Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sulyok Elemér: A lélek és az értelem kapcsolata a Bibliában és magyarázatában
Sulyok Elemér A LÉLEK ÉS AZ ÉRTELEM KAPCSOLATA A BIBLIÁBAN ÉS MAGYARÁZATÁBAN Umberto Eco olasz esztéta szerint a műalkotás: „a kikerekedett mű, egy termelés végpontja és egy fogyasztás kiindulópontja, amely összeilleszkedve — mindig újra életre kelti, különböző perspektívákból a kiinduló formát.” Majd „A nyitott mű poétikája" c. tanulmányában a következő sorokat írja:,,. . . a műalkotás tehát valamely szerző által előállított tárgy, aki a kommunikatív hatások szövedékét úgy szervezi meg, hogy minden lehetséges élvezője újra meg újra megérezhesse (az érzékenységet és az intellektust ösztönző hatásokra adott válaszokon keresztül) magát a művet, a szerző által elképzelt eredeti formát. Ebben az értelemben a szerző egymagában véve zárt formát hoz létre attól az óhajtól vezéreltetve, hogy ezt a formát úgy értsék, és úgy élvezzék, ahogyan ő létrehozta: mégis, az ingerek szövedékére adott reagálás és viszonylataik megértése aktusában minden egyes műélvező magával hozza konkrét létszituációját, sajátos feltételektől megszabott érzékenységét, meghatározott kultúráját, ízlését, hajlamát, személyes előítéleteit, úgy, hogy az eredeti forma megértése egy határozott egyéni szemszögből nézve történik. Lényegében véve egy forma esztétikailag annyira értékes, amennyire az aspektusoknak és rezonanciáknak a bőségét kínálja, anélkül, hogy megszűnne ugyanaz maradni (egy közúti jelzőtábla viszont csak egyetlen értelemben, félreérthetetlenül fogható fel, s ha valamely szeszélyes interpretációban átalakul, máris megszűnik ama bizonyos egyedi jelentésű jelzőtáblának lenni). Ilyen értelemben tehát egy műalkotás, amely befejezett és zárt a maga tökéletes organizmusának tökélyében, hasonlóképpen nyitott is, vagyis lehetőséget ad rá, hogy ezernyi különböző módon jegyen interpretálható anélkül, hogy megismételhetetlen egyedisége megváltoznék. így minden műélvezés egyben interpretáció és megvalósítás is, minthogy a mű minden műélvezés során új meg új, eredeti perspektívában éled újjá.” (A nyitott mű, Bp., Gondolat, 1976. 13. és 27-28. o.) A hosszan idézett gondolatok segíthetnek annak tisztázásában, hogy mi a szerepe a Léleknek és az emberi értelemnek a Biblia magyarázatában. De mielőtt erre sort kerítenénk, és foglalkoznánk a Szentírás szellemi, lelki „fogyasztásával”, racionális és pneumatikus értelmezésével, megkíséreljük néhány ószövetségi és újszövetségi példával megvilágítani a Lélek és az értelem kapcsolatát a végpont felé haladó „termelésben”, a kinyilatkoztatás történetében. Az Ószövetség legősibb szövegei az Úr Lelkének átmeneti fizikai és pszichikai hatásokat tulajdonítanak, amelyek a hirtelen támadt viharhoz hasonlóan keletkeznek és ülnek el. Az Úr Lelke „működni kezd” (Bir 13,25), „elragad” (1 Kir 18,12: 2Kir 2,16), „megszáll” (Bir 14,6). Hatalmas fizikai erőt támaszt a kiválasztott emberekben Isten népe javára. Sámson például puszta kézzel széttépi az oroszlánt, mintha csak egy kecskét tépne szét (vö. Bir 14,6). Nem kisebb rajtaütéssel az ember pszichikai világát is igénybe veheti. Az 1Sám 19,19-24 érdekes történetről tudósít. Dávid Saul haragja elől Sámuelhez menekül, aki Rámában él tanítványai körében. Saul erről tudomást szerez, s elküldi embereit, hogy fogják el Dávidot. Ok elmennek, de amint meglátják Sámuelt és társait prófétai révületben, a Lélek hatása alá kerülnek. A jelenet megismétlődik. Erre föl Saul indul útnak, ám közel Rámához maga is önkívületi állapotba esik. Letépi magáról ruháit, összeesik a kimerültségtől, s egész nap és éjjel eszméletlenül fekszik a földön. A Lélek úgy hat a történet szereplőire, hogy kirekeszti belőlük az értelmes gondolkodást és cselekvést. Nem tudják, mit gondolnak és mit cselekszenek. A két szentírási részletben Jahve Lelke (ruah Jahve) titokzatos, természetfeletti erőként mutatkozik be (vö. Iz 31,3). Az Ószövetség későbbi szövegei szerint a karizmatikus vezetők viharos hirtelenség helyett maradandó állandósággal kapják a Lelket. A Lélek nem csapong felettük, hanem „megnyugszik” rajtuk: Mózesen (Szám 11,17.25: vö. Iz 63,12), a hetven vénen (Szám 11,25.29), Józsuén (Szám 27,18: MTörv34,9), Saulon (1Sám 16,14), Dávidon 155
