Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Koncz Lajos: Az üdvösségtörténet Istene
jelzéseiben, hanem érthető szavakban „szeretetének gazdagságából mint barátaihoz szólt az emberekhez, hogy őket meghívja és befogadja a saját közösségébe" (DV 2). Ennek a kinyilatkoztatásnak foglalata és tagozódása olvasható a Zsidókhoz írt levél bevezetésében: „Több alkalommal és többféle módon szólt hajdan az Isten a próféták útján őseinkhez. E végső korszakban Fia által beszélt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett." A kinyilatkoztatás — Schütz Antal kifejező hasonlata szerint — „nem meteorként hullott alá az égből, hanem mint termékeny élet magva ereszkedett bele az időbe és életbe. Számos rosttal és gyökérszállal szövődött bele az emberiség életfolyamatába." A nép, amely az Istennel való találkozás kiválasztottja és közvetítője lett, Izrael. Isten-élményük, de népi-történeti eredetük is Ábrahámmal kezdődött. Isten minden személyes érdeme nélkül kiválasztja a Mezopotámiában gazdag, nomád fejedelemként élő Ábrahámot és felszólítja: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked. Nagy néppé teszlek. Megáldalak és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége" (Tér 12,1). „Hittel engedelmeskedett Ábrahám a hívásnak" (Zsid 11,8), s Kr.e. 1850 körül megérkezett Kánaánba, átadva magát és sorsát a különös ígéretnek, amely a primitív kultúrák nagyonis földi vágyaiba titokzatos, magasabb reménységek szálait szőtte bele . . . AZ ÓSZÖVETSÉG ISTEN-ÉLMÉNYE. Három-négy nemzedék sorsáról, félnomád pásztorok vándorlásairól tudósít ezután a Szentírás, majd Egyiptomba településük után négy évszázadon át teljes a csönd. És egyszercsak megindulnak az események. Istenünk ismét jelentkezik: „Ha hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek közt különleges tulajdonommá teszlek benneteket" (Kiv 19,5). A majdnem kétezer évig tartó ószövetségi kinyilatkoztatás-eseménynek kétségtelenül legnagyobb alapélménye az egyiptomi fogságból való kivonulás lett. Ez a titkokkal terhes drámai kiszabadulás, előtte az Isten angyalának átvonulása Egyiptom földjén (a héber ,,peszah"-átvonulás, az őshúsvéti misztérium) — hatalmas, méltó előképe a Krisztusban beteljesülő végső megszabadulásnak. A sorsdöntő kezdetet mindehhez Mózes meghívása jelentette. Személyes száműzettetésében, a puszta mélyén éri az isteni felszólítás, hogy szabadítsa ki népét Egyiptomból és vezesse az ígéret Földjére. Mózes ekkor intézi súlyos kérdését a lángoló csipkebokor titokzatos Hangjához: Ha majd megkérdezik, ki küldött, mi a neved, „mit mondjak nekik? Isten ezt válaszolta: Én vagyok, aki vagyok . . . Aki van, az küldött engem hozzátok . . . Jahve, atyáitok Istene, Abrahám, Izsák, Jákob Istene ... Ez az én nevem minden időkre" (Kiv 3,13—15). A Jahve név etimológiája könyvtárnyi irodalommal rendelkezik. Nem is a nyelvi, hanem a teológiai mondanivaló a lényeges. Mózes bölcs és reális kérdést tett föl, hiszen az akkori (állami, törzsi, családi) istenektől hemzsegő világban semmit sem mondott volna azzal, hogy „az Isten küld engem". A megadott névnek olyan benső erejének kellett lennie, amely a rettenetes jelenben, és egy nagy távlatú, de egyelőre lebegő jövőre nézve biztos bázist és reménységet nyújt. Az Isten-nevek sokaságából ebbe a választott névbe sűríti a kinyilatkoztató Isten ezt az erőt. Létem lényege a „van-ság", ez lesz számotokra garancia a történelem fenyegettetései közt, hogy az van veletek és köztetek, aki megsemmisíthetetlenül „van". Sőt, értetek van, titeket segítőn és oltalmazón van, élő Istenként van köztetek (vö. Józs 3,10). A Jahve szóról babiloni analógiák alapján azt is kimutatták, hogy a tulajdonítás, a birtokos névmás is benne van, úgyhogy további teljesebb értelme így hangzik: az én Istenem, a mi Istenünk. Ez pedig a hit és bizalom kifejezése mellett azt is jelenti, hogy ez az Isten „valaki", személyes valóság, akivel kapcsolatba lehet lépni, s aki képes olyan gondviselő törődésre, amelyet Mózesen keresztül ígér egy szövetségben.5 JAHVE HŰSÉGE ÉS HŰSÉG JAHVÉHOZ. Jahve nevének alapértelme, a „vanság", titokzatos jelként végigkíséri Izrael egész forgandó-változó történeti életét. S itt egy 69
