Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)

1986 / 1. szám - FÓRUM - Gyulay Endre: Mostohagyermekünk: a katekézis

az eredmény: igen, pedagógiai szempontból! Halálos bűnnel járó döntésre ez a korú gyermek képtelen! — Kár, hogy a gyermek erkölcsi rendjét is e felelősséggel rendelkezésre építi. A pa­rancsokra, — nem a példára! — Jézus példája többet jelent számára, mint a parancsok súlyos­sága. Egyébként is: a félelem helyett a szerető Isten szeretésére kell rávezetnünk. A kárhozattól való félelem túl kevés ahhoz, hogy igazán keresztény módon éljen. 2. A korszerűtlen megfogalmazás egész sora: pl. csak egyet-kettőt: Isten semmiből terem­tette a világot... Ha ő nem volna, a világ sem lenne . . . Ádámék bűne miatt a jó tanács: ha torkos természeted kisért, hogy megegyed testvéred süteményét, állj ellen a kísértésnek! Ha rossz pajtások csábítanak, hogy gyümölcsöt lopj, ne hallgass rájuk!!!. . . Milyen szörnyű lenne, ha a pokolba jutnál (arra is gondolj). Ha nincs halálos bűnünk, akkor legalább egy bocsánatos bűnt kell megbánnunk . . . Feltételezi a történelmi szemléletet— kilencéves korban! Történelmet csak V. általános isko­lások kezdenek tanulni. Előbb nincs történelemszemléletre képessége a gyereknek. Nekünk végig kellene vennünk az üdvösségtörténetet! — A második könyv megelégszik a Bibliának pél­datárként való használására: VII. parancs: Ákáb szőlője és Nábot. Vagy Absalom és a IV. pa­rancs . . . Tehát tanítjuk a Bibliát, de nem lesz a gyermeknek üdvösségtörténeti áttekintése. Nem is lehet ekkor még! Miért kell ezt ekkor tanítani? Mert a pszichológiai megalapozás nélkül a Kis Bibliai Történetek helyett 40 évvel ezelőtt előre lépést jelentő Hamvas-könyv ezt tanítja? 3. Bármennyire hangsúlyozza a könyv a Bibliát, alig használ teljes szöveget. Az írók átírják a Bibliát. Lehetett volna ún. gyermekeknek való fordítást készíteni és abból idézni, vagy ha az nincs, akkor okos válogatással a teljes szöveget közölni! 4. Abszurdum, hogy a két — gyerekeknek írt — könyv végén a szentségek vételére egyálta­lán nem gyerekek nyelvén írt szöveget közöl. Az pedig teljesen elképzelhetetlen, hogy kéthavi előkészítésről, ill. egyhaviról beszél, amikor Püspökkari rendelkezés van az elsőáldozást meg­előző kétévi és bérmálás előtt még egyévi hitoktatáson történő részvételre! A bérmálkozás ide­jéről elképzelhetetlen, hogy a rendes korú elsőáldozás után egy vagy két évvel történjék, hi­szen felelősséggel vállalni a keresztény apostoli küldetést legkorábban csak 13—14. évtől lehet. Ott is még csak jóakarattal tételezhető fel ennek lehetősége. A két segédkönyv nagy örömmel töltött el. Ez az első alkalom, hogy együtt jelenik meg a könyv és a segédkönyv. — Öröm volt, hogy pontos kateketikai szabály szerint építi fel az anyagelrendezést: Oktatói cél, nevelői cél; bevezetés, ima, ének, számonkérés, visszakérde­zés . . . majd Előterjesztés, kifejtés, összefoglalás és alkalmazás. Átrágva magam mindkettőn, nagyon sok értéket találok bennük, mégis a következő nehézségeim adódnak: 1. Ha nem is egészen pontosan, de majdnem csakis a „müncheni módszert” használja. Mint­ha azóta új módszereket nem keresett volna a kateketika. 2. Történetei oly „szörnyűségeket" is tartalmaznak, mint pl. az őrangyal a pallón segít, hogy bele ne essen a vízbe . . . (36. o.) Vagy a két helyen is szereplő fehér nyakkendő a katonán . . . 3. Az alkalmazások nem mindig a leckéből következnek; itt majdnem mindig a gyerek életé­ből vett történetek realizálhatnák a tennivalókat. 4. Táblára szánt képei gyöngék. A külföldi képek betűit, szavait igazán átírhatták volna ma­gyarra. A teremtéskor megjelenik a képen az ember, de csak jóval később beszél az ember teremtéséről . . . Ezt a két könyvet alaposan lektorálni kellene és csak az értékeket szabad meghagyni bennük. Viszont: amihez készültek, azok a könyvek nem alkalmasak, ezért ezzel csak minimálisát lehet­ne helyrehozni a tanítási egységeken. 5. A könyvek szemléltetőképei lehetnének azonos stílusúak. Vagy úgy, mint a nyugati köny­vek egy részében: ahol lehet, ott fénykép, — ahol Jézus életéről van szó, ott gyerekstílusú, gyerek által érthető képek. Nem úgy mint pl. a 113—114. old. (jézus életünkben): két oldalon két stílus nagyon zavaró! Miért szeretik mégis sokan ezeket a könyveket? És éppen ezért mit kellene tennünk? — Mert ezt szokták meg évtizedeken át. Katekétáink nagyobb része idős! (gy nem kell túl sokat készülniük óráikra, kész anyagjuk, megszokott menetük van. Tehát nem a gyerek miatt, nem a jövő hite és a jövő keresztény életre nevelés miatt! — Sajnos, nincs igazi, átfogó kate- kétatovábbképzés hazánkban. A kevés embert érintő kateketikai lelkigyakorlat országos szinten nem elég, — és arra sem megy el mindenki. (Önkéntes!) Az első teendő ezeknek a továbbkép­zéseknek komoly megszervezése és lebonyolítása lenne. 35

Next

/
Thumbnails
Contents