Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)

1988 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Eicher, Peter - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Az ígéret gyermekei: a szövetség partnerei és az ország örökösei

„gyermekével”, de leginkább az ő jöveteléről szóló, s a hűségének megfelelő ígérete, az Atyának ez az állandó visszatérése kiválasztott népéhez nem ismerhető fel ott, ahol a szív annyira megkeményedett, ahol a bajokat annyira elfojtják, ahol a világ már régóta annyira dörzsölt, mint a felnőttek világában. ígérete csak úgy ismerhető fel, csak úgy fogadható el és fogadható be, ahogyan a gyermekek képesek elfogadni a legvalószínutlenebb dolgot is: „Ilyeneké a Mennyek Országa” (Mt 19,14). Azok a gyermekek, akik ilyesmit elfogadnak, valóban a „legnagyobbakká” tétetnek, az ebből a szegénységből kinőtt legnagyobbak viszont, akik csak azért alázzák meg magukat, hogy felmagasztaltassanak (Sir 20,11), magukat teszik utolsókká.

Jézus — az Ember-gyermek mindenki helyett. Nem erkölcsi megfontolásból tudja magát Jézus egynek a gyermekekkel, hanem mert szuverén szabadságban megtartja a szövetséget: „Aki nevemben befogad egy ilyen gyermeket, engem fogad be, s aki befogad engem, ...azt fogadja be, aki engem küldött” (Mk 9,37). Olyannak mutatja magát, mint aki valóban kicsi, mint aki a szövetség igazi partnere, aki Izrael helyébe lép, mégpedig mint Ember-gyermek minden ember helyett. Lukács és Máté gyermekségtörténete a Gyermek születését magasztalja, aki Isten Lelke által, az Isten teremtő szövetség-szavával szemben való engedelmeskedés lelkületéből fogantatik. A Messiás-gyermek, szegényen a jászolban, megvetetten a kereszten, imádásra méltó, de ugyanakkor veszedelmes is. A föld kicsinyei éppúgy magasztalják, mint a népek bölcsei, a királyi hatalom viszont kezdettől fogva életére tör. fgy az önként vállalt gyöngeség ereje, Istennek Gyermekké való lealacsonyodása fölemel, de ugyanakkor leterít is. Gyermekként köti oda magát az emberekhez, mert fönntartás nélkül szereti őket. Éppen a fenyegető hatalmaktól való függésükben, abban, hogy szabadítóra szorulnak, s abban, hogy szabadok az élet befogadására.

4. AZ ORSZÁG ÖRÖKÖSEI

Az Újszövetség közösségei számára a rokonsági és családi kötelékek elemi akadályt jelentettek az Országra való tevékeny várakozásukban, úgyhogy nem is tussolták el, hogy milyen kemény a törés Jézus követése és a hagyományos életkultúrában való fogvatartottság között, hanem igehirdetésükben továbbadták, és elvileg is végiggondolták. Gondolkodásukban nem lehetnek a hívők gyermekek (IKor 14,20), mégis nyilván minden azon múlik, hogy valóban Isten szabad gyermekeivé lesznek-e? Mégha Pál magát egyszerre vallja is a hitben nemzettek anyjának és atyjának (ITesz 2,7.11), s a közösség tagjait, mint János is, „gyermekeinek” szólítja (IKor 4,14 és másutt; 3Jn 4 és másutt), ebből mégis nem annyira a patriarkális-klerikális prédikátorhang szól, mint inkább az a magától értetődőség, amellyel a közösségek elvileg hitet tesznek az Isten Igéjével szemben való gyermekségük mellett, amely Ige Krisztusban fönntartás nélkül emberré lett.

Nem a test, hanem a Lélek gyermekei... Hogy „Isten gyermekei nem a test gyermekei”, mert „nem a vérből és a test akaratából..., hanem Istenből születtek”, egyformán hangsúlyozza Pál és János (Róm 9,8; Jn 1,12 sk), mert a „gyermekség” meghatározása nemcsak a családi kötelékekből szakíttattik ki, hanem Izrael népének a genealógiájából is. „Isten gyermekének” lenni Jézus halála után — aki Izrael szövetségét minden nép számára megújította — már nem marad csupán Izrael kiváltsága, bár Izrael elsőszülöttségéhez nem lehet hozzányúlni: a szövetség ígérete minden kor és minden nép örökségévé lesz. Ezért a „gyermekség” Pál számára elsődlegesen jogi kategória, ez dönti el, hogy ki a szövetség ígéreteinek jogos örököse (Róm 8,14-17; 9,4-33). Mert Isten tulajdon Fiának önátadásában — egészen a kereszten végbemenő, az általa kiválasztott nép által történő elvetéséig — megmutatkozott Isten feltétlen hűsége minden emberhez, azokhoz az emberekhez is, akik nem ismerik fel és elvetik.

...Isten kiválasztása alapján. A törvényes gyermekség — az igaz Izrael számára is— nem egy bizonyos néphez való tartozáson alapszik, hanem egyedül Isten kiválasztá210