Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 3. szám - KÖRKÉP - Tomka Ferenc: A katolikus felnőttképzés Magyarországon
csoportmunka volt. Az utóbbi 15—20 évben viszont a csoportmunka és a felnőttképzés egyaránt új lendületet kapott.2 1987-ben a Püspöki Kar létrehozott egy munkacsoportot a katolikus felnőttképzés szolgálatára. Ez a munkacsoport megkísérelte áttekinteni a hazai katolikus felnőttképzés helyzetét. Kiderült, hogy a témát érintő számos fontos kérdésről a legtöbb egyházmegyei hatóságnak sincsenek adatai. De még így is a vártnál több kezdeményezésről kaptunk beszámolót. Úgy tűnik, hogy különösen az utolsó években, a legtöbb egyházmegyében nagy előrelépések történtek e téren. S bár e kezdeményezések még általában csak egyedi példák, mégis utat mutatnak a jövő felé. — Mindenek előtt megkísérlem a munkacsoportban elhangzottak alapján vázolni a katolikus felnőttképzés terén a pozitív kezdeményezéseket. 1. Pozitív kezdeményezések A plébániai felnőttképzés. Ennek legelterjedtebb formái a bibliaórák és a különböző előadás-sorozatok, valamint a csoportfoglalkozások. A beszámolók szerint az országban mintegy 250 helyen foglalkoznak különböző formákban a katolikus felnőttek képzésével. (E szám azonban nagyon aránytalanul oszlik el: kb. 70 helyen van felnőttképzés az esztergomi egyházmegye, 50 a pécsi, 40 a Csanádi, 30—40 a váci egyházmegye területén.) Vannak viszont egyházmegyék, ahol alig néhány helyen ismerős a felnőttekkel való foglalkozás. Vannak a plébániai felnőttképzésnek más változatai is. Legismertebbek talán azok a folyamatos szülői „értekezletek", amelyeken a szülők rendszeres vallási képzésben is részesülnek (kb. egy tucat ilyen kezdeményezésről tettek említést). Hasonlóan terjednek a szokásos szentségi beszélgetéseken túl a katekumenátus szerű alapos szentségi felkészítések: felnőttek keresztelése, elsőáldozása előtt; valamint az alaposabb, házasság előtti kurzusok (15—20 ilyen kezdeményezésről számoltak be). A plébániai felnőttképzéshez tartoznak a különböző közösségi jellegű foglalkozások is. (pl. az énekkar, a képviselő testület, a rózsafűzér-társulat stb. számára tartott rendszeres lelki-vallási továbbképzések, amelyet több helyen végeznek). Itt említhetjük meg az elsősorban városhelyen, de itt—ott községekben is működő ifjúsági, családos vagy felnőtt ún. „kiscsoportokat”, és a gyakran már plébániai szintet túllépő lelkigyakorlatokat, zarándoklatokat, ifjúsági találkozókat, amelyek sok esetben jelentős szerepet vállalnak a fiatal felnőttek emberi-keresztény alakításában.3 Az eddig említett példák egyéni kezdeményezésre jöttek létre. Új fordulatot jelentett a plébániai felnőttképzés terén, hogy az 1987 őszi püspökkari ülésen a Püspöki Kar egyetértett abban, hogy az egyházmegyékben célul kell tűzni a plébániai felnőttképzés elterjesztését; s megegyeztek bizonyos közös tematikában is. Néhány egyházmegye — pl. Eger, Szeged, Csanád — több plébániáján, valamint egyes egyházmegyék egy-egy plébániáján máris elkezdték megvalósítani ezt a döntést. Az egyházmegyei vagy országos szintű felnőttképzés. Az országos vagy egyház- megyei szintű intézmények közt első helyen a Hittudományi Akadémia levelező tagozatát kell említenünk. Mellette ma már a legtöbb egyházmegyében létrejöttek (összesen 10 helyen) teológiai levelező tagozatok és hitoktatóképzők. Ezenkívül Budapesten működik két, kizárólag hitoktatóképzéssel foglalkozó tanfolyam. A felnőttképzés szervei közt említjük a kántorképzőket is, amelyek többnyire alapvető hitbeli képzést is igyekeznek adni. (A budapesti kántorképzőn kívül még 12 működik országszerte.) — Országos szinten közismerten jelentős tevékenységet fejt ki még a Lelkigyakorlatos Ház Leányfalun. S végül az országos szintű munkával kapcsolatban kell említeni a Püspöki Kar — már említett — nemrég megalakult bizottságát, a felnőttképzés országos előmozdítása céljából (Seregély érsek úr vezetése alatt). E bizottság tervei között szerepel a lelkipásztorkodó papság figyelmének felkeltése és továbbképzése mellett a világi
