Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - König, Franz - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Szívünknek újra meg kell tanulnia Istennel beszélni - Prédikáció lezüllött világunkban
TEOLÓGIAI-LELKI PÁSZTOR I KÉRDÉSEK Franz König SZÍVÜNKNEK ÚJRA MEG KELL TANULNIA ISTENNEL BESZÉLNI — Prédikáció lezüllött világunkban — Imádkozom Istenhez Szent Leikéért. Tanítson meg bennünket a szellemek elbírálására. Adjon erőt, hogy ki tudjunk állni fenyegetett világunkban az igazságosság és a béke mellett. Ez a Szentlélek járta át az ifjú egyházat, s tette őket bátor férfiakká és nőkké. Mert átjárta őket Isten, megragadta a mély meggyőződés, egyesítették az azonos eszmények, eggyékovácsolta a közös üldöztetés, az azonos sors. Erővel teljesen tettek tanúságot hitükről. Engedték, hogy Isten provokálja őket, készséggel vették föl Krisztus keresztjét. Az egyház alapkövét rakták le akkor vérük tanúságával, és a Lélek erejével, aki rajtuk keresztül fejtette ki hatását évezredeken át az egész világon. Hasonló új pünkösdben reménykedtek sokan, amikor a püspökök öszegyűltek Rómában a II. Vatikáni zsinatra. A hatvanas években volt ez. A püspökök is el voltak telve reménnyel és a Szentlélek örömével. Mintha az egész világ tele lett volna egy jobb jövő reményével. S ma föltesszük a kérdést: Isten egészen a mai napig megtagadta volna tőlünk az új, nagy pünkösdöt? Kudarcot vallottak akkori reményeink? Hát nem lármával és félelemmel és qonddal van tele a viláq? Hol maradtak a naqy remények? Isten ma is munkálkodik. De Isten gondolatai nem olyanok, mint az ember gondolatai. Isten Lelke ma olyan erőteljesen működik, ahogy akkor reméltük, sőt akkora erővel, amilyent akkor nem is sejtettünk. De Isten Lelke másképp működik ma, mint ahogy mi, emberek azt el tudnánk tervezni vagy véghez tudnánk vinni. Egyházunkban ténylegesen egy nagy pünkösd kezdődött el. De másképp jött ez a pünkösd, nem úgy, ahogy vártuk. Isten Lelke ma az emberben működik. Sok olyan embert ismerek, akik úgy élnek ebben az elpuhult világban, mintha az üldözött egyházban élnének. Ők újra komolyan veszik Isten parancsait. A Hegyibeszédről elmélkednek. Meghallották Isten hívását, fölfogták fölszólító szavát, s onnan felülről kapnak erőt, mint kezdetben az ifjú egyház. Egy lezüllött világ kellős közepén élnek: egy olyan világban, amelyik mit sem törődik Isten parancsaival, amelyik addig csűri-csavarja, addig töri-tilolja Isten szavát, míg a só ízét veszti, s kidobják, hogy eltapossák az emberek. A pünkösdi Lélek ma egyes emberekben munkálkodik a világban, olyanokban, akik újra komolyan veszik az Evangéliumot, s ismét komolyan veszik önmagukat. Ezek kis hívő közösségekbe tömörülnek. Elkezdtek imádkozni, böjtölni, keménnyé teszik a szívüket, hogy Isten úgy véshesse lelkűkbe parancsait, mint valami kemény kőbe. Mert az ember ma fölfuvalkodottságának a következményeit éli. A föld minden nemzedéke hálát adott Istennek, ha boldog időszakot ajándékozott nekik. De a mi nemzedékünk megfeledkezett a háláról. Azt állítja, hogy a saját erejéből és hatalmával teremtette meg boldogságát. A boldogság csak szervezés kérdése. Ha nincs Isten, akkor minden szabad. így mondta már Dosztojevszkij is. Minden újságos pavilonban állati lénnyé nyilvánítják az embert, amelynek állati szórakozásban kell megtalálnia gyönyörűségét is. Mindent megengedtek az embernek, szétzúztak minden tabut, kinevettek minden parancsot. Kihirdették az ember csodálatos szabadságát, s meghirdették az ember nagyságának a korszakát. Kinevették és elkenték a jó és a rossz között a különbséget. De mindez csak elvakultság volt. Ma Isten viharai zúgnak végig a földön. Az igazság Lelke ez, s az igazság órája. Rádöbbenti a világot arra, hogy van ítélet s van igazságosság, mert ez így nem mehet tovább. Nem mehet így tovább az emberrel, a gazdasági élet nem mehet tovább úgy mint eddig, nem bánhatunk úgy környezetünkkel mint eddig/Ma már tudjuk: nem az 119
