Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 1. szám - KÖRKÉP - Fila Béla: Az ökumenikus párbeszéd
„testvéri", „nyitott", „egyházközi" dialógusra törekszik. Ennek lehetősége onnan adódik, hogy az egyes keresztény egyházakban több az, ami közös, mint az, ami elválasztja őket egymástól. — Közös feladat továbbá minden keresztény egyház számára a mai szekularizált világgal való párbeszéd. A katolikus egyház kinyilvánította őszinte szándékát a dialógus megkezdésére. El is indult ezen az úton. A párbeszéd elején előtűntek a párbeszéd alapjai: Urunk Jézus Krisztus Istenünk és Megváltónk, a közös keresztség, a kegyelemben és a megigazulásban való részesedés Jézus Krisztus által, az egyház üdvözítő munkája, a különféleképpen őrzött és megélt krisztusi örökség. Az alapelvek figyelembevételével komolynak ígérkezett a párbeszéd. A különvált egyházak felismerték, hogy az elszakadás folyamatában kölcsönösen követtek el hibákat és vétkeket, ezért minden keresztény közösség bünbánatra és állandó belső reformra szorul. Ha Krisztus Urunk szándéka szerint éljük a keresztény életet, akkor az előítéleteknek, a kölcsönös ellenszenvnek fel kell lassan oldódnia és Krisztus szent titkához való igazodás révén az egyház egységének láthatóvá kell válnia. Az egyes egyházak sajátos helyzete, a történelmileg kialakult szituációk befolyásolták és módosították a párbeszéd karakterét. Az egyes egyházak másképpen értelmezték az egységet. Mást jelentett az ökumenizmus a katolikus egyház, és mást az elszakadt egyházak számára. Az mindenki előtt világos volt, hogy nem vitatkozásról vagy alkudozásról van szó. Nem megfelelő módszer egymás térítgetése sem. Csak egyetlen lehetőség van a kölcsönös párbeszédre: ha minden egyház igyekszik közelebb kerülni alapítójának eredeti szándékához. Amennyiben hűségesek vagyunk a Krisztustól kapott kegyelemhez, annyiban alkalmasak leszünk a párbeszédre, fgy az egyes egyházak képesek lesznek egymástól tanulni és egymást kölcsönösen elfogadni. Az egymáselfogadás képessége egyre tökéletesebb információt, az igazság szeretetét, jóindulatot, alázatot igényel. Úgy kell az egyházaknak egymásra figyelniök, és egymáshoz közeledniök, hogy a térítés gyanúja sem merülhessen fel. Minden egyház, így a katolikus egyház is rászorul Krisztus misztériumának elmélyültebb megismerésére, a hitelesebb keresztény életre. Ilyen értelemben ténylegesen nyitott jövő előtt állnak a keresztény egyházak. Nem élhetnek egymás mellett gondtalanul úgy, mintha elválasztottságuk megváltozhatatlan tény lenne. A Krisztus személyére és tanítására figyelő, szándéka szerint élni akaró egyháznak a jövőben másnak kell lennie mint a múltban vagy a jelenben. Minden Krisztusban hívő gondja a jelenkornak kiszabott feladat: Krisztus Urunk egy és egységes egyházat alapított, ténylegesen pedig sok és sokféle egyház van. A teljes egyházi közösség nem beláthatatlan távolságban van ugyan, de a testvéri párbeszéd, a közösségi kapcsolatok már a jelen feladatai. A katolikus egyház elismeri Krisztus jelenlétét az egyházakban, és ő maga is arra törekszik, hogy egyre közelebb kerüljön Krisztushoz. Az elkezdett párbeszédben jelentős lépések és kísérletek történtek az egyházak között egymás megismerésében és elfogadásában. A párbeszéd sajátos karaktere kialakította a párbeszéd tárgyát, is. Időközben létrejött az ökumenikus teológia. A teológiai reflexió arra törekedett, hogy egyre világosabban, mélyebben értse meg a kinyilatkoztatott igazságokat, és úgy fogalmazza meg azokat, hogy ez ne legyen akadálya az elkülönült testvérekkel való párbeszédnek. A zsinati határozat igen nagyjelentőségű fölismerést is megfogalmazott: a katolikus tanításhoz tartozó igazságoknak hierarchiájuk, vagyis rangsoruk van, az egyes igazságok különféleképp, különböző elrendezésben kapcsolódhatnak a hit alapvető igazságához. Ezzel lehetővé vált a hit igazságának újra átgondolása, az egyre világosabb megértés és értelmezés. A katolikus egyházat kötelezi saját hitfelfogása, megvan győződve arról, hogy birtokolja Krisztus teljes igazságát, hogy azt mindig is képviselte, és hogy Krisztus egyháza. Meggyőződése hitből és engedelmességből fakad. Szüntelenül figyel Krisztusra, bár sok hiányosság, tökéletlenség, bűn is előfordul az egyház életében. Az egység érdekében belső reformot kell végrehajtani, és az egyházaknak egymásra figyelve, egymásról helyes információkat kell szerezni. A megújult egyházaknak meg kell kísérelniük egymás tanítását lefordítani az egyik nyelvről a másikra, tudomásul véve a történetiséget és különböző szellemi horizontokat. A kölcsönös megértés szellemében lehetőség nyílik a meglévő különbözőségek felülmúlására és áthidalására. Nehéz és hosszú, fáradságos út áll a teológusok előtt. A krízis gyökerén a különböző egyházfelfogás áll. Lényeges tisztán látni az apostoli kor utáni egyházat, az egyház kegyelmi és intézményes jellegét, a pápaság szerepét és helyzetét, a megigazulás tanát, a szentségek fogalmát, a házasság, az egyházirend, az Eucharisztia szentségét, a Mária-tiszteletet. 39
