Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 1. szám - KÖRKÉP - Fila Béla: Az ökumenikus párbeszéd
mányok, ájtatossági formák stb. inkább „másodlagos" problémái között. Talán egyszer az is kiderül, hogy a katolikus és evangélikus paplakások évszázadok óta különböző „légköre" ökumenikus szempontból sokkal relevánsabb volt, mint amilyennek sokan máig látni akarják. AZ ÖKUMENIKUS TÖRTÉNELEM MEGY TOVÁBB. Ezt követi aztán az a feladat, hogy az ökumenikus történelmet, ahogyan az már megkezdődött, valóban tovább írjuk és tovább alakítsuk. Az egyházközségek és a teológusok (a legjobb esetben mind a ketten együtt) már leverték a cölöpöket. Azonban éppen korunkban kell mélyebbre verni őket. Mind a két egyházban eleven már az ökuménikus bátorság valódi kultúrája. Ezt kell ápolni és gondozni éppen azért, mert fájdalmasan emlékezünk a keresztény gyávaság és a felsőbbségtől való szolgai függés hosszú korszakaira. Az a feladatunk, hogy még jobban megismerjük a másikat és a másik történelmét. Hogy megértsük, s hogy minket is megértsenek, talán részletesebben kell beszélnünk arról, ami „régebben" volt, hogy észrevétlenül és hátulról meg ne támadjon bennünket. Lehet, hogy az ökumének ezt a további történetét a „kisemberek" írják majd a különböző egyházakban. De nem éppen így kezdődött a kereszténység története? Fordította: Bánhegyi B. Miksa A szerző a Saarland-i Egyetem teológiai fakultásának professzora. Jelen Írása a Bécsben megjelenő nemzetközi kát. lelkipásztori folyóiratnak, a DIAKONIA-nak 1985. novemberi számában vezércikként jelent meg. Fila Béla AZ ÖKUMENIKUS PÁRBESZÉD 1964. november 21-én írta alá VI. Pál pápa és a II. Vatikáni zsinat atyái a keresztény egységtörekvésről szóló zsinati határozatot. A határozat kifejti az ökumenizmus katolikus elveit, gyakorlatát és rávilágít a római Apostoli Szentszéktől különvált egyházak és egyházjellegű közösségek helyzetére. Alapvető feladatként tűzte ki a zsinat az akadályok leküzdését és a párbeszéd megkezdését. Az elmúlt években számos reflexió, kritika látott napvilágot, jelezve az eltelt húsz esztendő eredményeit és kudarcait. {G. Alberigo, Y. Congar, H. J. Pottmeyer: A változó egyház, kritikus időközi mérleg a II. Vatikáni zsinat után. Patmos V. 1982; Concilium, az ökumenikus zsinat jelentősége az egyházfelfogás számára 1983. 8/9; V. Messori: Jelentés a hitről. Ed. Paoline 1985.) Az eddig megtett út tapasztalatai alapján újra át kell gondolunk a zsinat eredeti szempontjait és józanul fel kell mérni jelenlegi helyzetünket. AHONNAN ELINDULTUNK ... Az ökumenikus mozgalom eredményeképpen mélyreható változás állott be a katolikus egyház és a többi keresztény egyház kapcsolatában. A katolikus egyház alapos önvizsgálat alapján kijelentette, hogy Krisztus egyháza egy és egységes alapítójának szándéka szerint. Az egység lételve a Szentlélek, ő teremti meg a kegyelmi kapcsolatot Krisztus és a hívek, valamint a hívek és közösség közötti kapcsolatot. Az egyház egységének szent titka Krisztusban és Krisztus által megvan. A katolikus egyház hirdeti a krisztusi tanítást és életet, és ennek hatékonysága abból a teljességből ered, amelyet Krisztus Urunk bízott egyházára. Sajnos, az egyház arculata nem tündöklik teljes fényével. Kezdettől fogva támadtak a közösségben nehézségek, sőt szakadások. A katolikus egyház a kinyilatkoztatott igazság és a kegyelemeszközök gazdag birtokosa ugyan, de tagjai az idők folyamán nem éltek kellő buzgósággal ezekből a kegyelmi forrásokból. Új gyakorlati magatartást kell kiformálni, — az elvi szempontok felülvizsgálásával. Az őszinte önvizsgálat, az újszerű magatartás az egyház megújulását eredményezheti. A szív megtérése, az ima közössége, egymás megismerése, az ökumenikus nevelés, a katolikus hit hiteles megfogalmazása elvezethet a nem katolikus testvérekkel való együttműködésre. A katolikus egyház a többi keresztény egyházat immár nem úgy tekinti, mintha azoknak nem kellene lenniök, vagy vissza kellene vezetni őket a katolikus egyházba, ahonnan kiszakadtak; hanem velük együtt önbírálatra, az egység utáni vágyakozás szellemében „ökumenikus". 38
