Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: Mária védelmében
ségtől vehetjük. Gyakran nevezik Máriát többek között a Bölcsesség trónusának, mivel ő fogadta magába, hordozta az isteni Bölcsesség emberi testét. Az elnevezés hátterében ott él a görög Hagia Szófia, valamint az egyiptomi Szófia istenasszony emléke és ez vezetett az ősi jelző megőrzéséhez (vö. Erich Neumann: Ursprungsgeschichte des Bewusstseins, Kindler Taschenbuch). Az áttekintő elmélet felismerése nyomán még fontosabbá vált az,,anyaszükséglet" hiányának gyakorlati lelki gondozása. Akit anyja elhagyott vagy mellette van ugyan, de soha sem tudta igazán elfogadni gyermekét, annak a fejlődő személyisége ezt egy életre megsínyli, hacsak nem nyújtanak neki vagy nem talál ő magának igazi női eszményt vagy olyan személyt, aki az anya létszükségletét helyettesíteni tudja. Ennek a helyzetnek pozitív példáját ismerhetjük fel II. János Pál pápa személyében. Hogy miért tudja olyan intenzív, bensőséges átéléssel a vigasztaló Anyát bemutatni a mai szorongó világnak, azt saját visszaemlékezéseiből tudhatjuk meg: „Még nem voltam elsőáldozó, amikor édesanyámat elvesztettem . . . Azoknak a fiáknak az életében, akiket édesapjuk egyedül nevel fel — bármilyen odaadással és szeretettel is — elérkezik egy pillanat, amikor fájóan tudatosul bennük az édesanya hiánya ..(A. Frossard: Ne féljetek, 1986. 120). — De mennyire jó volt ez a „fájó tudatosulás", mert ez indította arra, hogy megkeresse a számára megfelelő eszményképet. Érzékeny kamaszkorban talált rá mennyei Édesanyjára, akinek egy életre átadta magát, amint azt a „Totus tuus” — „Egészen a Tied” főpásztori jelmondata is mutatja. Ennek a Mária-áhitatnak köszönheti, hogy később — már egészen árván is — kiegyensúlyozott, egészséges személyiséggé fejlődhetett. — Akinek ugyanis nincs ereje vagy egyéb módja a hiányolt anyai jóság iránti olthatatlan szomját enyhíteni, vagy esetleg tudatosan el is fojtja azt — félszeg, merev magatartásé lesz vagy éppen agresszívvá válik. És ami a megfigyelések szerint még sajnálatosabb, aligha lesz képes életében az igazi szeretet, szerelem elfogadására. A nőben mindvégig — sokszor öntudatlanul — a házasságon belül is, pillanatnyi élvezete szextárgyát látja. Igaz, mondhatná valaki, vannak olyan túlzó Mária-rajongók, akik az anyához való kötődésük miatt mindvégig önállótlan és éretlen személyiségek maradnak. De talán ezeket is éppen Mária-tiszteletük tudja — az eltévelyedések helyett — a normális élet szintjén fenntartani?! Ezért is tanácsolja az egyház, hogy Mária-keresésünket, éppen úgy, mint minden más kultuszt, életünk különböző korszakaiban, ismételten átgondoljuk. Karol Wojtyla, az akkori szódagyári munkás is milyen alapossággal tanulmányozta Monforti Grignon Lajos könyvét: „Sokáig mindenhová magammal hordoztam ezt a könyvet. . . úgy, hogy szép fedőlapja foltos lett a mésztől. . . Hamar észrevettem, hogy barokk stílusa mögött valami alapvető dologról van szó... Míg azelőtt attól féltem, hogy a máriás áhitat eltakarja előlem Krisztust. . ., most felismertem, hogy a valóság egészen más. Krisztus anyjához fűződő viszonyunk szervesen következik a Krisztus-misztériumhoz való kötelékünkből... Az eredmény az lett, hogy gyermekkoromnak, sőt kamaszkoromnak Krisztus édesanyja iránti tisztelete egy új magatartásnak adta át a helyét. A hitem mélyéről fakadó olyan áhitatnak, amely a szentháromsági és krisztológiai valóság középpontjából fakad ... Az így kialakított máriás áhitatom azóta is tart. Belső életem, lelkiségi teológiám szerves része lett. .. . Krisztus édesanyja iránti tiszteletem hozzásegített ahhoz (is), hogy mindig figyelmes legyek a Nővel szemben, és csak növelte tiszteletemet a női misztérium iránt. .(Frossard, 114,117). — A háború borzalmait, az üldözöttek rettegéseit átélve, Wojtyla már korán felismerte az „ember eredendő félelmeit”, főleg azt, amit napjaink krízisei okoznak a népeknek. Ez az elmélyedt tudatosság élt benne akkor is, amikor Krisztus helyetteseként lépett a Világ elé. A médiák messze visszhangozták első, vigasztaló üzenetét a világnak. A Feltámadott szavait ismételte: Ne féljetek! — Az igazi hívőkkel együtt, a pápa azt hirdeti, hogy a feltámadott Krisztustól megígért Vigasztaló Lélek ereje elválaszthatatlan Máriától, a megváltás misztériumának hordozójától. 103
