Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sulyok Elemér: A lélek és az értelem kapcsolata a Bibliában és magyarázatában
Ebből a szempontból, de az egyházi hagyomány szellemében az eddiginél árnyaltabban kell magyarázni azt az egyházi tanítást, miszerint a Szentírás nemcsak tartalmazza Isten szavát, hanem az is. A Biblia Isten szava, de nem csupán előttünk lévő szó szerinti textusként, hanem olyan szövegként (,,medium”-ként) is, amely Isten szavát közvetíti. Azaz „Isten szaváénak fogalmát inkább dinamikusan kell felfognunk, mint statikusan: mintegy „eseményeként (,,Wortgeschehen”-ként), ahogy eljut az olvasóhoz, illetve, a hallgatóhoz (vő. a gyakran előforduló „így szól Jahve”, vagy ennek analógiájára: „és szólt az Úr igéje. .fordulatot). A Biblia „inspiráció”-ja nemcsak a leírt szöveg keletkezésére terjed ki, hanem olvasására, meghallgatására is. Isten Lelke ugyanis egy bibliai könyvnek nemcsak megfogalmazásában működött közre, hanem befolyásolja az olvasóban kialakuló felfogást és értelmezést is. Ezért a Biblia magyarázatában nem szorítkozhatunk csupán az írásba foglalt szöveg egzakt jelentésének megállapítására: tekintettel kell lennünk az Isten igéjét közvetítő szöveg befogadására is. Tehát a szöveg objektív jelentésének megállapításán fáradozó történeti-irodalomkritikai vizsgálódás nem léphet fel minden más utat-módot kizáró abszolút igénnyel. Neki is, akárcsak a szövegnek, szolgáló szerepe van. Az olvasó részvétele a szöveg értelmének megállapításában. Előbbi észrevételünket — minden szövegnek szolgáló szerepe van — most kiegészítjük egy újabbal: a szöveg befogadásának, recepciójának szempontjával. Bár e szempont elsősorban a szépirodalmat érinti, mégis vonatkoztatható a bibliai szövegekre is. A szerteágazó vizsgálódások igazolták: az olvasó részvétele a szöveg értelmének megállapításában sokkal nagyobb, mint általában gondoljuk. Persze ezt a régiek is tudták. A középkorban kibontakozó allegorizmus elmélete számol azzal a lehetőséggel, hogy a Szentírás nemcsak betű szerinti, hanem allegorikus, morális és anagogikus értelemben is olvasható. Dante így ír erről a „Tizenharmadik levél”-ben: „Hogy e tárgyalási mód inkább nyilvánvalóbbá legyen, vegyük fontolóra azt, ami e versekben van: 'kimenvén Izrael Egyiptomból, Jákob háza a barbár nép közül, Judea lett Szentélyének helye, és Izraelben van az ő hatalma.’ Ha csupán a betűt magát nézzük, Izrael fiainak Egyiptomból Mózes idejében történt kivonulását jelzi. Ha az allegóriát, Krisztus által történt megváltásunkat jelenti. Ha morális értelmet, a lélek megtérését jelzi a bűn gyászából és nyomorúságából a kegyelem állapotába. Ha az anagogikus értelmet nézzük, a szent ember lelkének áthatolását jelenti a romlottság szolgaságából az örök dicsőség szabadságába” (az idézetet I. U. Eco, i.m. 30-31. o.). A mű objektivitása és a befogadó szubjektivitása között kölcsönösen aktív kapcsolat áll fönn. A befogadás nemcsak a leírt szövegtől függ, hanem az olvasó műveltségétől, tapasztalataitól, lelkiállapotától is. Hiszen a jeleket, a szavakat, a szókapcsolatokat, a mondatokat csakis a rendelkezésre álló „kód" szerint tudja megfejteni, és teheti lehetővé, hogy belőlük megértett szöveg támadjon. így az olvasás folyamatában mindig olyan szöveget érzékel, amelyet ő is meghatároz. Kosztolányi írja: „Azok a könyvek, melyek könyvtárad polcain szunnyadnak, még nem készek, vázlatosak, magukban semmi értelmük. Ahhoz, hogy értelmet kapjanak, te kellesz, olvasó. Bármennyire is befejezett remekművek, csak utalások vannak bennük, célzások, ákombákomok, melyek pusztán egy másik lélekben ébrednek életre. A könyvet mindig ketten alkotják: az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa.” (Nyelv és lélek, Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1971.449. o.) A Biblia olvasásában szintén számolnunk kell az olvasó aktív részvételével, amely nagymértékben meghatározza a szöveg megértését. Ki-ki ugyanazt a bibliai szöveget az egyházzal fennálló kapcsolata alapján akaratlanul is másképpen fogadja be. Érthető tehát, hogy az objektivitásért fáradozó tudományos kutatásban különböző exegéták ugyanazon szöveget tudományos módszerekkel nemegyszer különbözőképpen értelmezik. Következésképpen a Bibliának pusztán a „betűk”-re szorítkozó objektív, vegytiszta olvasata voltaképpen nincs is. Az előbbi észrevétel — az olvasó aktívan részt vesz a bibliai szöveg befogadásában — új megvilágításba helyezi az ún. „lelkiolvasás”-t és a „spirituális értelmet." A Biblia „lelki olvasása” általában a Szentírásnak az egyházban szokásos befogadását jelenti, amelyet az egyházban 158
