Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Tomka Ferenc: A magyarországi kisközösségek tíz éve
nya ... A tapasztalatok szerint embernek és társadalomnak egyaránt szüksége van közösségekre. Az embernek, mert a közösség biztonságot nyújthat neki, tartalmat, célt adhat életének . . . gazdagabb kibontakozás lehetőségét személyiségének. És a társadalomnak mint egésznek, mert a közösségek gazdag hálózata nélkül atomizálódik, egyedeire esik szét, tehetetlen tömeggé formálódik."4 Továbbá e fordulat oka az egyházpolitika fejlődése, illetve az a marxista részről a 80-as években egyre inkább megfogalmazódó felismerés is (amely ekkoriban még új volt és a dialógus új lehetőségét is megteremtette), hogy „vannak a vallásos etikának olyan normái, amelyek közelebb visznek a szocializmus eszméihez és gyakorlatához, mint egy cinikus, nihilista kívülálló ateizmus"5, hogy „könnyebb a hívő emberrel a szocializmus közös, humánumot szolgáló feladataira tisztességes szövetséget kötni, mint a semmire sem törekvő közönyössel, a mindeféle erkölcsi mértéket tagadóval"6; illetve, hogy a keresztény közösség „még mindig a jobbik lehetőség, ha a teljes értékvesztéshez eljutott narkós csoportok ijesztő alternatívájával vetjük össze."’ A kisközösségek hazai elfogadása mögött végül ott állt a világegyház is, amelyben ekkoriban egyre több szó esett arról, hogy ezek (ha egységben vannak az egyházi vezetéssel) korunk kereszténységének lényegi megnyilvánulásai. A változást jelezte, hogy Lékai bíboros 1980 pünkösdjén részt vett a kisközösségek, illetve a fiatalok egyik legismertebb országos találkozóján, Nagymaroson; ezután országszerte szaporodtak a hasonló ifjúsági vagy közösségi találkozók, általában a főpásztorok vagy megbízottjaik részvételével. II. János Pál 1982. október 7-én a MKPK „ad limina” látogatása alkalmával utalt egyes hazai közösségekkel kapcsolatos nehézségekre, feszültségekre (amelyekkel a püspöki kar is ismételten foglalkozott), elítélte azokat a kisközösségeket, amelyek nem a püspöki karral együttműködve keresik a magyar egyház megújulásának útját, és leszögezte, hogy a probléma „pozitív megoldását nem lehet tovább halasztani az egység kára nélkül . . De hozzáfűzte: „Biztos vagyok abban, hogy azokat a bázisközösségeket, amelyek megtartják ezeket az irányelveket. . . támogatják és nyíltan segítik."8 Casaroli bíboros államtitkár 1983. április 30-i levele az imént idézett fenntartások után ugyancsak megismételte: „A Szentszék buzdítja a magyar püspököket, hogy minden erejükkel támogassák és mozdítsák elő azokat a bázisközösségeket, amelyeket a fent említett pápai dokumentumok (ti. EN és Cat. Trad.) szabályait követik, és amely közösségek hazátokban már virágoznak és lelki gyümölcsöt hoznak."9 Ez idő tájt a témában hivatott állami fórum, az ÁEH elnöke, Miklós Imre államtitkár így nyilatkozott a kiscsoportokkal kapcsolatban: „Hazánkban a vallásosság ma már nem jelent politikai szembenállást... A vallásos emberek számos olyan erkölcsi értéket is hordoznak, amelyek a szocialista építésbe való részvételre ösztönöznek . . . Figyelemre méltó, hogy a vallások és egyházak iránti érdeklődés megnőtt a fiatalok körében. Ezt nem tartjuk rendellenesnek . . . Nézetem szerint ezt az érdeklődést nem lehet és nem is szabad visszaszorítani . . . Minden egyházban előtérbe kerültek az olyan kisközösségek, amelyek célja, hogy a hívek elmélyült lelkiéletet éljenek. Ha ezek betartják az adott egyház törvényeit és rendjét, tevékenységüket senki sem kifogásolja. Olyan újító mozgalmak ezek, amelyek gyakran jelentkeznek az egyházak történetében."10 Gyümölcseik, jelentőségük. Ha a magyarországi kisközösségek jelentős részének tevékenységét, hatásait vizsgáljuk, nyilvánvaló ezeknek mind egyházi-vallási, mind társadalmi jelentősége. (A már említett hibák vagy túlzások ismételt részletesebb elemzésétől itt eltekintünk.) Sajátos egyházi-vallási gyümölcseik sokfélék. Mindennek alapjaként említhetjük a személyes vallásosság elmélyülését. Az érett kisközösségekben — bár természetesen ismerősek az emberi gyengeségek, feszültségek is, illetve van fejlődés az egyének és a csoportok életében — elmélyült imaélettel, szentségi élettel, a szen45
