Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Kerekes Károly: A hit befogadása katekézisünkben
Kerekes Károly A HIT BEFOGADÁSA KATEKÉZISÜNKBEN Alapvető katekéta magatartásunk tisztázása a recepcióban. Az Apostolok Cselekedeteiben (8,14) azt olvassuk: „Amikor az apostolok meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét (Jézus Krisztust, a .hitet'), elküldték hozzájuk Pétert és Jánost; ezek imádkoztak, hogy rájuk szálljon a Szentlélek." Mit jelent itt ez a szó, hogy „befogadta"? És miről bizonyosodott meg Péter és János, hogy valóban a megtestesült Isten igéjét, az élő hitet. Jézus Krisztust fogadták-e be? Ugyanazt a Jézus Krisztust, akiről a liturgiában azt hallja a hívő: ,,Labete, fagete", vegyétek, egyétek, fogadjátok magatokba, asszimiláljatok, váljatok eggyé vele! Az itt szereplő lambánein görög ige: venni-befogadni a kézbe, szájba, észbe, szívbe, — és anyaméhbe, amint az újszövetségi hit ősmodellje, Mária tette. A János evangéliumnak kulcsszava a lambánein, az említett jelentésskálával. A hitrecepciónak ez a biblikus, liturgikus és gyakorlati egyháziam' dimenziója. A hitbefogadás lényegében ugyanúgy megy végbe a szamariabelieknél, mint a mai hitbefogadóknál; a teljesebb kép a liturgiában megélt szentségi befogadás, legteljesebb pedig Mária hitbefogadása. Minden befogadást megelőz azonban egy jól előkészített átadás, tradíció. (Ez a szó itt nem a tárgyi igazságok összessége, hanem az alanyi cselekvések rendezettsége!) A recepciót előkészítő tradíció rendjét a Szentlélek irányítja, Szűz Máriánál is, miként az egyház imája tanítja: „Isten, ki a Boldogságos Szűz Mária testét és lelkét, hogy szent Fiadnak méltó hajléka legyen, a Szentlélek által előkészítetted." Ugyanígy volt a szamariabelieknél, és így van a mai hitbefogadásra készülőknél is. A katekéta csak az eszköze a Szendéteknek a preparációban és a tradícióban. A hitbefogadás hiteles megtörténtéről is csak a Szentlélek adhat teljes bizonyosságot, próbációt, próbatételes megbizonyosodást. A katekéta minden hiteles működése csakis „a Szentlélekkel együtt" történhet. Ezért hívják az apostolok a Szentlelket a hitbefogadás előtt éppúgy, mint utána. És mivel a hitben az Istenember Jézus Krisztus befogadásáról van szó, isteni és emberi „jelek és erők" kísérik ezeket a cselekedeteket. A jelek és erők korokban, népekben, a történelmi vagy egyes emberi életszakaszokban más és más formát ölthetnek. A Szentlélektől vezetett Anyaszentegyházat képviselő katekéta cselekedeteiben másként színeződik a Mária által befogadott hit átadásában és bizonyság szerzésében szereplő Gábriel főangyal szerepe, másként a szamariabelieknél és a világvégéig eljutó apostolok (és apostolutódok) hittradíciójában és próbációjában, — de a lényeg ugyanaz. Nem csupán a teológiában, de a valláspedagógiában is csak lassan halad annak a kutatása, hogy a kinyilatkoztatott hithez hogyan kapcsolódik az állandóan fejlődésben lévő ember. A lényeg: a teológiai tartalmak emberi vonatkozásait át kell tenni a gyermek, az ifjú, a felnőtt és az öregedő ember világába. Ma már világos, hogy a hitbefogadásra nevelés (és általában a vallásos nevelés ) csak annyiban segítség az emberré formálódásban, amennyiben a fejlődés különböző fokozatain az ember egzisztenciájának világosabb és teljesebb értelmet ad. Nem mintha a humán tudományok emelnének fel erre a magasabb és tisztább látásmódra, hanem az ezeket alapul felhasználó hit adhat új távlatokat és gazdagodást a különböző életfokozatokban. Ehhez a gazdagodáshoz az ember tapasztalatokat a környező világgal való „megértő" érintkezésből szerez. Gyermekkorban még öntudatlan, ifjúkorban irányítottan 19
