Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Balázs Pál: Kiút a krízisből
Balázs Pál KIÚT A KRÍZISBŐL Hogy korunkban az emberiség (társadalmi és egyházi közösségeiben, és számos ember a „magánéletében” is) krízisben van, azt nem kell sokat bizonygatni; ez tény, a krízisjelenségeket nap mint nap tapasztaljuk, senki sem vitatja. II. János Pál pápa is „egy széthullott világ” képéből indult ki, amikor a VI. püspöki szinódus után „apostoli buzdításában foglalta össze a kiengesztelődés és bunbánat jelentőségét a mai egyház küldetésében. 1. Hogyan értékeljük a krízist? A krízis szó válságos állapotot, fordulópontot, elkülönülést, szétválasztódást jelent. — De valójában mit is takarnak ezek a kifejezések? Állítsunk magunk elé egy szemléletes példát! Egy súlyos műtét technikailag sikeresen befejeződik. A beteg állapota azonban válságos. Több erő fejti ki benne hatását, melyek harcban állnak egymással, önmagában mindegyik jó, azaz a saját célját akarja megvalósítani, a maga törvényszerűségei szerint „építkezik". Viszont az egész emberi szervezet szempontjából az erőknek csak az a csoportja mondható jónak, amely az életért és az egészségért küzd. A vele ellentétes erők győzelme az emberi szervezet halálát jelenti; tehát az egész ember szempontjából rossz. Mindaddig krízishelyzetről beszélünk, amíg „tart a harc”, amíg nem következik be a fordulópont. Ettől kezdve a beteg állapota vagy az élet vagy a halál felé tolódik el. A fordulópont a krízis csúcspontja. Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy ettől a pillanattól kezdve visszafordíthatatlanul vagy a gyógyulás vagy a halál felé indul el a folyamat. A fentiek alapján a következőket állapíthatjuk meg: a) Fogalmilag sem a rosszabbra, sem a jobbra fordult állapotot már nem mondhatjuk krízisnek, hanem csak a kiélezett „küzdelmet”, amely a fordulópontig tart. — b) Amíg tart a krízisállapot, addig igen sok energia vész el a „harcban”, mert az építés és a pusztítás erői megközelítően kiegyenlítik egymást. — c) A beteg és az orvos számára a krízisből való kiutat csak a gyógyulás jelentheti. Ellenkező esetben kudarcról kell beszélnünk. — d) A harc a gyógyulás után sem szűnik meg. A pusztítás erői szüntelenül támadnak, de az egészséges szervezet eredményesen és biztonságosan védekezik. — e) Újabb krízis akkor alakul ki, ha meggyengülnek a életet szolgáló erők vagy, ha legalább velük egyenlő nagyságú pusztító erők lépnek fel. Természetesen a fenti példa leírása közben is állandóan az emberiség egzisztenciális krízisének megértésére gondoltunk. A nagy hasonlóság mellett lényegesek a különbségek is. Az emberi szervezet minden bonyolultsága és a még felderítetlen tulajdonságai ellenére is objektív valóság, míg az ember szellemi ,,én”-je szubjektív világ. — Azt mondtuk, hogy a testi krízis során ható erők önmagukban jók. Ugyanezt kell állítanunk a szellemi eletben működő erőkről is. A roppant nagy különbség abban van, hogy míg a testi egészség ellen törő erők könnyen felismerhetők, addig a szellemi (erkölcsi) életet mérgező tényezők néha nagyon nehezen, mert egy közeli csekély érték oly nagy értékűnek tűnhet, hogy miatta az ember sokkal nagyobb értékeket hagy veszni. így a szóban forgó csekély érték valójában „kórokozóként” viselkedik. Á mellette való egzisztenciális döntésünk következtében minden nagyobb, egyetemesebb értékkel fölveheti bennünk a harcot, és „belülről” azt a benyomást kelti, hogy győzelmet arattunk, pedig valójában sorra vereséget szenvedtünk. Mindazok szellemi krízisben vannak, akik valamely csekély érték maszkjában harcolnak a nagyobb, az átfogóbb, a végső érték ellen. Megeshet, hogy a krízis sokáig elhúzódik. Az sincs kizárva, hogy teljes kudarccal végződik. De a megoldást csak a kiút megtalálása jelentheti, amire viszont nagyon nehéz rátalálni. Elméletileg és kívülről nézve persze egyszerűnek látszik a dolog: ki kell bújni az egyetlen maszk mögül, majd elfogulatlanul szemlélni az összes értékeket, s közben helyreállítani a megromlott értékrendet, vagyis megszüntetni a korábbi torzulásokat. — Igen ám, de éppen ez a „maszk mögül való kibújás” a legnehezebb, sokszor fel sem merül annak szükségessége. — Ugyanakkor a többi értékkel való küzdelem lassan-lassan mégis rést üt a „maszkon”. Ilyenkor az is kiutat jelent, ha a maszk mögött élő ember lassan magára eszmél. Ezzel a krízis eljutott a csúcspontjára, mégpedig úgy, hogy van kiút. 16
