Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Koncz Lajos: A felebaráti szeretet biblikus teológiája
bemutatása a szeretet parancsának. Az Üdvözítő kinyilatkoztatása óta senki sincs többé abban a helyzetben, hogy maga döntse el, kit tekint felebarátjának, és kivel szemben függeszti fel ezt a relációt. Mindenki, akit a gondviselés utunkba hoz, mégha ellenség is (de reánk szorul). Istentől érkező felszólítás a szeretetre, a felebaráti magatartás gyakorlására. E ténynek legradikálisabb bemutatása Jézus utolsó nagy beszéde (Máté szerint, 25,31—46) szenvedése és halála előtt — az utolsó ítéletről. Ebben Jézus minden ember megítéltetésének eldöntő normáját, a felebaráti szeretet és irgalmasság gyakorlásában jelöli meg, azonosítva önmagát (az iránta való szeretetet) a felebaráttal (a felebarát iránti szeretettel): „Éheztem és adtatok ennem. Szomjas voltam és adtatok innom. Idegen voltam és befogadtatok. Nem volt ruhám és felruháztatok. Beteg voltam és meglátogattatok. Börtönben voltam és felkerestetek . . . Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” És ez a „velem”, azaz Krisztus titokzatos azonosulása a felebaráttal a szeretet-viszonylatokban, — külön is tudatosítást kíván. Sajnos, a felületesebb és naturálisabb exegézis, valamint igehirdetés gyakran legyöngítette ennek a krisztusi kinyilatkoztatásnak mélységi dimenzióját, és a fejtegetésekben gyakorlatilag az analógia, a „mintegy” szintjére süllyesztette. Pedig Jézus szavai egyértelműek. Nem azt mondja, hogy — olyan, mintha nekem tennétek (vagy úgy veszem, úgy számítom be a dolgot), hanem radikálisan, minden enyhítés nélkül, csak Isten számára lehetséges módon „léttanilag” azonosítja magát minden esetben a „másikkal”, a felebaráttal. Figyelemre méltó az is, ahogyan a szentatyák ezt az azonosulást párhuzamba hozzák Krisztusnak eucharisztiás átlényegülésével. Krizosztomosz pl. így fejtegeti a Máté-szöveg értelmét: „Krisztus testét akarod tisztelni? Ne menj el mellette lenézőn, ha ruhátlanul találkozol vele. Ne próbáld tisztelni őt a templomban selyemruhába öltözve, ha elmész mellette jéghideg szívvel odakünn, ahol ő tönkremegy a hidegtől és meztelenségtől. Ő mondotta csodatévő szavaival: Ez az én testem, de ugyanő mondotta azt is: Éhezni láttatok, de ennem nem adtatok . . . Tanuljuk meg hát az igazságot, és úgy tiszteljük Krisztust, ahogyan ő akarja.”7 Jézustól még számtalan buzdító és magasztaló szó hangzott el a szeretetről. Az egyetemes és tökéletes szeretet tesz minket méltóvá az istenfiúságra, de hasonlóvá is a Mennyei Atyához (Mt 5,48). Ez a szeretet az embertestvér iránt magasabbrendű parancs, mint a kultikus előírások (Mt 9,13; 12,7), vagy pl. mint a szombat törvénye (Mk 3,1—6; Lk 13,10—17). Ez a szeretet megkívánja, hogy tudjunk megbocsátani embertársainknak, és nemcsak egyszer, hanem újra meg újra (Mt 18,22). Ez a szeretet az igazi Krisztus-hívők és követők ismertetőjele lesz (Jn 13,35), hiszen a keresztények egymás iránti szeretetének új normája magának Krisztusnak az önfeláldozó szeretete: „Szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket, — ez az én parancsom” (Jn 15,12). A felebaráti szeretet ezért lényepe szerint vallásos aktus és erény, nem pedig valamiféle filantrópia. Vallási jellegű az ősmintája miatt is, amely magának az Istennek a szeretete (Mt 5,45), de mindenekfelett a forrása miatt, mert ez igazában Isten műve mibennünk. Mert lehetnénk-e „irgalmasok, mint a mennyei Atya” (Lk 6,36), ha nem az Úr tanítana meg rá minket (1Tesz 4,9), és ha nem a Lélek öntené belénk ezt a szeretetet (Róm 5,5; 15,30). Éz a szeretet Istentől való és Istenhez tér vissza, hiszen amikor testvéreinket szeretjük, magát az Urat szeretjük (Mt 25,40), és azért is, mert mindannyian „egy testet alkotunk Krisztusban” (Róm 12,5; 1 Kor 12,12). SZERETET ÉS SZERETET-KÖZÖSSÉG SZENT PÁLNÁL. S ezzel már Szent Pál teológiájához érkeztünk. Pál nyomatékozása szerint is a felebaráti szeretet Isten szeretetének mintájára alakul bennünk, aki ingyen adta oda szent Fiát minden bűnös üdvösségéért, minden érdemünk nélkül (Róm 5,6 stb.). E szeretet tehát szükségképp egyetemes, nem ismer társadalmi, faji megkülönböztetést (Gál 3,28). A megfeszített Krisztus példáját követi a türelemben, a rosszért jóval való visszafizetésben (Róm 12,14sk. Ef 4,25 stb.), az önfeláldozásban, lemondásban, az önátadásban (Ef 5,25 sk. Fii 1—11). Szeretet-himnusza pedig (1Kor 13) hatalmas és méltó bemutatása a szeretetbe foglalt összes erényeknek és követelményeknek, egyben fenséges ma- gasztalása mindannak, amit a keresztény szeretet jelent a világban. 212
