Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 4. szám - KÖRKÉP - Lenhardt Vilmos: Építsük a szeretet civilizációját (II. János Pál pápa új szociális enciklikája)
világról egységes szemléletet alkosson. Az egyház nem kínál eszményi modellt a társadalomról. Arra biztatja az embereket, hogy olyan házat építsenek maguknak, melyben jól lehet lakni". — A hazai, nem egyházi sajtó, általában korrekt módon ismerteti a körlevelet, bizonyos megnyilatkozásait pozitívan értékeli, mint például Várkonyi Tibor cikke a Magyar Nemzetben.11 Az értékelés mellett természetesen kritikai megjegyzések is olvashatók pl. Bognár Károly a Világosságban megjelent cikkében: Ellentmondásosnak látja, ahogyan „II János Pál súlyos problémaként tárgyalja a népességszaporulatot, de elítéli a családtervezés minden szisztematikus politikáját”; hasonlóan bizonyos következetlenséget lát abban, hogy a pápa sürgeti a szembenálló tömbök politikájának legyőzését, a mások feletti uralom elvetését (SRS 39), de „nem egyenlően reális és a valóságon alapuló a mérce és a megítélés” a liberális kapitalizmussal, illetve a kollektivista marxizmussal szemben.12— A Mérleg folyóirat recenziója szerint viszont a New York Times-ban Satire gúnyosan azt kérdezi, hogy az egyház miért nem foglal jobban állást a nyugati világ mellett, és miért viszi túlzásba a pápa a pártatlanságot? „Egyetlen jó gondolatnak azt tartja a körlevélben, hogy az egyház adja el kincseit. Majd javasolja, hogy vegye át a katolikus egyház a vezető szerepet az Egyesült Államoktól a fejlődésben elmaradt országok támogatásában.”13 Természetesen a kommentárok csak egy-egy gondolatot emelnek ki a körlevélből, így szükséges, hogy annak legalább legfontosabb gondolatait, fejezeteit megismerjük az eredeti szöveg alapján. A Sollicitudo Rei Socialis hét fejezetre oszlik, a fejezetek címeit a modern fordítások egységesen közük, de ezek a latin szövegben nem szerepelnek. Rövid felsorolásként a fejezetek címei:1. Bevezetés — 2. Új gondolatok a Populorum Progressio enciklikában — 3. A mai világ képe — 4. Az igazi emberi fejlődés — 5. A modern problémák teológiai elemzése — 6. Néhány különleges eligazítás — 7. Befejezés. A Bevezetésben a pápa utal az új körlevél kiadásának körülményeire: A Populorum Progressio megjelenésének 20 éves évfordulója alkalmat ad arra, hogy napjaink szociális gondjairól szóljon a hívekhez és minden jóakaraté emberhez. De a problémák mellett távlatokat is akar nyújtani, az igazi fejlődésről kíván szólni. Közeledik a kereszténység harmadik évezredének „ádventje” és ezért szükséges, „hogy teológiai elemzés segítségével a jelen problémákat világosabban feltárjuk és pontosabban meghatározzuk a fejlődés fogalmát” (SRS 4). A Populorum Progressio új gondolatait a pápa három pontban rögzíti: VI. Pál körlevele, bár látszólag gazdasági és szociális kérdéssel: a fejlődéssel foglalkozik, de tárgyalása jogosságát indokolja, hogy ennek erkölcsi és kulturális jellege is van, melyben az egyház Krisztus akarata szerint és nevelői hivatásánál fogva illetékes (SRS 8). így „a szociális tanítás a kereszténység lényegéhez tartozik, mert Isten szavát alkalmazza a közösség életére” (SRS 8).A szociális kérdés világméretűvé vált, ezért már nem csupán egyes rétegek nyomoráról, hanem elmaradott országok helyzetéről kell szólni. VI. Pál körlevelében megállapította, hogy a „haladás a béke új elnevezése”; ebből az is következik, hogy „a háború vagy annak előkészítése a fejlődés legnagyobb ellensége” (SRS 10.) A mai világ képe sötétebb, mint azt húsz esztendővel ezelőtt a fejlődéshez fűzött reményektől a szakemberek várták. Tovább mélyült a szakadék, mely a fejlett északi országokat elválasztja az elmaradott déli országoktól. De a nyomor egyes rétegekben és csoportokban a gazdag országokban is megjelenik. — Problémát jelent, hogy a szegénységnek és elnyomásnak többféle formája létezik: az oktatásból való kizárás valósága az írástudatlanságban, az emberi személy jogainak korlátozásában: vallási, politikai, faji diszkriminációkban. A pápa a fejlődés érdekében rendkívül fontosnak tartja az egyéni gazdasági kezdeményezés: a vállalkozás jogának biztosítását. „Mégha az ’egyenlőség’ nevében korlátozzák is ezt, valójában az egyesek alkotószellemét, kreativitását és aktivitását bénítja meg” (SRS 15). Hangsúlyozza, hogy egyetlen társadalmi csoport vagy politikai párt sem jogosult a vezetés monopóliumát magához ragadni, mert ez is a közösség életét rontja meg. II. János Pál napjaink negatív vonásai között sorolja fel az urbanizációval együttjáró lakáshiányt, az egyre növekvő 220
