Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 2. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Rédly Elemér: Kateketikai szemléletünk alakítása
anyagi a legvégső érték, a gazdaság nem lehet úrrá az emberen, a Léleknek kell uralkodnia az emberen. Isten viharai zúgnak végig a földön az igazság órájában. Nem a sötétség órája ez, mintha elhagyott volna bennünket Isten, hanem az igazság órája, amelyben Isten tudatunkba akarja vésni: Térjetek meg, és újra csak arra gondoljatok, ami a lényeges! Legyetek újra eleven templomok, építsétek föl újra hazátok lelki székesegyházait! Rémüljetek meg, ha elbizakodott emberek az idegenek gyűlöletét prédikálják nektek, ha nem veszik figyelembe a peremre szorított csoportok emberi méltóságát, ha kiengesztelődés helyett bizalmatlanságot és gyűlöletet szítanak. Rémüljetek meg keresztény családjaink láttán, amelyekben már alig imádkoznak, s képtelenek továbbadni a hitet. Mert a család a tűz, amelyben ecjyre újjászületik a szeretet minden nemzedék számára. A család kötöttséggel és hűséggel teljes élet, lelkiismerettel és felelősséggel teljes élet, türelemmel és közösséggel teljes élet. Istennel való élet, olyan élet, amelyben megtanulható a dicséret, a hála, a kérés, az áldás és a megbocsátás. Legyen bátorságtok a szeretet áldozatához! Ne adjátok hozzájárulástokat egy olyan törvényhozáshoz, amely megszünteti az áldozatot, és olcsóvá teszi az életet! Ne engedjétek meg, hogy eszményeitekből szalma legyen, amely elég az emberi vágyak tüzében! Ne engedjétek, hogy szétrombolják a hitet! Legyen újra bátorságtok ahhoz, hogy megvalljátok: a Teremtő teremtményei vagytok; legyen bátorságtok újra az alázatossághoz. Tagadjátok meg az elbizakodottságot és az arroganciát, győzzétek le magatokban a rosszat, amely annyi embert kerített a hatalmába hazánkban is. Ismét meg kell adnunk Istennek a dicsőséget, újra meg kell tanulnunk az istenfélelmet. Kell, hogy életünk újra a Legvégsőben horgonyozzon, azaz Istenben. Szívünknek ismét meg kell tanulnia Istennel beszélni. Egykor mindannyiunknak számot kell adnunk előtte. Akkor lelkiismeretünk beszél majd, s az igazság Lelke mindent a szemünk elé tár — nekünk is és az egész világnak. Ismerjétek fel ma a hangját, ismerjétek fel zúgását, ismerjétek fel hívó szavát. Mert Isten maga van a viharban. De ő nem csupán a viharban van, hanem — így tanítja Illés — sokkal inkább ott van a szellő susogásában. S ez a susogás ma minden embernek mélyről feltörő vágya a kiengesztelődésre és a békére. Keressetek hát olyan jeleket, amelyekben le lehet győzni a kölcsönös bizalmatlanságot és türelmetlenséget. Támogassátok azokat a politikusokat és tanítókat, akik föllépnek mindenféle ellenségeskedéssel szemben. Adjatok teret és időt az erőszakmentességre és a felebarát szeretetére szolgáló önnevelésnek. Keressétek az érdekeknek olyan egyeztetését, amelyben az önszeretet és a magunk énjének a fölértékelése, a saját elhivatottságunk elismerése erőt nyerhet egy olyan gondolkodásmódban, amely a másik embernek is megfelel és naggyá teszi őt! Legyetek a béke megtermetői, hogy — a Hegyibeszéd szavaival szólva — az egész világ fölismerje bennetek Isten fiait és lányait. Ma hálát adok Istennek, hogy a békemozgalomban dolgozhatom, és naponta kérem az ő Lelkét mindannyiunknak. Fordította: Bánhegyi B. Miksa Rédly Elemér KATEKETIKAI SZEMLÉLETÜNK ALAKÍTÁSA Krisztus-központú katekézis. Előző tanulmányunkban (TEOLÓGIA 1988. 1. sz.) hitoktatási szemléletünk alakításának két fontos tényezőjéről szóltunk: a hitoktatás nevelés-központúságáról és a biblikus hitoktatásról. Hitoktatási szemléletünk alakításának ugyancsak fontos tényezője a hitoktatás Krisztus-központúságának új megközelítése. A teológia Krisztus-központúsága. Az elmúlt évtizedekig a Krisztus-központú hitoktatás minden hitoktató számára azt jelentette, hogy Jézus Krisztus megváltói tevékenységét tartották a hitoktatás központi kérdésének. Ennek szellemében már a legkisebbek hitoktatásának vezérfonala is Isten üdvösségtervének történelmi kibontakozása és megvalósulása volt. Ezért kezdték el a hitoktatást a Teremtő Isten 120
