Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)

1987 / 2. szám - KÖRKÉP - Koch, Günter - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Hogyan körvonalazható a mai istentan

zus Krisztus megváltói művében is, amely Jézust a kereszthalálba vitte, nem úgy je­lenik meg Isten, mint aki haragszik, s akit előbb ki kellett engesztelni az Isten-Ember véres áldozata által. Isten maga „engesztelődért ki velünk Krisztusban”, ő ,,en- gesztelődött ki Krisztusban a világgal” (2Kor 5,18 sk). Az emberek barátja ő, a — természetesen nem olcsó, mindent engedő — emberszeretet, a filantrópia Iste­ne ő (vő.: Tit 3,4 sk.). Éppen és csupán az igazi emberség végett tud Isten kemény lenni az emberhez. 3. Megismertetni a mindent megújító Istent. A bibliai tanításhoz kapcsolódva meg kell továbbá ismertetnünk azt az Istent, aki mindent megújít, aki jövőt és reményt ad. Végül is minden ember reménységének az alapját keresi. A szélsőségesen kon­zervatívok ezt az alapot elsősorban a múltban keresik, a fönnállónak a megőrzésé­ben és biztosításában, az adott hatalmi és tulajdonviszonyok konzerválásában. A szélsőségesen haladók reménységüket a jövőre alapozzák, ők elképzeléseiknek és vágyaiknak megfelelően — esetleg erőszakkal — meg akarják változtatni azt, ami jelenleg fönnáll. A keresztény kinyilatkoztatás Istenét sem az egyik, sem a másik oldal törvényes módon nem sajátíthatja ki magának. Isten egy értelemben fogja össze a kettőt, persze nem egyenlegszerű értelemben: Megújítja és tökéletessé te­szi azt, amit alkotott, kiszabadítja az igazságtalanságból és a megmerevedésből, és így ad számára reményt és jövőt. Ő, aki azt mondja: „íme, újjáalkotok mindent” (Jel 21,5), azt akarja, hogy az emberek munkatársai legyenek az új Ég és az új Föld megvalósításában (Jel 21,1). Nem azt akarja, hogy mert valami előbb volt, marad­jon olyan, mint amilyen volt. Ennyiben a jövő Istene ő. 4. Érthetővé tenni Istent, mint a felfoghatatlan Szeretetet. Döntően fontos, hogy ért­hetővé tegyük Istent, mint a felfoghatatlan Szeretetet. Bár ma sok ember úgy gon­dolja, hogy Isten magányos egoista, — a Szentírás és az egyház tradíciója az ellen­kezőjére tanít bennünket: Isten a háromságos Szeretet. Isten üdvtörténeti működé­sében mint Atya, Fiú és Szentlélek megmutat nekünk valamit legbenső lényének titkából: Isten nem mint magányos önállítás ,,van”, hanem kölcsönös odaadásban ,,él”, már önmagában is odaadó Szeretet. — Tehát ez a világ nem az önkényben bírja okát, még kevésbé egy abszolút egyeduralkodó hobókás hangulatában, ha­nem az Atya, a Fiú és a Szentlélek kölcsönös szeretetében. S az emberek arra van­nak rendelve, hogy Isten országának tökéletes közösségében részesei legyenek az isteni Szeretetnek: ragyogó titok ez, amelyben egyúttal benne van a kulcs az emberi egzisztencia és történelem legmélyebb, látszólag megválaszolhatatlan kér­déseinek megfejtéséhez is. Isten mint a felfoghatatlan Szeretet teszi érthetővé ezt a világot. 5. Megmutatni, hogy Isten együttérző Isten. Végül az írás tanúságának megfelelően, meg kell mutatni, hogy Isten részvevő, együttérző, ,,szüm-pathikus” Isten. Úgy tűnik, mintha ezt a szemléletet a hagyományos Isten-tannak egy elmozdíthatatlan alapvonala nehezítené meg: Isten változatlanságának a dogmája. Azonban már az őskeresztény hagyomány tudott ennek a tökéletes ellenkezőjéről is: a szabad Is­ten Fiában, Jézus Krisztusban a végsőkig menően odaadta magát ezért a világért. Csak később, de — hála Istennek — egészen sohasem szorították vissza ezt a köz­ponti ismeretet, ill. nem rakódott rá egy inkább merev Isten-fogalom. Ma megkí­sérlik újraéleszteni azt a tudást, amelyre oly nagy szüksége van az embereknek, hogy tudniillik Istent nagyon mélyen érinti az emberi történelem, hogy ,,az idegeire megy”. Ezért az evangélikus teológiában is megpróbálják új fogalmakkal átgondolni azt, hogy Istenben magában van szenvedés és együttszenvedés, sőt, hogy valami olyan is van benne, mint a létrejövés és fejlődés. Hogy hogyan lehet az Istenben boldog örökkévalóságával és változatlanságával egyszerre gondolni szenvedést és változást, erre válaszolni korunk teológiájának egyik legnagyobb feladata. A kérdés­nek sima, a feszültséget megszüntető megoldása nem található meg, sőt nem is sza­bad azt keresni. A teológiának és az igehirdetésnek Jézus Krisztusra tekintve ma azt 109

Next

/
Thumbnails
Contents