Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 1. szám - FÓRUM - Gyulay Endre: Mostohagyermekünk: a katekézis
az eredmény: igen, pedagógiai szempontból! Halálos bűnnel járó döntésre ez a korú gyermek képtelen! — Kár, hogy a gyermek erkölcsi rendjét is e felelősséggel rendelkezésre építi. A parancsokra, — nem a példára! — Jézus példája többet jelent számára, mint a parancsok súlyossága. Egyébként is: a félelem helyett a szerető Isten szeretésére kell rávezetnünk. A kárhozattól való félelem túl kevés ahhoz, hogy igazán keresztény módon éljen. 2. A korszerűtlen megfogalmazás egész sora: pl. csak egyet-kettőt: Isten semmiből teremtette a világot... Ha ő nem volna, a világ sem lenne . . . Ádámék bűne miatt a jó tanács: ha torkos természeted kisért, hogy megegyed testvéred süteményét, állj ellen a kísértésnek! Ha rossz pajtások csábítanak, hogy gyümölcsöt lopj, ne hallgass rájuk!!!. . . Milyen szörnyű lenne, ha a pokolba jutnál (arra is gondolj). Ha nincs halálos bűnünk, akkor legalább egy bocsánatos bűnt kell megbánnunk . . . Feltételezi a történelmi szemléletet— kilencéves korban! Történelmet csak V. általános iskolások kezdenek tanulni. Előbb nincs történelemszemléletre képessége a gyereknek. Nekünk végig kellene vennünk az üdvösségtörténetet! — A második könyv megelégszik a Bibliának példatárként való használására: VII. parancs: Ákáb szőlője és Nábot. Vagy Absalom és a IV. parancs . . . Tehát tanítjuk a Bibliát, de nem lesz a gyermeknek üdvösségtörténeti áttekintése. Nem is lehet ekkor még! Miért kell ezt ekkor tanítani? Mert a pszichológiai megalapozás nélkül a Kis Bibliai Történetek helyett 40 évvel ezelőtt előre lépést jelentő Hamvas-könyv ezt tanítja? 3. Bármennyire hangsúlyozza a könyv a Bibliát, alig használ teljes szöveget. Az írók átírják a Bibliát. Lehetett volna ún. gyermekeknek való fordítást készíteni és abból idézni, vagy ha az nincs, akkor okos válogatással a teljes szöveget közölni! 4. Abszurdum, hogy a két — gyerekeknek írt — könyv végén a szentségek vételére egyáltalán nem gyerekek nyelvén írt szöveget közöl. Az pedig teljesen elképzelhetetlen, hogy kéthavi előkészítésről, ill. egyhaviról beszél, amikor Püspökkari rendelkezés van az elsőáldozást megelőző kétévi és bérmálás előtt még egyévi hitoktatáson történő részvételre! A bérmálkozás idejéről elképzelhetetlen, hogy a rendes korú elsőáldozás után egy vagy két évvel történjék, hiszen felelősséggel vállalni a keresztény apostoli küldetést legkorábban csak 13—14. évtől lehet. Ott is még csak jóakarattal tételezhető fel ennek lehetősége. A két segédkönyv nagy örömmel töltött el. Ez az első alkalom, hogy együtt jelenik meg a könyv és a segédkönyv. — Öröm volt, hogy pontos kateketikai szabály szerint építi fel az anyagelrendezést: Oktatói cél, nevelői cél; bevezetés, ima, ének, számonkérés, visszakérdezés . . . majd Előterjesztés, kifejtés, összefoglalás és alkalmazás. Átrágva magam mindkettőn, nagyon sok értéket találok bennük, mégis a következő nehézségeim adódnak: 1. Ha nem is egészen pontosan, de majdnem csakis a „müncheni módszert” használja. Mintha azóta új módszereket nem keresett volna a kateketika. 2. Történetei oly „szörnyűségeket" is tartalmaznak, mint pl. az őrangyal a pallón segít, hogy bele ne essen a vízbe . . . (36. o.) Vagy a két helyen is szereplő fehér nyakkendő a katonán . . . 3. Az alkalmazások nem mindig a leckéből következnek; itt majdnem mindig a gyerek életéből vett történetek realizálhatnák a tennivalókat. 4. Táblára szánt képei gyöngék. A külföldi képek betűit, szavait igazán átírhatták volna magyarra. A teremtéskor megjelenik a képen az ember, de csak jóval később beszél az ember teremtéséről . . . Ezt a két könyvet alaposan lektorálni kellene és csak az értékeket szabad meghagyni bennük. Viszont: amihez készültek, azok a könyvek nem alkalmasak, ezért ezzel csak minimálisát lehetne helyrehozni a tanítási egységeken. 5. A könyvek szemléltetőképei lehetnének azonos stílusúak. Vagy úgy, mint a nyugati könyvek egy részében: ahol lehet, ott fénykép, — ahol Jézus életéről van szó, ott gyerekstílusú, gyerek által érthető képek. Nem úgy mint pl. a 113—114. old. (jézus életünkben): két oldalon két stílus nagyon zavaró! Miért szeretik mégis sokan ezeket a könyveket? És éppen ezért mit kellene tennünk? — Mert ezt szokták meg évtizedeken át. Katekétáink nagyobb része idős! (gy nem kell túl sokat készülniük óráikra, kész anyagjuk, megszokott menetük van. Tehát nem a gyerek miatt, nem a jövő hite és a jövő keresztény életre nevelés miatt! — Sajnos, nincs igazi, átfogó kate- kétatovábbképzés hazánkban. A kevés embert érintő kateketikai lelkigyakorlat országos szinten nem elég, — és arra sem megy el mindenki. (Önkéntes!) Az első teendő ezeknek a továbbképzéseknek komoly megszervezése és lebonyolítása lenne. 35
