Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 3. szám - KÖRKÉP - Tomka Ferenc: A katolikus felnőttképzés Magyarországon
Végül miben tudná összefoglalni, Érsek Úr, az elmúlt rövid félévben szerzett tapasztalatait? — Amit elmondtam, ezekre a tapasztalatokra épül. összegezve annyit tudok mondani, hogy hangsúlyozom az eredményeket, és megemlítem az akadályokat. Eredmény az általános igény, mely mindenhol megmutatkozik, ahol elkezdődik a keresztény felnőttképzés. Vannak jelentkezők a teológiai tanfolyamokra, és nem csökken a részvétel a helyenként már évek óta megkezdett és folytatott felnőttkatekézisen. Sőt, egyre több helyen keresik a megvalósítás új lehetőségét. — Másik tapasztalati tény, hogy a különböző feladatokra való alkalmasság szerint szelektálódik a lelkipásztorkodó papság és világi munkatársaik sora. Tények igazolják, hogy jól bevált előadó- és vezető-munkaközösségek állnak össze. Ki tudja még megmondani, hogy a módszerekben mutatkozó sokféleségből mi lesz általános érvényű és időtálló? Akadály a papság létszáma, a múlt sok nehézsége nyomán rögzült félelem és a lelkesedéshiány. Igen sok helyen nincsenek meg a feltételek a felnőttkatekézis elkezdéséhez. Nincs terem, megfelelő fűtés, alkalmas berendezés. Diaszpórában vagy távoli lakótelepekről nehéz a távolság leküzdése. Még nagyon érezhető sok papban az új iránti idegenkedés, nem érzik szükségét a világiak közreműködésének. Nincs hatékony központi irányítás. Nyilvánvaló, hogy ezek az akadályok nem leküzdhetetlenek. Szeretném, ha egy idő múlva — rajtam kívül — sokan gazdagabb információt tudnának már adni a keresztény felnőttképzés alakulásáról a magyar egyházban. Érsek Úr, köszönjük a beszélgetést. KÖRKÉP Tomka Ferenc A KATOLIKUS FELNŐTTKÉPZÉS MAGYARORSZÁGON A II. Vatikáni zsinat óta sokat hallunk arról, hogy hitünk megismerése a világiaknak (a felnőtteknek) joga és kötelessége. — Ismerjük az egyház szavát, amely szerint „a felnőttek katekézise a katekézis legfőbb formája” (DCG 20), amely szerint a papok és főpapok egyik legfontosabb feladata a felnőttek keresztény képzése (vö. Püspökök 14; Kér. nevelés 9-10; DCG 15.1 — Ismételten hallunk arról, hogy a világegyházban — és sajátosan a harmadik világ országaiban — mekkora súlyt fektetnek a világiak, a felnőttek vallási képzésére, s ennek többek között egyik mérhető gyümölcse, hogy a világegyház átlagában egy lelkipásztorkodó papra 3 főhivatású világi lelkipásztori munkatárs jut (sőt, Afrikában pl. 8). Nem utolsó szempont (amelyre világszerte ismételten hivatkoznak), hogy maga Jézus is elsősorban felnőttekhez szólt. Annál égetőbb tehát a kérdés: Egyáltalán mit lehet mondani a katolikus felnőttképzés magyarországi helyzetéről? Ez volna dolgozatunk témája. Először szeretnék szólni a hazai katolikus felnőttképzés helyzetéről, majd a felnőttképzés sürgető szükségességéről. I. A FELNŐTTKÉPZÉS HELYZETE MAGYARORSZÁGON A mai helyzetet meghatározza, hogy a katolikus felnőttképzés az 1949—50-es évek vallási-politikai viszonyai következtében az ország legnagyobb részén lényegileg megsemmisült. Ami tovább élt (az is szinte kizárólag nagyobb városokban, különösen Budapesten), az elsősorban — az egy időszakban még legálisnak sem tartott — 162
