Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)

1988 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Korzenszky Richárd: Elveszíti-e az egyház a fiatal korosztályokat?

A beilleszkedés, a szocializáció akkor sikerülhet, ha a légkört a bizalom határozza meg. A „Vezektés" című film kapcsán olvashatjuk a következő határozott megállapítást: „A generációk közti kapcsolat témája mindig érdekli a fiatalokat, amint a hazugság kérdése is. Azok, akik most kezdik el az életet, általában rendkívül érzékenyek a hazugságra, ami erősen befolyásolta az életüket az elmúlt évtizedekben. Gondoljuk csak meg: mi ellen kell ma tulajdonképpen harcolnunk? A hazudozás ellen! Egyáltalán nem véletlen, hogy egy másik szovjet film, a Könnyű-e ma fiatalnak lenni?... is olyan éles kritikával vizsgálja a hazugság dolgát. A fiatalok különösen élesen érzékelik a hazugságot, és a felnőttek számára gyakran fölfoghatatlan tettekkel reagálnak rá. Pedig igen könnyű megérteni őket: az igazságot akarják!” (A szovjet megújulás a külföldi filmsajtóban. Filmkultúra 1987/9. 8. o.).

Az élet tulajdonképpen döntési, választási szituációk szakadatlan sorozata. Számtalan ajánlattal, kínálattal van tele a világ. A döntési képességet szinte bénítja a sokféle kínálat egymás mellett. Ugyanakkor bénítja a döntési képességet a szerepek és minták kuszasága is, a világ összefüggéstelenségének, rendezetlenségének élménye. Hol van a helye a legnagyobb kérdések megoldásában a sokféle ideológiának, mozgalomnak, vallásnak, filozófiának? Vajon döntéseimmel befolyásolhatom-e háború és béke, élet és halál ügyében a világot? Egyre nehezebb lesz végérvényes döntéseket hozni, „holtomiglan-holtáiglan” szóló elkötelezettséget vállani személyek, közösségek, ügyek mellett.

Mi lesz holnap? Tíz év múlva? Döntés előtt áll a fiatal, s ezek a kérdések, melyek jobbára megválaszolatlanok és szinte megválaszolhatatlanok, elbátortalanítják az embert. Ebből menekülés következik. Menekülni pedig valójában csak a mába lehet, a legalább most megtapasztalható világba, a most megélhetőbe, elfogyaszthatóba, föllelhetőbe. S ez a fajta „ma”-élmény, amelynek lényege nem az átmenetiség, hanem a „legalább ennyi megtapasztalható”, — nemcsak a jövővel áll szemben, hanem kijátssza a múltat is. Mert ahhoz, hogy a mai napot vagy órát sajátommá tegyem, lefoglaljam, függetleníteni kell magamat a mát megelőző döntéseimtől, közösségek, közösségeim történelmi döntéseitől, amelyeket magamnak is vállalnom kellene, amelyekbe nekem is bele kellene nőnöm. S a múlt vállalása lényegében ugyanazt az erőt feltételezné, amivel a jövővel kapcsolatos döntéseimet is visszavonhatatlanul vállalhatnám.

Tegyük fel a gyakorlati kérdést: kik is ma a fiatalok? A válasz természetes: szüleik gyermekei. Nem szabad azonban elfelejtenünk azt a tényt, hogy a mai 18—25 éves generáció szülei akkor voltak fiatalok, amikor a világban való tájékozódás, eligazodás, útkeresés legalább annyi, ha nem több nehézségbe ütközött, mint most. Amikor a múltnak vállalása, a hagyományokhoz, közösségekhez való kötődés a körülmények miatt sokkal nehezebb volt, mint napjainkban. Ki kell mondanunk a tényt: a mai fiatalok az ötvenes évek ifjúságának gyermekei. Tudjuk jól, hogy a hit továbbadásának lehetősége, körülményei az elmúlt évtizedek során lényegesen megváltoztak. Gondolhatunk a közvetlen külső körülményekre is, amelyek pozitív alakulását mindenképpen hangsúlyoznunk kell. De gondolnunk kell a legszűkebb, belső családi szituáció megváltozására is. A gyakorló lelkipásztor és a katolikus iskola annak a szülőgenerációnak a gyermekeit kell hogy ma megszólítsa, melynek tagjai az ötvenes évek idején vagy a hatvanas évek elején voltak abban a korban, hogy megismerkedjenek a kereszténységgel: a hittel mint tudásanyaggal s a hittel mint létformával, életalakító erővel. Köztudomású, mekkorát bővült azóta az egyház publikációs lehetőségeinek köre. Rendkívül csekély volt akkor a friss, hozzáférhető szellemi táplálék: legalább tíz olyan esztendővel kell számolnunk, amikor a spontán tájékozódás lehetőségei nagyon szűkre voltak szabva. A máról holnapra történt, adminisztratív és hatalmi eszközökkel végbevitt társadalmi keretváltoztatások tudatformáló, bénító hatását még csak a közelmúlt évek társadalomtudományi sajtója igyekszik tisztázni, s ez a tárgyilagos visszatekintés és történelemtisztázó múltfeldolgozás az egyházon belül méq nem történt meg.

151