Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kerekes Károly: A hit befogadása katekézisünkben
magát az abszolút értékekhez képest, és egyre önfeledtebben szolgálja azokat. S közben (objektíve) már-már érinti az érinthetetlent. — Ilyen emberi identitás esetében történhet optimálisan az isteni hit olyan befogadása, recepciója, amely a kinyilatkoztatás által is igazolt „krisztusi felnőttkor mértékére" vezethet el. (Ef 4,13). Ce- sareai Euszébiosz (+339) az ilyen hitbefogadáshoz kapcsolja az „eklésziasztikon fro- nimont"-t, az egyházi érzületet (szív és ész, érzelem és akarat együtt), amit életszentségnek is mondhatnánk. (A fronimon szó eredete a Fii 2,5-ben: „Ugyanaz az érzület. . . ami megvolt Jézus Krisztusban, aki Isten létére szolga alakját vette fel.") — Az identitás: az önértékelés és önérvényesítés jó ritmusa. Az öregkor pusztán emberi szemmel, bizony kevés „pozitív" indítással szolgál a hitbefogadás megalapozásához. Fokozatosan leépülnek az összes testi-lelki-szellemi képességek. Lehet ezt persze olyan szép költői képekkel is ecsetelni, mint a Prédikátor könyv 12. fejezete. De a láthatóság rendjében az öregkor egy fokozatosan táguló űr, amelyet be kellene tölteni, de a legnagyobb szellemek sem tudják megmondani, hogyan. Csak a legnemesebb szívek éreznek indítást arra, hogy szolidaritást vállaljanak a nyitott sír felé menetelő öregekkel. S ha így békességesen elégő áldozatként vállalják hátralevő életüket, szelíd megadásuk fényével áttörik a horizontot, és szemüket (miénket is) addig nem látható tájak felé vonják. Élő aranyhidak lesznek ők egy „más" világ felé vezető utunkon. Általában könnyen megnyílnak az istenhit befogadására, ők lesznek a küzdő egyház aranytartaléka. — A hívő ember szemében ők lesznek az a Bételben talán sokak által bosszankodva továbblökött kődarab, amelyre, ha hittel hajtja le fejét Jákob pátriárka nehéz útján, a kőből égigérő létra nő ki, amelyen Isten angyalai járnak fel és le, miközben a létra tetejéről atyai szeretettel néz le ránk az Isten. (Vő. Tér 28.). Kissé elhanyagolt katekézisi terület az öregek hitbefogadásának segítése, és a bennük rejlő isteni kincsek kamatoztatása is! A hitbefogadás humán megalapozásának négy főága nem kötődik kizárólagosan a négy jelzett életszakaszhoz, de a négy alapritmus születése és mozgása ott van „elemében". A hitbefogadás (recepció) üdvtörténetben kínálkozó bibliai modelljei. Nemcsak a megalapozásnál és a kezdeteknél, de egész életünk folyamán ébren kell tartanunk a készséget a hitbefogadásra. A hit ugyanis az emberben folyamatos élet, mondhatnánk folyamatos égés (mint maga az élet is), amelyet állandóan táplálnunk kell. Különben a tűz kialszik, az élet meghal. — Maga Jézus is a hitről, az Isten országáról csak hasonlatokban, példázatokban tudott tanítani. Katekézisünk legélőbb összekötő példázatai, hidjai: a Szentírás képei. Nem utolsósorban Isten népének egész története. Mint ahogy Jézus földi élete (a gyermekség-evangélium tanúsága szerint) a választott nép előképi életének egyszemélyi valósága, úgy minden keresztény hívő élete is az! — A választott nép üdvtörténeti életképeinek elénk rajzolódásában egyszerűség kedvéért az emberi életnek ugyanazt a négy életszakaszát vegyük alapul, mint a humán megalapozásnál. (Ez a szemlélet természetesen csak analógia, valláspedagógiai megközelítés a Biblia kateketikai felhasználásához, a hiteles hitbefogadás útjának kiépítésében.) Gyermekkor. — A legelső csecsemőkori élményeknek, a szülők (különösen az anya) fizikai jelenlétének, érinthető közelségének és védelmének a hitéletben megfelel a pátriárkák, minden hitre meghívott bíró és népvezér (Ábrahám, Gedeon, Mózes stb.) élménye: „Veled az Úr, ne félj!" Az egész nép élménye is: „Velünk az Ür, Emmanuel!" A katekézisben a léleknyitásoknál ezt a lélektani és üdvtörténeti szituációt kell tudatosítanunk. Mint ahogy ezt tudatosította az Újszövetségben is pl. Máriánál Gábriel, Pálnál Ananiás, az apostoloknál maga Jézus is. — A hitet nem mi adjuk, de az átadás (tradíció) rajtunk keresztül történik. És tőlünk is függ, hogy a befogadás megtörténik-e vagy hogyan történik. A hitben való elindításhoz igen jók a bibliai asszociációk: „Járj előttem, és légy tökéletes" (Tér 17,2); „Az Úr megőrzi jártodat-keltedet mostantól fogva mindörökké" (Zsolt 121,8). Az iskoláskornak megfelelő szinten élő nép hitbefogadásához hozzátartozott a kü21
