Teológia - Hittudományi Folyóirat 22. (1988)
1988 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Gál Ferenc: Leszáll Rád a Szentlélek (Lk 1,35)
A barokk kor számtalan példájával már könnyű feladat lenne egybefüggő, egységes egészet alkotó képet rajzolni. Pázmány Péter 1606-ban vette be a XX. század első évtizedéig számtalanszor újranyomtatott Imádságos könyvébe a következő fohászt: „Hogy a te ótalmadra bízott Magyarországot megszabadítcsad és igaz hitre vezéreljed, kérünk téged, halgas-meg.” A Boldogasszonyról szóló beszédében ezt így fejtegette tovább: „Abban az országban lakom, melynek Oltalmazó Asszonyává rendelte Szent István király Boldog Asszonyt és halála óráján testamentumban hagyta nemzetünknek Asszonyunk tiszteletét, kire nézve a mái napig költő pénzünkön a Boldog Asszony képe-körül ama szokott bötükkel, Patrona Hungáriáé, Magyar-ország Asszonyának vallyuk a Szent Szüzet.” A katolikus egyházi énekek közül számos Máriát dicsérő költemény egyik fő motívuma Pátróna-volta. Mindez és a prédikációs irodalom szintén gyakori témája, a szentistváni országfelajánlás elvezetett a ,, Regnum marianum" eszme megjelenéséhez, de ennek vizsgálata messzire vinne Máriától. Buda visszavételénél (1686) XI. Ince pápa üzenete volt a jelszó: „Beata Virgo Dabit Auxilium” (A Boldogságos Szűz ad segítséget); és a mondat kezdőbetűivel nevezett város valóban „expugnata” (visszavívott) lett. II. Rákóczi Ferenc zászlóinak híres feliratát, amely Mária képét vette körül, valaha minden gyerek — felnőtt egyaránt ismerte: „Matre monstranta viam, Deo duce, pro patria et libertate vincere aut móri!” Sem egyik, sem másik nem következett be, hanem a rodostói száműzetés. A példák sora ezután már felesleges. Vaszary Kolos hercegprímás kérésére 1896-ban XIII. Leó pápa Magyarország számára engedélyezte a Magyarok Nagyasszonyának ünnepét, október 2. vasárnapján. X. Pius pápa liturgia-rendezése miatt október 8-ra került át az ünnep, majd 1971-ben szeptember 12-re. Az utóbbi években azonban ismét október 8-án ünnepelheti a magyar egyház a Magyarok Nagyasszonyát. A történelem folyamán sokszor énekeltük már: „Boldogasszony Anyánk...” A „haza” jelzője koronként változott. Hol romlott, hol édes hazáról énekeltünk. Máriát azonban mindig „régi, nagy” Pátrónának neveztük. Jó tudni, ha az ember, ha a részegyház Istennek élve Máriára bízhatja magát. Jó tudni, hogy ezt valaki, egy évezreddel ezelőtt helyettünk, a mi nevünkben már megtette. De még jobb az, hogy Mária nemcsak „régi”, hanem egyben „jövendő” nagy Pátrónánk is. Irodalom: Dümmerth Dezső: Szent István országfelajánlása. Vigilia, 1986/8. — Dercsényi Dezső: Az esztergomi porta speciosa. Regnum évkönyv, 1944/46. — Marosi Ernő: Az esztergomi Porta speciosa ikonográfiájához. Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról, 1984. — Szigeti Kilián: A Magyarok Nagyasszonyának tisztelete történelmünk folyamán. Vigilia, 1973/8. — Mezey László: Székesfehérvár egyházi intézményei a középkorban. Székesfehérvár évszázadai, 1972. — Holl Béla: Katolikus egyházi énekek, 1974. — Németh László: A Regnum Marianum állameszme, 1941. — Waczulik Margit: Szűz Mária tisztelete kereszténységünk első századaiban. Regnum évkönyv, 1938. Gál Ferenc LESZÁLL RÁD A SZENTLÉLEK (Lk 1,35) A kijelentés az angyali üdvözletben hangzott el, és magyarázatul szolgált a Fiú megtestesüléséhez, s így az üdvösség történetének különleges eseményét vezette be. Ezért biztos, hogy tartalmában is van különleges mondanivalója. Az értelmét azonban először el kell határolnunk más kijelentésektől. Ismeretes, hopy az újszövetségi szerzők közül legtöbbet Lukács említi a Szentlélek jelenlétét és működését, tehát elsősorban őt vesszük alapul. Amikor azt akarja hangsúlyozni, hogy egyes személyek szava vagy tette isteni hatásra megy végbe és karizmatikus ereje van, akkor ezt a kifejezést használja: „eltelt Szentlélekkel”, „Szentlélekkel eltelve”. Ezt olvassuk Erzsébetről (1,41), Zakariásról (1,67), Simeonról (2,23), Jézusról (4,1; 4,14), István diákonusról (ApCsel 6,5), Saulról (9,17) stb. Máriával kapcsolatban azonban úgy fejezi ki magát, hogy a Szentlélek leszáll (eperthestai) rá, tehát ami következik, az egészen új és annak maradandó következményei vannak. 93
