Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)

1988 / 3. szám - KÖRKÉP - Edelényi István: Bosco Szent János, a hitoktató

Oktatási módszere. Nagyon jól felkészült a magyarázatokra. Nem ejtett ki olyan szót, amely nem vágott pontosan mondanivalójához. Segítő társainak is nagyon ajánlotta, hogy ha valamit nem értenek, ne szégyelljenek tanácsot kérni másoktól, és elsősorban maguk legyenek tisztában az igazságok és parancsok miértjével, ésszerűségével. A hosszú magyarázatokat nem szerette. A rövid és világos fejtegetéseket kedvelte.

Oktatás közben kérdezgetni szokta a gyermekeket. „Az a véleményem — mondotta —, hogy sokszor kell kérdezni.” Ha lehet, ne múljék el egy alkalom sem, hogy mindenkitől valamit ne kérdeztünk volna. Ebből igen sok előny származik. Minél többet beszéltetjük a gyermekeket, annál eredményesebb lesz az oktatás. A nagyobbaktól nem szószerinti választ kért, hanem értelem szerinti feleletet. Annak is híve volt, hogy a gyermekek egymást kérdezzék abból az anyagból, amit már átvettek. így nemcsak a feleletet jegyezték meg maguknak, hanem a kérdéseket is, és beszélgetni tudtak az egyes témákról.

Csoportok. A hitoktatást csoportokban végezte. Érdekes a csoportok elosztása. — Az első csoportba azok tartoztak, akik elmúltak 15 évesek, és (az akkori szokások szerint) egyszer s mindenkorra engedélyt kaptak arra, hogy szentáldozáshoz járulhassanak.

— A második csoportba azok tartoztak, akik 15 évnél fiatalabbak voltak, de már ők is egyszer s mindenkorra engedélyt kaptak arra, hogy szentáldozáshoz járulhassanak.

— A többieket felkészültség és kor szerint csoportosította. Különös figyelmet fordított azokra, akik még nem járultak a szentáldozáshoz. Sohasem tette egy csoportba a nagyobbakat a kisebbekkel. Külön kezelte a 14 évnél idősebbeket, külön-külön csoportot szervezett a 12-től 14 évesekig, és a 10 évesektől a 12 évesekig. Ezt azért tette, hogy könnyebb legyen a fegyelmezés, és hogy a nagyobbak ne szégyenkezzenek a kisebbek előtt.

Növendékeit félkörbe ültette le. Ő maga középen helyezkedett el. Közeledésével senkit sem tüntetett ki. Nem hajolt oda például egyikhez sem, hogy kérdezzen valamit, vagy jobban hallja a feleletet. Magatartása fegyelmezett volt, és szemét gyakran hordozta körül a gyermekeken, ő fogadta az érkező növendékeket, és ő volt, aki utolsónak hagyta el a termet, hogy ezzel megakadályozza a rendetlenséget. — Az oktatás ideje alatt sohasem hagyta magukra a fiatalokat. Ha valamire szüksége volt, mást küldött el a kívánt dologért.

Az oktatás a gyakorlatban így nézett ki abban az időben, amikor Don Boscónak voltak már segítőtársai: amikor a fiatalok gyülekezni kezdtek, az udvaron várta őket segítőtársaival együtt. Szeretettel fogadott minden érkezőt. Csakhamar játszani kezdtek. Lárma, futkározás teremtett vidám hangulatot mindaddig, amíg az oktatás el nem kezdődött. Sípszóra vagy a csengő szavára elcsendesedtek, ki-ki a saját csoportjához ment, és bevonultak a terembe vagy a kápolnába. Itt először énekeltek vagy közösen imádkoztak, és meghallgatták Don Bosco szavait, amelyeket először mindnyájukhoz intézett. Rövid beszéd után az egyes csoportok elfoglalták a részükre kijelölt helyet: a nagyobbak a kápolnában maradtak, a többiek a sekrestyében, a kóruson vagy egy-egy oltár körül. Ekkor folyt a tulajdonképpeni katekizmus oktatás, ami fél óráig tartott. Ennek befejeztével ismét összejöttek, imádkoztak, énekeltek, esetleg rövid litániát tartottak. Még a kivonulás alatt is énekeltek a fegyelem fenntartása céljából. Kiérve az udvarra, újra felcsapott a lárma, a futkározás, és folytatódott a vidám játék, amíg csak haza nem mentek.

A hittankönyvek. Abban az időben a Katekizmust használták a hitoktatásban. Különböző számokkal jelölték az egyes csoportok anyagát. 1 -gyei jelölték azt, ami mindenkinek szólt; 2-vel azokét, akik elsőáldozásra, bérmálásra készültek; 3-mal és 4-gyel azokét, akik egy egész évre kívánták megszerezni az engedélyt a szentáldozáshoz; 5-tel és 6-tal jelölt kérdéseket azoknak kellett tudniuk, akik véglegesen meg akarták szerezni a szentáldozáshoz való engedélyt. Más könyveket is használtak mint pl. az üdvösség történetét, az egyháztörténelmet. (Üdvösségtörténetet és Egyháztörténetet maga Don Bosco is írt és adott ki!)

174