Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 1. szám - KÖRKÉP - Ladocsi Gáspár: A teológiai reformeszmék és a befogadás az I. Vatikánum előtt
a kinyilatkoztatással, ill. az egyházi tekintéllyel szemben. Két alkalommal is el kellett ítélni (1858 és 1862), míg teljesen hátat nem fordított az egyháznak. így érett meg az idő arra, hogy 1864. dec. 8-án megjelenjék a „Quanta cura" kezdetű enciklika, amely határozott hangon nyolcvan pontban fogalmazta meg az egyház számára elfogadhatatlan eszméket. Ez a híressé vált Syllabus. Tételeiben az egyház az új eszmékkel és gondolkodásmóddal szembeni elzárkózását fogalmazta meg, amit aztán eltúlzottan realizáltak is. A Syllabus kibocsátása előtt IX. Pius pápa felvetette az egyetemes zsinat összehívásának tervét, hogy a zsinaton a kor tévedéseit mélyebb vizsgálat alá vegyék. Ennek a szándéknak adott kifejezést a - sinat harmadik ülésén kiadott „Dei Filius” dogmatikus konstitúció (1870. ápr. 24 ). Az okmányt — hűen a korábbiakhoz — apologetikus stílusban fogalmazták, és elítélő kánonokat csatoltak hozzá. A mélyebb vizsgálat tehát nem a nyitás és befogadás lehetőségeit, hanem az elhatárolás élesebb megvilágítását szolgálta. Az új eszmék és gondolkodásmód befogadásának és teológiai felhasználásának lehetőségeit a katolikus gondolkodók az apostoli székkel összhangban kívánták keresni; világosan mutatja azt Róma döntéseit fogadó magatartásuk, még akkor is, ha a nehézségek nem hiányoztak. Örvendetes jelenség volt ez időben egy másik, korszerű, önálló kezdeményezés: egy nemzetközi teológus-konferenciának létrehozására irányuló törekvés. A tübingeni katolikus teológusok, Alzog, Haneberg és Döllinger 1863. szept. 28. és okt. 1. között kongresszusra hívták Münchenbe a német katolikus teológusokat. Nem volt ugyan még nemzetközi összejövetel, de célja egy ilyennek előkészítése volt. A különböző irányzatok képviselői azzal a szándékkal érkeztek me. hogy egymás szempontjaira jobban figyelnek és a teológiai előbbrejutás érdekf 3n egymást kiegészítve egységet igyekeznek kialakítani. Sajnos, minden éppé az ellenkezőjére fordult, és a Szentszék is gyanús szemmel kísérte az eseményeket. A katolikus tudósok nemzetközi kongresszusát csak negyedszázad múlva sikerült megvalósítani: Először 1888-ban Párizsban jöttek össze. Már ekkor is, de a további négy kongresszuson is kerülték a tulajdonképpeni teológiai problémákat. Az időt nem látták még érettnek erre. Kezdeményezésük csak a XX. század derekára hozta meg első érett gyümölcseit. Jegyzetek: 1. II regno/attualitá 1981. apr. 15. N. 8. 151. — 2. H. Rahner, Az egyház mindig fiatal, Eisenstadt, 1972. 17k. — 3. H. Rahner, i.m. 19. — 4. H. de Lubac megfogalmazása Krisztus fénye c. írásában; idézi Szabó F.: H. de Lubac az egyházról, Roma 1972. 19. — 5. G. Pusineri, Rosmini, Milano 1961. 170. — 6. XVI. Gergely, IX. Pius elődje aposztrofálta így a Mastai Feretti családot. Ld. pl. Szántó K.: A katolikus egyház története, Bp., Ecclesia 1985. 363. — 7. K. Bihlmeyer—H. Tuechle: Storia della Chiesa IV. N. 220, 3. (belső számozás!) — 8. G. Pusineri: i.m. 241—255. — 9. G. Pusineri, i.m. 246. — 10. Ezt a kifejezést használják a Qua- derni della Cattedra Rosmini tanulmánykötet kiadványai (igazgatója: Lino Prenna). Rosmini összes munkája jelenleg kiadás alatt áll. Recensiokat ld. pl. ZfKT 1982. H. 3. 346—49. — 11. R. Aubert: L'Eglise c. de la crise . . . (Nouvelle Hist, de L'Église V. Paris 1975. 43). A TEOLÓGIA folyóirat munkatársai a katolikus egyház tanításának keretein belül saját felfogásukat, nézeteiket fejtik ki, saját választott módszerüket alkalmazzák. A közös hit egysége folyóiratunk számaiban a legitim sokszínűség harmóniájában kerül az olvasó elé. 36
