Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Póka György: Hitünk átadásának és befogadásának lelkipásztori problémái
ségek életfontossága), vagy kétségeik és fenntartásaik vannak tartalmuk és mondanivalójuk felől (pl. az eredeti bűn, a Mária-tisztelet lényege, az egyház isteni és emberi vonásai, a fizikai és erkölcsi rossz elfogadása, örök élet stb.), vagy egyszerűen nem fogadják el őket (a dogmák örök érvénye, az egyház szükségessége, az örök kárhozat). Vannak aztán parancsok, előírások és követelmények, amiknek nem értik az értelmét, amiket elviselhetetlen tehernek és igának éreznek (erkölcsi törvények, a bűn kerülése, a megtérés szükségessége, az ellenségszeretet, a házasság felbonthatatlan- sága, a szexuális élet megkötöttségei, a böjt, a lemondás, az önfegyelem stb.). Ebben az összefüggésben felemlíthetném azt a becslést is, amely szerint a világi hívőknek alig 2%-a, a papoknak pedig talán 15%-a ismeri és tette magáévá a zsinatnak a világiakról szóló tanítását és elgondolásait. — Meglehetősen elkedvetlenítő megfigyelések. 4. Az üdvösség elnyerésének alig lehet ugyan feltétele minden hitigazság ismerete és belső elfogadása, mert Jézus csak általánosságban teszi a hitet az üdvösség előfeltételévé (amin inkább az ő személyébe, mint a tételes igazságokba vetett hitet kell érteni). De azért a hívek tudatában jelentkező hiányosságok aggodalmat és lelkiisme- retfurdalást kell hogy keltsenek bennünk. Mert Szent Máté fogalmazása szerint Jézus arra küldte apostolait (és annak utódait), hogy azok a népeket tanítsák meg mindarra, amit ő tanított, és serkentsék őket megtartani mindazt, amit parancsolt (vö. Mt 28, 20). A hittudat hiányosságai tekintetében tehát mi, hithirdetők és üzenetközvetítők aligha menthetjük fel magunkat a felelősség alól. Nagy kérdés, hogy jómagunk azonosultunk-e egészen hitünk igazságaival? Nincsenek-e olyan igazságok, amik számunkra tabuk, amiket agyonhallgatunk, vagy lényegüktől megfosztva, megcsonkítva beszélünk róluk? 5. Ahhoz, hogy a legnehezebb hitigazságokról beszélni tudjunk, át kell rágnunk magunkat azokon a kétségeken, nehézségeken és fenntartásokon, amelyek minden gondolkodó emberben óhatatlanul felmerülnek azokkal kapcsolatban. Ezeket mind fel kell magunkban dolgozni és meg kell emészteni. Nagyon bele kell merülnünk azoknak a lényegébe és tartalmába, aztán azt is fel kell ismernünk, miért lettek számunkra kinyilatkoztatva és milyen egzisztenciális kihatással vannak életünkre. Például: a Szentháromság titkában a természet egysége és a személyek különbözősége élesen mutat rá az ember egyéniségének és személyének a méltóságára és tiszteletben tartására; ugyanakkor hangsúlyozza azt is, hogy az egyén a közösségnek is tagja, rá van utalva embertársaira, tiszteletben kell tartani azok jogait és érdekeit, elő kell segítenie az egész emberi közösség jólétét is. — Vagy: akár igaza van a becslésnek, akár nincs, a zsinat tanításai és eszméi csak akkor mennek át a hívők lelkivilágába, ha azok ott élnek az igehirdetők szívében. 6. Az majdnem érthető, ha nem szívesen beszélünk olyan igazságokról és követelményekről, amelyekkel mi sem tudunk egészen azonosulni. De az alig menthető, ha azzal próbáljuk a hitigazságokat elfogadhatóvá tenni, hogy azoknak csak az emberi ésszel felfogható dimenzióról beszélünk, az istenit, a felfoghatatlant, a misztériumot, a természetfelettit pedig elhallgatjuk. Ezzel ti. meghamisítjuk Jézus tanítását, elszegényítjük, megfosztjuk a lényegétől a kereszténységet, filozofálássá silányítjuk a hittartalmat. Nagyon sokszor félek attól, hogy Szent Pál anatémáját (Gál 1,7) vonjuk magunkra, amikor az erkölcsi követelményeket elerőtlenítjük, a keresztény életet tágas, kényelmes, virágszőnyeggel terített útnak próbáljuk feltüntetni és túlságosan sok érvet sorakoztatunk fel annak bizonyítására, hogv a keresztény erkölcs tökéletesen megfelel az emberi természetnek, mindenben kielégíti az emberi igényeket és az ember evilági boldogulását segíti elő. Szabad-e ennyire emberközpontúvá tenni a kereszténységet? Kiszűrhetjük-e abból az önmegtagadást, az önfegyelmet, a lemondást, a böjtöt, a kereszt hordozását? 41
