Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)

1987 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Schweitzer József: "Halljad Izrael" - A postbiblikus zsidó istenfogalom néhány jellegzetessége

ennélfogva érthető, hogy a zsidó vallás és irodalom minden korszakában és fajtá­jában felmerül az istenismeret intellektuális megközelítésének az igénye. A hellenizmus kora. A zsidó hellenizmus Platonhoz kapcsolódik. Célja, hogy a mó­zesi törvényhozást összeegyeztesse a görög filozófiával. A Szentírásnak sok helyét, részletét allegorizálja, Istenről való antropomorf kifejezéseit elvonatkoztatja (bár ezt nem teljes következetességgel), annak érdekében, hogy Mózes jelentőségét elis­mertesse. Jelképesen azt mondhatjuk, hogy míg Xenophón a mindenséget szemlélve úgy nyilatkozott, hogy minden egy; Mózes eképpen szólott: az Isten egy. Az egyetlen, de mindenütt jelenvaló Istent Arisztobulosz (a. II. sz.) úgy érzékel­teti a görög olvasóval, hogy a kinyilatkoztatásról beszélve Istennek alászálltát a Szináj hegyére nem térben megtörtént eseményként fogja fel. Minthogy Isten min­denütt jelen van, Szinájon való megjelenése a kinyilatkoztatás fényes jelentőségé­nek méltatásaként értelmezendő. Ebben az allegorikus exegézisben a teremtés- történetet lezáró hetedik napi pihenés az alkotás után, a teremtett világ fennma­radását jelenti. A zsidó hellenizmus legjelentősebb alkotása a Septuaginta, a masszoretikus (ere­deti héber) bibliaszöveget egyes helyeken mintegy enyhített, másutt némiképpen erőteljesebb kifejezéssel adja vissza, (gy például Gén. 6.6-ban a vajjinnachém, „megbánta" igét a „megfontolta" kifejezéssel enyhítve helyettesíti. A „szétmor­zsolta" igével Ex. 15.3.-ban Mózes háladalában az isteni erő aktivitását az eredeti hébernél erőteljesebb módon fejezi ki. Ugyancsak jellemző a Septuaginta fordí­tási elvre, hogy Isten szellemi mivoltának hangsúlyozására a temuna, „alak" szót Isten vonatkozásában nem morphéval, hanem doxával adja vissza, azaz tan, bölcses­ség, szellemiség értelmében fogja azt fel. Hasonlóképpen jár el Onkelosz (Akylasz) Targuma, a legjelentősebb arám biblia- fordítás, a bibliai antropomorfizmusnak parafrázisok által történő feloldásával. Ahol Isten mintegy emberi cselekedetet visz végbe az eredeti szövegben, ott a Targum- ban azt nem ő maga, hanem emanációja, dicsősége, vagy Igéje hajtja végre. A görög nyelvű zsidó teológiai irodalom kiváló jelentőségű alakja a neoplatonis- ta alexandriai Philó, „az attikai Mózes". Bibliamagyarázatában az alexandriai mód­szerhez hűen feloldja az antropomorfizmusokat. Isten keze nála Isten hatalmát jelen­ti. Teológiájában Isten a héber Szentírásnak fentebb már idézett ehje áser ehje-je, az ego eimi ho on, azaz az egyedüli valóságos létező, akit valójában csupán extati- kus állapotban ismerhetünk meg. Nem tudjuk, hogy a héber nyelvben való csekély járatosságának vagy elve igazolásáért keresztülvitt fordítói önkénynek kell-e tekinte­nünk, de mindenképpen helytelen héber etimológiával Jákobot nevezni az első Is­tenlátónak. Jákobnak Izrael nevét ugyanis így oldja fel: is rae El, azaz a férfiú, aki látta Istent. Istennek az abszolút valóságnak lényét híres teológiai analógiájával a városépítő mérnökről azzal a végkövetkeztetéssel bizonyítja, hogy az alkotás az alkotóra utal. Különféle változatokban ez az istenbizonyíték felbukkan majd a talmudi irodalomban. A talmudi kor. A talmudi kor irodalmának istenfogalmát leginkább, bár nem kizáró­lagosan azokból a polémiákból ismerhetjük meg, amelyeket e korszak rabbijai a kü­lönféle dualisztikus etikai és világmagyarázati elvekkel szemben folytattak. Ezek a vi­ták főként három területre összpontosultak. A gnosztikus metafizika, a manicheus morális dualizmus és a krisztológiai dualizmus (Isten és Isten Fia) azok a pontok, ahol a hivatásos zsidó álláspont, az azzal szemben heretikusnak minősülő nézetekkel összecsap. Néhány példa. A talmudi álláspont szerint az ember azért teremtetett egymagában, nehogy a szektáriusok két teremtő princípiumra hivatkozhassanak. A módim, a „há­lát adunk" kezdetű imának e vezető szavát ugyanezen okból nem szabad megis­mételni, nehogy a kétszeres hálaadás két princípium előtti hálaadásnak téves be­78

Next

/
Thumbnails
Contents