Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Maritain, Jacques - Dabóci Mária (ford.): A világiak apostolkodásáról
elsőrendű fontosságú, mert mindenkinek szól a tökéletességre való fölszólítás: legyetek tökéletesek . . . De hagyjuk ezt a kitérést. Nekem úgy tűnik, hogy a világi hívek szerepét általában olyan szempontból fogtuk föl, amely magában véve jó és szükséges, de ez a világiaknak csupán egy részére vonatkozik. A Katolikus Akcióra és a hozzá hasonló szervezetekre gondolok, ahol a világiak szerepe mindig megmaradt — és nem mindig kellő világossággal átvizsgálva — a papság sajátos apostolkodásában való részvétel szemléletében; ezt aztán egyre jobban kiszélesítették (mintha végül föl tudná majd ölelni a világiak összességét), megmaradva mindig ugyanabban a szemléletben, ugyanabból az eredetileg meghatározott szemszögből vizsgálva a dolgokat. Végeredményként annak elismerése felé tartunk, hogy a világiak lelki missziója és apostolkodása csupán a papság sajátos apostolkodásában és küldetésében való részesedés lehet: ez akaratlanul is oda vezet, hogy a világiaknak az egyházban való küldetéséről kialakul egy „klerikális” fölfogás. — Ezzel magyarázom magamnak azt a rendkívüli, szinte egyedülálló fontosságot (amiből talán hamarosan kiábrándulunk), amelyet ma a szervezési kérdéseknek tulajdonítanak, miközben a keresztény lélek nem egy mély szükséglete kielégítetlenül marad. Közben nem feledkezhetünk meg arról, hogy a papok elsőrendű, fontos szerepe nem a világiak megszervezésében áll, hanem abban, hogy elvigyék hozzájuk Isten szavát. Azt sem felejthetjük el, hogy a tömeg sohasem volt szellemiekben teremtő erejű. 2. A Katolikus Akcióra és a papság által szervezett hasonló csoportokra természetesen rendkívül nagy szükség van és ezek valóban megfelelnek a jelen pillanat sürgető szükségleteinek. En magam is megerősítem szükséges voltukat. Ugyanakkor hozzáteszem, hogy ezek a keresztény laikátusnak csupán egy részét érintik, egy bizonyos különleges misszióra vonatkoznak, amely a papság segítésében áll. . . Más szóval meg kell különböztetni a laikátusban azoknak a híveknek a titokzatos Testben végzett benső munkáját, akiket a papság küldött vagy bízott meg, s akik különböző fokokban a papság segítőtársai, — valamint azt a titokzatos Testben munkált benső tevékenységet, amelyet azok végeznek, akik anélkül, hogy küldetést vagy megbízást kaptak volna a papságtól egy sajátos tevékenységre, egyszerűen a „hívő nép" nagy sokaságát alkotják. — Ebben a hatalmas tömegben kétségtelenül létezik egy széles hűtlen, mi több, többé-kevésbé egészen elkereszténytelenedett réteg. Vannak azonban igazán hűséges, eleven részei is, amelyekben hitelesen megvalósul a keresztény laikátus fogalom. A titokzatos Test eleven tevékenységeiben elkötelezett nagyszámú nép ez, amelyet a hit éltet és egészen áthat a kegyelem és a keresztény szeretet feszültsége . . . 3. Úgy tűnik, hogy a világiak tanúságtétele és lelki missziója terén több síkot különböztethetünk meg. Ezekkel kapcsolatban adnék elő néhány nagyon is elégtelen meggondolást. Van egy sajátos, de kulturális szempontból rendkívül fontos sík, amely a teremtő értelemnek, a szónak, általánosságban mondhatjuk, hogy az intellektuálisan megnyilvánult tanúságtevésnek a területe. Az „Értelmiséget” kitevő emberekre gondolok: írókra, művészekre, költőkre, festőkre, muzsikusokra, filozófusokra, tudósokra. Azokra gondolok, akik Chréstien de Troyes-tól és Dantetól Pascalig, Zurbaránig, Bachig, Rouaultig a tanúságtevők hosszú sorát alkotják. Itt az „apostoli tevékenység” vagy a „világiak apostolkodása” kifejezés egyáltalán nem megfelelő. Még az olyan mélységekben tevékenykedő emberek között is, mint Chateaubriand, Joseph de Maistre, Baudelaire, Verlaine, Tolsztoj, Dosztojevszkij, Léon Bloy, Péguy, Claudel, Bernanos, Papini, Chesterton vagy T. S. Eliot, csak némelyek kívánták, hogy apostoloknak nevezzék őket, mások azonban egyáltalán nem. Mindegyikük minden esetben a saját nevében beszélt, személyes sugalmazott- ságának és tapasztalatának megfelelően (tanúságtételük éppen ezért volt annyira gyümölcsöző), anélkül, hogy küldetést vagy megbízást kapott volna a hierarchiától. S ok mindnyájan lényegileg megszervezhetetlenek voltak. Mégis, sokkal mélyebb befolyást gyakoroltak a lelkekre, és sokkal többet tettek annak érdekében, hogy 239
