Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)

1987 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Széll Margit: A hit befogadása és megvallása

,,A hívők közössége megkapta a Szentlélek kenetét (vő. 1Jn 2,20.27) és mint ilyen, hitében nem tévedhet. Az egész népben meglévő természetfeletti hitérzék alapján az egyház ezt a kiváltságot akkor nyilvánítja ki, amikor kezdve a püspököktől a legkisebb hívőig (vő. Szt. Ag. De praed. sanct. Pl. 44,980) kifejezi hit és erkölcs dolgában egyetemes egyetértését. Isten népe tehát a szent tanítóhivatal vezetése alatt, hűségesen ráhagyatkozva, már nem emberi tanításban részesül, hanem valóban Isten igéjét kapja meg (vő Tesz 2,13). így azzal a hitérzékkel, amelyet az igazság Lelke hoz létre és tart ébren benne, elveszíthetetlenül ragaszkodik ahhoz a hithez, amely ,egyszersmindenkorra áthagyományozott öröksége a szenteknek' (Jud 3.) Helyes ítélettel egyre mélyebben hatol be a hitbe és mindig nagyobb teljességgel valósítja meg életében." (LG 12.) — A Szentlélek az, aki a hívők hitérzékét és egyetértését (sensus et consensus fidelium) az igaz tanításban megalapozza, nélküle hiába való lenne minden fáradozásunk. — G. Biemer mindezt így összegezi:

,,A hívők közösségének hitfolyamatában, az ebben szerzett hitélményeknek és hittapasztalatoknak sajátos vallási értékük van . . .,, amelyek visszahatnak az elméleti teológiára . . . Kétségtelenül, az alanyilag megvalósult hit, az átélt, az átszenvedett, a reményekben gyarapodó hit az, ami a hívekben megtestesül. Éppen ezért ez más, mint a hittanítás és a hittételek összegzése. — A megvalósult hit a hittanítás igazi kifejtése!"

Jegyzetek: — 1. John Henry Newman: Über das Zeugnis der Laien in Fragen Glaubenslehre, Polemische Schriften (német ford. Mainz 1959. 253—318. — 2. A Bolognai Találkozókat a párizsi Institut Catholique, a lőveni Teológiai Fakultás és a bolognai Instituto per le Scienze Religiose védnökségében szervezték a zsinat utáni egyházkutatás számára. A recepcióval az 1975. dec. 3—7. közötti találkozón foglalkoztak részletesen „Ricezione del concilio nella vita della chiesa e della societá" címen, a kutatások és felmérések azóta egyházmegyei szinten folytatódnak. — 3. L. de Luca: L'accettazione popolare della legge canonica nel pensiero di Grazi- ano, Studia Gratiana III. Bologna 1953. 193—276. — Vves Congar: Jalons pour une théologie du laicat, Paris, 1952; Die Rezeption als ekklesiologische Problem, Concilium 1972. 8/9. — 4. Giuseppe Alberigo: Wahl-Konsens-Rezeption im christlichen Leben, Concilium 1972. 8/9. — 5. Jean-Marie-Roger Tillard O. P.: Haben wir das Zweite Vatikanum „rezipiert?" Theologie der Gegenwart 1986/2. — 6. Széli Margit: Miként fogadta be az egyház a zsinat tanítását, Teológia 1982/4. — 7. Günter Biemer: Der „rezipierte Glaube" als Gradmesser des Glaubensvermittlung. Diakonia 1984/3. — 8. Adolf Exeler-Norbert Mette: Theologie des Volkes, Mainz 1978.

A TEOLÓGIA 1987. ÉVI TÉMÁI: — 2. A Ml ISTENÜNK — 3. ISMERJÜK-E A BIBLIÁT? — 4. „AKI ISTENT SZERETI, SZERESSE TESTVÉRÉT IS" (1JN 4,21) — A3. SZÁM KÉZIRATÁNAK BEKÜLDÉSI HATÁRIDEJE: 1987. MÁJUS 1.

18