Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 4. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Kéri Jolán: Ha kitartunk a szeretetben
Az Emberarcú Isten itt él és mozog közöttünk! A levegő, melyet beszívunk: az ö lehelete. A Fény, mely által látunk: az ő szeme. A simogató szellő: az Ő keze. Szeretetének örök Jele és Szépsége a teremtett Világ és benne elsősorban a saját képmására teremtett Ember! Utána sok millió virág, melyeknek kelyhében belecsókolta örök Jóságát a világba. Ő az örök Nap, az „Emberarcú Isten". Kinek Szent Szíve elevenül él, dobog mindazok szívében, akik emberül élnek. Legyen az hívő vagy nem hívő. Aki szeret: annak szívében ott él az Isten! Velünk az Isten! Az „emberarcú Isten". A megcsúfolt, a meggyalázott, a megfeszített, az általvert. De ugyanakkor: a „Megdicsőült", a „Feltámadott". Ember, ne félj, ha érette tégedet is megcsúfolnak, megfeszítenek, általvernek. Ha szeretsz: Vele együtt emberarcú leszel, te, az Istent tükröző „Isten arcú ember"! Akkor majd az „Örök hajnalon" Te is feltámadsz az „emberarcú Isten" szeretetében az „Örökéletre". Amen! Kéri Jolán HA KITARTUNK A SZERETETBEN (1JN 4,16) Minden vallásos ember azzal a lelkülettel, — ha nem is azonos szavakkal — imádkozik, miként a zsoltáros: „Szivem ezt sugallta: ,Keresd tekintetét!' Uram, a te arcodat akarom keresni" (Zs 27, (26) 8.). A folytatásból már kicseng a hiányérzet, a fájdalom, mert nem látja az Istent: „Ne rejtsd el előlem arcodat" (Zs 27, (26) 9.). Izajás próféta szerint még a pogányok is megérzik, hogy hol van Isten. „Leborulnak és könyörögnek . . . Valóban nálad rejtőzött el az Isten." (Iz 45,15). Nem látjuk, szeretnénk látni, tudjuk, hogy rejtőzik, de azt is megsejtjük, hogy hol rejtőzik el Isten. Hogyan találkozhatunk Istennel, hogyan ismerhetjük fel és milyennek ismerhetjük meg őt? Sokkal több múlik ezen, mint első pillanatra gondolnák. — „Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van" (Jn 1,18). — „Lélek az Isten, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk" (Jn 4,24). — Ha lélek, akkor nem látjuk. Mégis azt olvassuk: „Már oly régóta veletek vagyok — felelte Jézus —, és nem ismersz Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta" (jn 14,9). — Tehát van rá mód, lehetőség, hogy megismerjük Istent. Krisztusban találkozhatunk vele. Hogyan? „Közeledjetek az Istenhez, s majd ő is közeledik hozzátok" (Jak 4,8). ,,. . . nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk" (ApCsel 17,28). „Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk" (Róm 1,20). Túl a következtetésen, a megsejtésen, bizonyosságra van szükségünk. Ha meg biztosak vagyunk Isten létében, akkor kapcsolatot kell keresni vele, ismerni kell Őt. Isten saját „képére és hasonlatosságára" teremtette az embert, (gy tanultuk régen, ezzel a kifejezéssel. Bizonyos .értelemben az ember is saját képére formálja meg az Isten-képét. Ez ugyan „antropomorfizmus", de ettől nem függetlenítheti magát sem az egyszerű laikus hívő, sem a teológus. Csak emberi nyelvvel, emberi kifejezéssel tudunk közelíteni a Végtelenhez is. Már az Ószövetségben is a Zsoltáros ilyen kifejezéseket használ: „Az Úr szeme az igazakra tekint, füle meghallja kiáltásukat. De a gonoszoktól elfordítja arcát" (Zs 4, (33) 16—17.). Istennek minden ábrázolása tilos, s mivel tudják, hogy tiszta szellemi lény, még a nevét sem merik kiejteni; mégsem tudnak imádkozni másként, mint úgy, hogy beszélnek róla: mint Akinek „szeme", „füle", „arca", „szárnya" van. Akinek „karja" győzelmet szerez stb. Isten tudja rólunk, hogy képtelenek vagyunk „tisztán" szellemi módon érteni, megközelíteni őt. Vannak teológusok, akik vallják, hogy akkor is megtestesült volna, ha nincs bűnbeesés, ha nincs Ádám bűne. Mélységesen nagy titok az „unió hypostatica" titka. Az isteni és emberi természet csodálatos egysége Jézus Krisztusban, „ő mint Isten az Istennel való egyenlőséget 259
