Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)

1987 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Sulyok Elemér: A lélek és az értelem kapcsolata a Bibliában és magyarázatában

(1Sám 16,13: 2Sám 23,2), Illésen (2Kir 2,9), Elizeuson (2Kir 2,15). Isten Lelkének hordozói azonban elsősorban a próféták. Figyelemkeltő: a fogság előtt kifejezetten sohasem az Úr Lelkét említik ihletettségük forrásaként, hanem Isten szavát. Az értelmet hordozó, jelentést tartalmazó szóval határolják el magukat az Úr Lelkére hivatkozó eksztatikus prófétacsoportoktól és a hamis prófétáktól, akik „olyanok csak, mint a szél!” (Jer 5,13a), és beszédükben nincs, vagy alig van értelmes szó. Mikeásnál viszont már világosan elválik az Úrnak az igaz prófétákkal tartó Lelke a látnokok feltűnő látomásaitól és a jósok különös jövendöléseitől (vö. Mik 3,5-8). Izrael keserves tapasztalatok árán lassan megtanulja, hogy nem feltétlenül a rendkívüliben keresendő az igaz és hamis próféták megkülönböztető jegye. Ez ugyanis eredhet felfűtött és túlhajtott indulatokból. Izrael csalódik a feltűnő dolgok és jelenségek egyértelműségében, de ezzel egyidőben megnövekszik bizalma az egyszerű, közérthető szó iránt, mégha elevenébe vág is. Az értelem kihagyása tehát már nem megbízható kezese a Lélek működésének. Ellenkezőleg: mintha a bölcsesség hűségesebb jótállója volna jelenlétének.

Amint E. Schweitzer megállapítja: az ószövetségi próféta tudja, „hogy Isten adta neki a döntő felismerést, és nem egyszerűen ő találta ki: de Isten e földi világ kellős közepén szól hozzá. Ámosszal gyümölccsel teli kosarat láttat, és ezzel megmutatja neki, hogy az Izraelre beköszöntött őszt csakhamar Isten kemény tele követi (8,1-2). Jeremiással megláttatja a Jeruzsálemben történő jogtalanságot, és ismerteti vele: Isten ítélete közel van (5,1-9). Izajással elemezteti a politikai helyzetet, és óvja azok pártjától, akik idegen népeknél keresnek fegyveres segítséget (3,1-9). Mindez nem jelenti azt, hogy bennünk az emberi gondolkodás megszűnt volna. Izajás vagy Jeremiás éppen az Istentől kapott megértés fényében eszmélkedett azon, mit is jelenthet hazájának ez a politikai és társadalmi helyzete. Ámosz vagy Mikeás minden gazdasági és társadalmi igazságtalanságot élesen megfigyelt: Ózeás vagy Malakiás a papság egészen konkrét visszaélései ellen tiltakozott.” (Heiliger Geist, Kreuz Verlag, 1978.48-49.0.)

A Lélek és az értelem kapcsolatának rövid elemzését egy-ecjy újszövetségi példával folytatjuk. Isten Lelke mint egykor a próféták által, úgy husvét után követőik, az apostolok által szól. A „lángnyelvek” (ApCsel 2,3) „Isten nagy tettei”-nek (uo. 2,11) hirdetésére, utasításainak közlésére utalnak: „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak” (Jel 2,7.11.17.28; 3,6.13.22). A Szentlélek eljövetelével a tanítványok látóköre kitágul. Felismerik a feltámadt és felmagasztalt Ur jó hírének jelentőségét. Péter, aki Jézust annak idején, földi életében nehézkes észjárással követte, pünkösdi beszédében az üdvösségtörténeti összefüggések felfedezésének friss ihletével és erejével hirdeti a jeruzsálemi férfiaknak: „Azután, hogy az Isten jobbja fölemelte (Jézust), kiárasztotta az Atyától megígért Szentlelket, ahogy látjátok és halljátok” (uo. 2,33).

Kiváltképp János hangsúlyozza: a Szentlélek szerepe nem az, hogy új igazságokat közöljön, nyilatkoztasson ki, hanem az, hogy Jézus Krisztus tanítására emlékeztessen. „S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya—mondja Jézus a búcsúbeszédében — megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,26). Felidéz bennük szavakat és gesztusokat, a legfontosabbakat, mint például az utolsó vacsora mondatait és mozdulatait. Azután ezekből a korán meghúzott vonásokból megrajzolták Jézus portréját, amelyet tovább gazdagítanak és árnyalnak a szenvedéstörténet, majd a Galileában elhangzott logionok, példázatok és végbevitt tettek emlékeivel. De a Lélek nemcsak a feledés porát fújja le régi emlékeikről, hanem mélyebb értelmüket is feltárja előttük. A részletek mögött megnyitatja Jézus életművének egészét, észbe emeli az írások Krisztust sejtető vonatkozásait. Eközben elvezeti őket az igazságra (uo. 16,13), aki senki más, mint Jézus (uo. 14,16).

János evangéliuma szerint a Léleknek ezt az értelmet megvilágosító, hitet ébresztő tevékenységét semmiféle feltűnő jelenség nem kíséri. Ugyanakkor meg kell említenünk: az Újszövetség iratai szintén tudnak a Lélek kora-ószövetségi időkre emlékeztető viharszerú megjelenéséről és eksztatikus élményeket ébresztő működéséről (vö.

156