Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 4. szám - KÖRKÉP - Lenhardt Vilmos: Építsük a szeretet civilizációját (II. János Pál pápa új szociális enciklikája)
Rerum Novarum körlevelét, mely az egyház modern szociális gyakorlatának és tanításának elindítója lett. Az évtizedek változásával ehhez az örökséghez kapcsolódott a Quadragesimo anno (1931), a Mater et Magistra (1961), az Octogesima adveniens (1971), és a Laborem exercens (1981) körlevél. Ezekben az egyház az evangélium fényében értelmezi az „idők jeleit” (Mt 16,4) és megoldásokat keres a társadalmi problémákra (GS 4). A pápai megnyilatkozások sorában új korszakot nyitott VI. Pál pápa 1967-ben kiadott enciklikája, a Populorum progressio. Ez a körlevél bizonyos értelemben all. Vatikáni zsinat határozatainak végrehajtását jelenti. Megállapítja, hogy a szociális kérdés már nem Európa ügye, hanem világméretűvé tágult (PP 3). Akárcsak XXIII. János a Pacem in terris-ben, VI. Pál is az egyház tagjai mellett "minden jóakaratú emberhez" (PP 1.) intézte megnyilatkozását. A második ipari forradalom kezdő éveiben, a fejlődés támogatásáról, irányáról, erkölcsi értékeléséről szólt világosan. A teljes értékű fejlődés hozhatja meg az emberiség számára az óhajtott békét (PP 87). VI. Pál pápa e körlevele húsz esztendő távlatában is megőrizte időszerűségét.Tanításának továbbfejlesztését jelenti II. János Pál hetedik, 1987-ben elkészült és 1988 februárban közzétett enciklikája.1 Természetesen egy cikk terjedelmében nem foglalkozhatunk a körlevél minden fontosabb megállapításával. A Szent István Társulat kiadásában magyar fordításban mindenki megismerheti annak teljes szövegét.2 A következőkben röviden összefoglaljuk fejezeteit, majd az eddig megjelent kommentárok figyelembevételével II. János Pál pápa legfontosabb gondolatait emeljük ki az enciklikából. Az enciklika kiadásáról, szövegezéséről a következőket kell tudnunk: A Populorum Progressio megjelenésének huszadik évfordulója alkalmával „a pápai Justitia et Pax bizottság körlevelet küldött a keleti katolikus egyházak szinódusainak, és a püspöki konferenciáknak, amelyben véleményt és javaslatokat kért: hogyan lehetne a fenti enciklika jubileumát legméltóbban megünnepelni, tanítását elmélyíteni és napjainkra hasznosan alkalmazni” — írja II. János Pál új körlevelében,3 majd így folytatja: „Most helyénvalónak vélem, hogy tekintettel az adott válaszokra, az 1987. év befejezéseként a Populorum Progressio témájáról saját enciklikát adjak ki” ,4 — A kommentárok szerint az enciklika 40 oldalas tervezetét maga a pápa készítette el, majd azt megvitatta Tadeusz Styczen lublini teológus professzorral.5így elmondható, hogy az új pápai megnyilatkozás az egész világegyházra kiterjedő közvéleménygyűjtés és konzultáció gyümölcse. Ez a pozitív tény megfigyelhető a problémák világméretű felismerésében és a megoldások keresésében is. A Sollicitudo Rei Socialis világosan bizonyítja, hogy a kollegialitás milyen értékes eredményekre vezet, ha kellő előkészítéssel gyakorolják. A kommentárokat olvasva érdekes, hogy ezek címe, alapgondolata sok esetben kitűnően kiemeli a dokumentum talán legfontosabb alapgondolatait, de persze néha írójuk elfogultságáról is tanúskodik. — Johannes Schasching, a római Gergely egyetem szociálteológusa, a bécsi „Die Furche”-ban írt cikkében „a pápa 2000-re ható riasztó szavának" nevezi a körlevelet. Korunk problémái — a világhírű szerző szerint — „súlyos adósságként” nehezednek a társadalomra A fejlődés problémáit csakis az erkölcsi erők mozgósításával lehet megoldani.’ — A „L Osservatore Romano " kommentárjában az enciklikát „ az emberek lelkiismeretéhez szóló felhívás- nak" nevezi. A Szentszék félhivatalos lapja szerint az új dokumentum „ne csupán olvasmány, hanem munkaeszköz legyen, melyben választ találunk korunk kérdéseire.7— A bécsi egyetem szociáletika professzora, Rudolf Weiler ez év március végén tartott gyűlés keretében méltatta a pápai megnyilatkozást. Előadásában „az egyház szociális tanításának új mérföldköveként” jellemezte azt, és megállapította, hogy „az igazi fejlődéshez erkölcsi elkötelezettség szükséges. "8 — A grazi egyetem tanára, Valentin Zsifkovits cikkében így jellemzi a körlevelet: „A fejlődés meghívást jelent számunkra" majd hozzáteszi: „az egyház szolidaritása az emberekkel, különleges felelősséget jelent a szegények érdekében".9— Roger Etchegaray bíboros a francia „La Croix”-ban a következőket írja: „Az egyház szociális tanítása nem alkot harmadik utat. Az egyház nem utasít el két ideológiát, Poncius Pilátusként mosva kezét. Egyik szemével az evangéliumot nézi, a másikkal az emberi valóságot, hogy a jelenlegi 219
