Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)

1988 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Nyiredy Maurus: Az egyház dilemmája (Részesíthetők-e az elvált, újraházasodottak a bűnbocsánat és az Eucharisztia szentségében?)

emberi gyengeség, és elkövetői a Szentírás alapkövetelményeit nem kérdőjelezik meg. Elvált újraházasodottak között bizonyos esetekben ilyen szükséghelyzetről van szó. Ha az első házasság hosszú ideje és mindkét fél számára helyrehozhatatlanul tönkrement, valamint az azóta megkötött házasságot igazi szeretetben, hűségben, a hit és bűnbánat szellemében élik, úgy, hogy annak fölbomlása erkölcsi értékeket tenne tönkre és erkölcsi károkat okozna, különösen a gyermekek számára —, ilyen esetekben a második házasságban élők feloldozhatók és a szentáldozásban részesíthetők. A szentségekhez való bocsátás lehetősége ilyen szellemben már az egyházatyáknál is megfogalmazódott, különösen Nagy Szent Vazulnál, ő — az irgalmas Isten iránti bizalomban, aki nem hagyja válasz nélkül a bűnbánatot — a második házasságban élőket állapotuk megszüntetése nélkül is részesítette a szentségekben.

— 4. A szentségek nyilvános, társadalmi és egyházi dimenzióval rendelkeznek. Az elvált újraházasodott katolikusok szentségekben való részesedése ezért nemcsak az ő személyes életüket, de az egyház közösségének javát is érinti. Mivel ez nemcsak az ő lelkiismereti döntésük ügye, azért részt kell benne vennie a lelkipásztornak is. Ennek a részvételnek a módja az alapos lelkipásztori beszélgetés akár az illetékes plébánossal, akár tapasztalt, ezekben a kérdésekben felkészült, más pappal. A szentségekhez való bocsátás vonatkozásában ez a beszélgetés nemcsak külső feltétel, és nem lehet csupán egy követelmény mechanikus, legalisztikus teljesítése. A cél mindenképpen az, hogy e beszélgetések által a hívő tisztázni tudja lelkiismeretében helyzetét és el tudjon indulni az őt szívében megszólító Isten felé. A lelkipásztornak, hogy feladatának megfelelhessen, különleges képességekkel kell rendelkeznie: okossággal, diszkrécióval, a megkülönböztetés adományával, szilárdsággal és jósággal. Alapos fölkészültséggel kell továbbá rendelkeznie a teológia különböző területein, pedagógiában, pszichológiában, a beszélgetés bevezetésének módszereit illetően és mindenekelőtt Isten igéjének eleven és azt másoknak továbbadni képes ismeretében. A lelkipásztori beszélgetések során a következő kérdéseket kell közös munkával tisztázni:

— Valóban olyan egészen személyes szükséghelyzetről van-e szó, ami indokolja és megalapozza azt a lelkiismereti döntést, hogy az illető kéri a szentségeket?

— Mit kell a hívőnek személyesen tennie azért, hogy a házasság felbonthatatlanságá- val szemben fennálló objektív ellentmondást csökkentse? A következők jöhetnek szóba: bűnbevallás, első házasságával szembeni kötelezettségeknek való megfelelés, a bűnbánat és a felebaráti szeretet tettei, imádság, a házassági önmegtartóztatás megvalósítása vagy elhatározása. Itt újra utalnunk kell a fokozatosság elvének megfelelő alkalmazására.

— Természetesen föl kell vetni azt a kérdést is, hogy az ilyen személyes döntés mennyire felelős a mindenkori plébániai közösséggel szemben? Tehát: okozhat-e megbotránkozást, vezethet-e félreértésekhez a házasság felbonthatatlanságát illetően? Az elváltak lelkipásztori gondozásához az is hozzátartozik, hogy ezeket a kérdéseket szóba hozzuk lelkipásztori és plébániai testületekben és a lelkipásztorkodás különböző területein, fórumain.

Ezeknek a kérdéseknek felvetése és megbeszélése azt célozza, hogy az eligazítást kereső hívőket olyan felelős döntésre segítsük, amely által mind a rigorizmust, mind a nem keresztény laxizmust elkerülhetik.

A felvetett probléma nem kis feladatot jelent minden kereszténynek, hiszen mindnyájan —, az egész egyház — érintettek vagyunk. Bátorítson és vezessen a Szentírás: ,,Ha vádol a szívünk, Isten nagyobb szívünknél: ő mindent tud” (1Jn 3,19).

Felhasznált irodalom: Johann Enichlmayr: Wieder verheiratet nach Scheidung. Kirche im Dilemma. Versuch einer pastoralen Aufarbeitung. Herder, Wien 1986. — II. János Pál: Familiáris consortio. In: Amit Isten egybe kötött. Pápai megnyilatkozások a katolikus házasságról. Szent István Társulat, Budapest, 1986. — Walter Kasper: Zur Theologie der christlichen Ehe. Topos-Taschenbücher, 1981. — Gerhard Lohfink: Jetzt verstehe ich die Bibel. KBW Verlag, Stuttgart, 1973. — Joseph Ratzinger: Zur Frage nach der Unauflöslichkeit der Ehe. In: Ehe und Ehescheidung, Münchner Akademie-Schriften, München, 1972. — Heinrich Schlier: Der Brief an die Epheser. St. Benno Verlag GMBH Leipzig, 1964.

15