Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Sólymos Szilveszter: Keresztutak és szentsírok
tyát húsvét idején. A hívek magánáhítata részére sokkal megfelelőbbnek látszik akár a templom körül, templomkertben elhelyezett keresztét, vagy valahol egy védettebb, diszkrétebb folyosón. Ahol nincs állandó jelleggel keresztút kitéve, ott helyes megoldás lehetne, hogy az egyes stációképeket — megfelelő formában —tartóra kitennék s két ministráns cserélné őket; a pap a képek előtt tartaná az elmélkedést, a nép pedig a helyén maradna, ahogyan az már több helyen ma is a gyakorlat. — Felmerülhet az a gondolat is: miért ne pótolhatná a keresztút sablonos stációit egy jól összeállított vetítés a 14 stáció témáival? — Feltehetjük a kérdést: Nem kellene-e korunkban fellazítani az alig 300 éves keresztút kötelezőnek ható rendszerét, hogy ezáltal a templom hűbben, megfelelőbben tükrözze a keresztény misztériumokat. II. A SZENTSÍR a) A történelmi visszapillantás. Két, eredetileg külön rítus szövődik össze a szentsírnak a zsinatig vagy akár máig fennmaradt kultuszában. — Az egyik a nagycsütörtökhöz kapcsolódik. A XI. századtól nyoma van, hogy a mise után fennmaradt partikulákat elvitték megőrzésre a sekrestyébe. — A Római Ceremóniáié Episcoporum szerint a szentmise végén elviszik az Oltáriszentséget egy mellékoltárra, ahol elzárják egy tabernákulumba. (Ezért volt a templomokban egy tabernákulum- mal ellátott mellékoltár). Ottmarad egészen a nagypénteki ún. csonkamiséig, amelyet ma inkább az igeliturgiával kapcsolatos áldoztatásnak nevezünk. — Ma is ez az előírás, azzal az utasítással, hogy a megmaradt Oltáriszentséget a templomon át egy külön kápolnába viszik, de legalább egy különálló mellékoltárra, ahonnét nagypénteken az áldoztatás történik. Volt még egy, kezdetben ettől független rítus, mely Közép-Európában alakult ki. A Szent Kereszt felmagasztalás után magát a keresztet fedték be gyászének kíséretében gyolccsal, meghintették szenteltvízzel és megfüstölték, ahogy az temetéskor szokás volt; azután a keresztet eltemették, és szentsírnak vagy Ür koporsójának nevezték. (Ennek legklasszikusabb formája a garamszentbenedeki Ürkoporsó.) Egy idő után a szentostyát is eltemették a kereszttel együtt. Egyes helyeken a nagyostyát cibóriumba helyezték és nem monstranciába, mert a cibórium jobban jelezte Krisztus sírját. Ezt a szentsírt aztán a nép virágokkal halmozta el, gyertyák százaival, sőt a Fájdalmas Anya, Szent János evangélista, ill. az őrök szobrát is elhelyezték a szentsírnál, — bár az utóbbit Róma egy időben tiltotta. A virágokkal és gyertyákkal díszített szentsír mellett éjjel is virrasztottak, őrködtek. — Húsvét hajnalán aztán ünnepélyesen visszavitték az Oltáriszentséget a főoltárra. — Megemlítjük azt a hazánkban ismert régi szokást is, hogy nagycsütörtökön két nagyostyát tettek el a mellékoltár tabernákulumába: az egyikkel a pap nagypénteken megáldozott, a másikat áldozás után monstranciába tették, fátyollal leborították és így vitték az előre elkészített és feldíszített szentsírhoz. A XVI. században ezt a szokást az Oltáriszentségbe vetett hit demonstrációjaként mélyítették el. Ez a fátyollal letakart monstranciával való szent- ségimádás a közép-európai országokban a XVII. századtól lesz általánossá. — A barokk szentsíroltár elől kinyitható volt, ott a sírban fekvő Krisztus szobra volt látható, esetleg a halott Krisztusnak antipendiumszerü festett ábrázolása. — A barokk korban tehát a kettős hagyomány: a nagycsütörtöki szentségmegőrzés és a nagypénteki sír- batétel gondolata egyesült. A közelmúltig ez volt az általános gyakorlat hazánkban is. b) A szentsírra vonatkozó jelenlegi előírások. Ilyenek nincsenek. A megújított liturgia sem ismeri a szentsírt. A nagycsütörtök esti ünnepélyes elvitel nem folytatódik ünnepélyes szentségimádásban; egyszerűen megőrzésről van szó. így egyrészt a nagypénteki liturgiában való áldozáshoz, másrészt a betegek ill. haldoklók ellátásához biztosítják az Oltáriszentséget. — Róma szerint ideális, ha a templomon kívül van a Szentség őrzése, mert hiszen a templom. Krisztus szimbóluma üres, meg van fosztva Urának jelenlététől. 50
