Teológia - Hittudományi Folyóirat 21. (1987)
1987 / 2. szám - KÖRKÉP - Koch, Günter - Bánhegyi B. Miksa (ford.): Hogyan körvonalazható a mai istentan
tennek a Bibliában található kinyilatkoztatásában végső soron az emberek üdvössége a lényeges — ami természetesen az Istenhez való kapcsolatban, Isten tiszteletében és imádásában gyökerezik és teljesedik ki —, ez a fölismerés egy további fontos utalással szolgál a keresztény Isten-tant illetően: a keresztény Isten-tan középpontjában az „értünk való”, s nem az „önmagában való” Isten áll. Ha ezt tudjuk, ez megóvhat bennünket az olyan spekulációktól, amelyek éppen a mai ember szemében idegennek és haszontalannak tűnhetnek. A mai Isten-tanra vonatkozó teológiai kutatás gyújtópontjai Az Isten-tanra vonatkozó mai teológiai kutatás gyújtópontjai minden erőltetés nélkül a keresztény Istenképnek a mai tudatban található öt nagy kérdőjele köré csoportosíthatók: Úgy látják, hogy Istent nem lehet megtapasztalni — Isten elsődlegesen fenyegető, büntető, irigy — Isten a magányos egoista — Isten mindannak a kezese, ami jelenleg fennáll — Istenben nincs együttérzés, részvét. A bibliai tanítás részben máshová teszi a hangsúlyt, mint a keresztény hit történetének valódi, ill. vélt Isten-tana. Ezen háttér előtt állnak elénk a mai teológiai Isten-tan nagy feladatai. 1. Föltárni Isten megtapasztalását. Az a feladatunk, hogy a bibliai kinyilatkoztatás alapján elvezessük az embereket Istennek éppen ma lehetséges megtapasztalásához. Ehhez új teológiai misztagógiára van szükség. Isten megtapasztalása természetesen nem a mindenkor ellenőrizhető és bizonyítható megállapítás értelmében vett megtapasztalás. A ma nagyon központi helyet elfoglaló, de egységesen meg nem határozott fogalom, „megtapasztalás”, ezzel szemben azt jelenti, hogy az egész ember ébred tudatára annak, hogy ez az Isten-valóság, amellyel most hajlandó vagyok foglalkozni, hordozza az emberi életet, ez ad neki világosságot, értelmet, távlatot és tájékozódást, ez adja meg neki a közösségbe való beilleszkedést és a cselekvéshez szükséges motivációt. Ma sok esetben nem úgy jelenik meg Isten, mint a bibliai Isten-megtapasztalás sok — ha messze nem is minden — bizonyságában, hanem mint aki kivonta magát a megtapasztalás alól, mint aki hallgat. Nagyon mélyen bele kell hallgatóznunk önmagunkba, hogy föl tudjuk fedezni őt saját bensőnkben, de az embertársunkhoz fűződő kapcsolatunkban is — az odaadásban. A keresztény ember számára Istennek ilyen megtapasztalása éppen a Názáreti Jézus sorsára és működésére való föltekintésben tárul föl, aki fölmagasztaltatván jelen van az Atyánál, jelen van egyházában, jelen van minden embernél. Karl Rahner így fogalmazta meg egy új misztagogikus teológia feladatát: „Segítségnyújtás Isten közvetlen megtapasztalásához, amelynek során megvilágosodik az emberben, hogy az a megfoghatatlan Titok, amit Istennek nevezünk, közel van, megszólítható, és éppen akkor ad boldogító biztonságot, hogyha . . . feltétel nélkül átadjuk magunkat neki.”1 Az Isten megtapasztalásának — amely azután képes megtalálni Istent minden dologban — ezen individuális kiindulópontja mellett ma a felszabadítás teológiájában föltűnik egy másik, inkább kollektív indítású megfogalmazás is. A közösségben elkötelezett hit sajátsága Leonardo Boff szerint „a szellemi érzékenység, mert megragadja és megérzi a társadalmi adottságokban Isten jelenlétét, ill. tagadását”;2 elsősorban ott érzi meg Istent, ahol gyakorlattá lesz „a szegények opciója". 2. Megmutatni Istent, mint az emberek barátját. Meg kell mutatni továbbá — a bibliai kinyilatkoztatáshoz csatlakozva — Istent, mint az emberek barátját. — Nem kevés emberben még ma is egy olyan Isten-kép fejti ki sötét hatását, amelyben Isten főképpen úgy jelenik meg, mint aki fenyeget, büntet, sőt irigyli az ember boldogságát. Ha a Biblia tanúbizonysága szerint Isten fenyeget és büntet (hogy Isten irigyli az ember boldogságát, az pogány gondolat), akkor azt végső soron az ember üdvössége és boldogsága végett teszi. Isten igaz életet akar az embereknek szeretetben és odaadásban, és nem görcsös, halálos befeléfordulásban. — Jé108
