Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)

1987 / 1. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI JEGYZETEK - Póka György: Hitünk átadásának és befogadásának lelkipásztori problémái

charisztia titkáról, mint a teológusok a szemináriumban, de nem tudja őket megtanítani Jézus szeretetére. Tudásuk hideg, rideg, intellektuális ismeret volt, élő-eleven hit és a legszentebb misztérium szeretete nélkül. A gyermekek percipiálták, de nem re- cipiálták a hitigazságokat. Ismerték, belsőleg nem fogadták be azokat. Ezen nem is lehet csodálkozni, mert igazságokat, hitbeli ismereteket lehet tanítani, de hitet nem.

Tanulmányaim és hitoktatói praxisom során rájöttem arra, hogy hitoktatóm eltúlozta az üdvösség követelményeit és félreértette a hit lényegét. Hallatlan energiát pazarolt a hitigazságok és misztériumok megismertetésére és megmagyarázására, de nem ambicionálta azt, hogy növendékei azokat be is fogadják és meg is szeressék. Grandes passus extra viam! Hitoktatói munkásságának ezt a fogyatékosságát idős korában maga is felismerte és fájlalta. — Ezért izgatott és foglalkoztatott gyermekkorom óta a probléma, lehet-e, és ha igen, akkor hogyan a hittartalmat másoknak átadni, őket annak befogadására készségessé tenni?

1. Ahhoz nem fér kétség, hogy az átadásra és befogadásra váró örökség, az elvetendő mag, az elültetendő palánta értékkel, szépséggel és tartalmi gazdagsággal teli kincs, nincs híjával a vitalitásnak, a csírázó és gyökerező képességnek, mert isteni eredetű. De befogadása és meggyökerezése nagymértékben múlik az átadó személyén és meggyőződésén, az átadás módján és módszerén, ezen felül nagyon függ az átvevő, a befogadó lelki készségétől.

2. Ahhoz, hogy hitem igazságait és élményeit át tudjam adni, feltétlenül szükséges, de nem elég, hogy azoknak a tartalmát és terjedelmét, értelmét és gazdagságát, mélységét és szépségét tudjam és ismerjem, aztán valamilyen rutinnal vagy módszerrel tanítsam és hirdessem. Ahhoz azonosulnom kell ezekkel az igazságokkal, azoknak énem egy darabjává, életem mozgató erejévé, belső hitté és meggyőződéssé kell válniok; azokat meg kell szeretnem, értük tudnom kell lelkesedni, azoknak éltetniük és táplálniok kell engem, sőt bennem mások számára is táplálékká kell lenniük. Csak élő-eleven kisugárzó hit tud másokban is hitet és meggyőződést érlelni, az intellektuális ismertetés és kifejtés nem. A vetőmagot, a palántát kezelni, elültetésre alkalmassá kell tenni ahhoz, hogy ez idegen talajban is meg tudjon gyökerezni.

Valami ahhoz hasonlót értek mindezen, amit régen az édesanyák tettek a kisgyermek etetésénél. A szilárd ételt megrágták és úgy adták gyermekük szájába („szájába rágni valamit"). A gyermeknek folyékony eledellel, a felnőtteknek pedig szilárd étellel való táplálása szentírási kép (Zsid 5,12). Az addig nem ismert hitigazságok tekintetében mindenki gyermek, a vallásos élet fejlődésének kezdő szakaszában van. — Valami ehhez hasonlót tesz a méh is. Összegyűjti a virágport és felszívja a nektárt a virág kelyhéből, a kettőt önmagában összeelegyíti, vegyileg mézzé, táplálékká alakítja át és aztán elraktározza a sejtekben. így gondoskodik önmaga és az ember számára táplálékról.

A hitigazságok és a misztériumok átadásának első feltétele, hogy azok elmélyült elmélkedés, imádságos szemlélődés és ízlelgetés által sajátommá, életem tartalmává, gazdagságává és örömévé, tehát élő hitté és meggyőződéssé váljanak, ami természetszerűen túlcsordul és szétsugárzik, másokat is megérint és magával sodor.

3. A tapasztalat az, hogy a még rendszeresen templomba járó hívőknek a hittudata is foghíjas, hiányos, fogyatékos. Nem gondolok olyan hitigazságokra, amikről nem is tudnak. De bőségesen vannak hittitkok, amelyekről tudnak ugyan, de azok vagy nem mondanak nekik semmit (pl. a Szentháromság titka. Jézus központi szerepe, a szent40