmi problémák megoldásának. — A pápa rendkívül fontosnak tartja, hogy az egyház egyértelműen a szegények érdekében kötelezze el magát, hiszen ők aligha tudják érdekeiket érvényesíteni. A pápa újra megállapítja, hogy „a világ javai mindenki számára szólnak" (GS 69) és ezért szinte „szociális tartozás”-ként használatra kapjuk ezeket Istentől. Viszont az enciklika azt is hagsúlyozza, hogy a fejlődés vállalkozási szellemet és szorgalmat is kíván a fejlődő népektől. A Befejezésben a pápa arra figyelmeztet, hogy a gazdasági fejlődés még nem szabadíthatja meg az embert a bűn szolgaságából. Erre csak a teljes értékű: anyagi és lelki fejlődés képes Krisztus kegyelméből. Ebben a munkában együttműködésre szólítja fel a pápa a különféle vallások híveit és a keresztényeket, hiszen a harmadik évezredre is érvényes feladat megvalósítása csak az emberiség összefogásával és az Úr Lelkének kegyelmével lehetséges. Szűz Mária évében „Máriára és az ö közbenjárására bízzuk korunk súlyos gondjait, hogy hozzájáruljunk a népek igazi fejlődéséhez." (SRS 49). Számunkra, a magyar egyház számára, véleményem szerint, alapvető megállapítása a körlevélnek, hogy nekünk is a „szeretet civilizációját" kell építenünk országunkban. Ez elsősorban azt jelenti, hogy híveinket nevelnünk kell arra, hogy az „igazi és teljes értékű fejlődésre" törekedjenek. Ezzel elkerülhető a fogyasztói társadalom sivár anyagiassága és tudatosul bennünk, hogy a szeretet, a szolidaritás, az erkölcsi értékek tisztelete lényegesen hozzá tartozik az emberi felemelkedéshez, boldogsághoz. Meg kell tanulnunk, hogy nem a „birtoklás” egyedül, hanem az „erkölcsös lét, élet” jelenti életünk célját. Ebben a munkában nyújt segítséget a hazánkban oly sokszor hiányzó szolidaritás, mely egyedül képes a társadalmi bűnök összefonódását megszüntetni és békésebb, szabadabb és boldogabb társadalmat kiépíteni. Ebben a fontos munkában nyújt segítséget az új körlevél, mely az evangélium fényében nyújt tájékozódást korunk problémái között. Jegyzetek: — 1. Encycl. Sollicitudo Rei Socialis: L Osservatore Romano 1988. febr. 26.11—19. — 2. II. János Pál pápa Sollicitudo Rei Socialis kezdetű enciklikája a Populorum Progressio XX. évfordulójára. Ford: Kiss L. Bp. 1988. (Kézirat) — 3. Sollicitudo Rei Socialis (SRS) 2.p. — 4. SRS u. ott. — 5. Mérleg 24/1988/1.2—3. — 6. Johannes Schasching SJ: Schwere Hypotek, Die Furche 44/1988/8. 1. — 7. L' Osservatore Romano 1988. febr. 26. 1—2. — 8. Kath. Soziale Tagung 25. März 1988. Wien. Kummer Institut: Rudolf Weiler: Die zweite Sozialenzyklika Johannes Pauls II. 1—9. — 9. Valentin Zsifkovlts: Entwicklung als Berufung. Graz 1988.13. —10. Vö. Mérleg 24/1988/1. 4. — 11. Várkonyi Tibor: A hetedik: Magyar Nemzet 1988. márc. 5. — 12. Bognár Károly: Az egyház szociális gondja: Világosság 29/1988/7. 484—486. — 13. Vö. Mérleg 24/1988/1.5. —6. 222
