Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szennay András: A mi Istenünk
Ugyanakkor a múlt, az ember múltja és jelene arra tanít, hogy az értelmes embernek nemcsak képessége, nemcsak joga van rá, de egyben kötelessége is, hogy keresse-kutassa az igazságot. Hogy tudása gyarapodjék, elmélyüljön. Istenről szóló tudását is gazdagítani akarja. Filozófusok, teológusok és általában a gondolkodó emberek hosszú sora igazolja, hogy az ember élt is e jogával, vállalta is ez irányú kötelességét. A múltat, jelent és jövőt fürkészte, hogy Isten „nyomát" felfedezhesse. Vállalkozása nem egyszer fiaskót vallott. Isten művét figyelve, szavára ügyelve, — csakis az ember munkáját, az emberi véges tudás szavait vette észre, hallotta meg. Olykor „tárgylencsére" helyezte azt, aki után kutatott és vizsgálódása közepette elfeledte, hogy Isten nem „valami", nem a „dolgok legdologabbika", hogy ő nem változik, hanem ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Akkor sem változik, ha az ember hol bölcsen, hol egészen naiv módon, netán rosszakarattal szól róla. Ami változhat: az az embernek őróla való gondolkodása. Torzulhat és mélyülhet, tisztulhat és homályossá válhat. Napjaink nagy kihívása, mely minden istenhívő embernek szól, hogy az igaz és élő Istent mutassuk be, tárjuk a világ elé. Helyes szavakkal és tanúságtevő élettel. Akkor is, ha nehéz vállalkozás Istenről szólni, róla tanúságot tenni. Istenről természetesen azért is gondolkodunk, róla azért is szólunk, hogy saját hitünket egyre jobban elmélyítsük, életszerűbbé formáljuk. Azon kell fáradoznunk, hogy ledöntsünk minden modern bálványt, mely Isten helyét foglalta el szavainkban, életünkben, melyet aranyborjúként már-már imádtunk. A zsarnokok, a hatalmasok bűnösen manipulált „istenét", a hamis isteneket kell detronizálnunk. Nagyon is sürget az idő, hogy újra közelítsünk az egyetlen igaz Istenhez, aki „egészen más". Ahhoz, aki mindig nagyobb mint az ember tudása, aki mindig több, mintsem hogy emberi fogalmakkal, ismeretekkel egészen „befoghassuk", „rabul ejthessük". Istenről természetesen senki sem szólhat oly tárgyi hűvösséggel mint pl. valamilyen matematikai igazságról. Isten „ismert ismeretlensége" ezután is „izgatni és zavarni" fog. Amint Jean Daniélou mondta: „Senki sem olyan ismert és senki sem olyan ismeretlen, — mint az Isten". Nem is lehet ez másképp. Az emberélet teli van titokkal, a misztérium árnyékában élünk. S mennyivel áll ez még inkább az „élet Teljességéről", az örök Titokról, a mi Istenünkről. A mindig nagyobb Isten Az értelem segítségével, a gondolkodás útján, a szív vágyódásával, saját egzisztenciánk tapasztalatainak segítségével elérkezhetünk Isten létének felismeréséhez. Filozófus, költő és a hétköznapok örömét és szorongását átélő ember egyaránt képessé válhat Isten létéről mind világosabban gondolkodni, ő utána vágyódni, vele kapcsolatba kerülni. Minden embertípusnak megvan a maga útja, megvannak élet- tapasztalatai, örömei és problémái, melyek Isten felé irányíthatják, őhozzá kapcsolhatják, —• esetleg tőle eltávolíthatják. Az Isten utáni kérdést nem az apologetika teszi fel, az nem is az Istent elutasítók nehézségei, érzései nyomán támad, hanem az az ember belsejéből fakad. A gondolat szárnyai vezetnek felé, a szív mélyéből buggyan elő. S ha ez a mélyről fakadó kérdés már eleve magában foglalja az „ugye, nem igaz?" vagya „nem lehet igaz" önigazoló feltételezést, akkora válasz is egykönnyen az ember kívánsága szerint alakul. Természetesen a már hívő ember is újra meg újra kérdez Isten után. Minden kereső, önmagát és a világot értelmező hívő ember felteszi a sorsdöntő kérdést. És nem zárhatja ki a gyötrő kísértésként jelentkező feltételezést sem: „hátha mégsem igaz?" Amidőn az Isten-kérdés felmerül, a gondolkodó és vágyakozó ember, a hívő vagy hinni már alig tudó, esetleg nem akaró ember újra és újra képes „régit és újat" (Mt 13,52) felsorakoztatni, amikor válaszát igazolja. így van ez ma is, „modern" korunkban, jóllehet a ma emberét inkább sajátos szeméremérzés vezeti. Nem akarja, nem is tudja szíre-szóra Istent emlegetni, nevét szájára venni. Érdekes feladat lenne ezt a jelenséget mélyebben elemezni. Esetleg tisztázatlan istenfogalom, torzított istenkép, az Isten „halálát" emlegető purifikátorok túlzásai, indokolt vagy indokolatlan 86
