Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sulyok Elemér: A lélek és az értelem kapcsolata a Bibliában és magyarázatában
működő Szentlélek ösztönöz, aki ihlette a kanonikus könyveket, a hitvallásokat, a liturgiát, a szenteket. A „spirituális (lelki) értelem” pedig az imént említett „lelki olvasásiban ajándékul kapott értelem. Lényege tehát nem az objektív, olvasótól független, őt megelőző tartalom, a csak az Isten és az író által ismert „sensus plenior” (teljesebb értelem). Ehelyett inkább azt mondanánk: egy-egy szöveg „lelki (spirituális, pneumatikus) értelmé”-t akkor fedezzük föl, ha azt a Biblia egészében, teljes szövegkörnyezetében, az egyház hagyományában, minden keresztény ember Isten Szentlelkétől vezetett életének fényében olvassuk. A szavak és szövegrészietek többértelműsége. Ma gyakran joggal hangsúlyozzák: a szöveg egyes építőkövei (szavak, mondatok, kisebb szövegegységek) nem mindig egyértelműek, sőt olykor meghatározatlanok és többértelműek. Csak a közvetlen és tágabb kontextusból, amelyhez az egész kommunikációs folyamat is hozzátartozik, állapítható meg bizonyos egyértelműség. Esetleg még a szöveg tényleges mondanivalója és az író szándéka között is különbséget kell tenni. Szemléltetésül János evangéliumából szolgáljon egy példa. Amikor Keresztelő János látja, hogy Jézus feléje jön, így szól: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ö veszi el a világ bűneit!” (1,29). Felvetődik a kérdés: mit jelent a bárány, és azonos jelentéstartalommal használja-e Keresztelő János és az evangélista? A szinoptikusok alapján nehéz elképzelni, hogy a keresztelőnek tudomása volt Jézus megváltó szenvedéséről és haláláról. Néhány szakember szerint ez nem okoz nehézséget, mivel a Keresztelő az evangélista szócsöve, vagyis a neki tulajdonított mondat inkább teológia, mint történeti emlék. A megoldás talán mégsem ilyen egyszerű. Mert a kijelentésnek — figyelembe véve az Ószövetség eszkatologikus hátterét — a Keresztelő ajkán is lehetett mondanivalója: Jézus az utolsó ítéletre megjelenő győzedelmes bárány, aki megsemmisíti a gonoszt a világban. De ha figyelembe vesszük a negyedik evangélium gazdag húsvéti szimbolikáját, akkor a szerző szerint a mondat üzenete: Jézus a húsvéti bárány. (Vö. 19,14: Jézust húsvét előtt egy nappal délben ítélik el, amikor a papok elkezdik a húsvéti bárányok levágását a templomban. 19,29: az ecettel átitatott szivacsot izsópra tűzve kínálják fel Jézusnak: vö. Kiv 12,22: a bárány vérébe mártott izsóppal kenik meg a szemöldökfát. 19,36: beteljesedik az írás: „Csontját ne törjétek.”: vö. Kiv 12,46: a húsvéti bárányban nem szabad csontot törni). (Vö. R. E. Brown, The Gospel according to John I—XII. Doubleday and Company, Inc., Garden City New York, 1966, 58-60.0.) A bibliai üzenet közlése szempontjából igen nagy jelentősége van a szövegkörnyezet szinkron meghatározásának, amely érinti az egész könyv kontextusát, de az olvasás folyamatáét is (az olvasó helyét, idejét, helyzetét, műveltségét). Ezáltal azonban a szöveg hagyomány- és befogadástörténetének diakron kutatása, amely a történeti-kritikai exegézis legfőbb célja, egyáltalán nem válik fölöslegessé, de mindenesetre relativizálódik, mert a szónak, mondatnak, szövegegységnek történetileg, kritikailag megállapítható értelme csak egyik szempontja az értelem teljességének. Ha az író egy mondatot más összefüggésben idéz (pl. egy újszövetségi szerző egy ószövetségi kijelentést), akkor új szempontból, új értelemben alkalmazhatja. Persze feltételezzük azt a hitet, hogy a Biblia nem csupán egyes iratok laza gyűjteménye, hanem mint „Isten szava” végső soron könyv, amely által Isten az embereket ma is újból és új módon szólítja meg. Ha a mindenkori olvasóhoz címzett igének igazi és teljes értelmét kívánjuk megragadni, akkor a bibliai szövegeket az egész Szentírás, a teljes egyházi hagyomány és a Lélek vezette keresztény élet szemszögéből kell olvasnunk és értelmeznünk. A Lélek és értelem kapcsolata a kinyilatkoztatás történetében ellentétes formában mutatkozik be. A Lélek olykor mellőzi az értelmet, s így is „szólhat”. Máskor viszont — ez az általános — megvilágítja az értelmet, mélyebb, rejtettebb összefüggésekbe avatja, és belőlük támadó felismerésekkel állítja Isten népének szolgálatába. Kettőjük viszonya a Biblia értelmezésében hasonlóképpen jelenül meg. Elismerhetjük, a Lélek 159
