Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 4. szám - KÖRKÉP - Orosz László: Krisztus emberi akarata a halálküzdelemben
Orosz László KRISZTUS EMBERI AKARATA A HALÁLKÜZDELEMBEN (Szent Maximosz és a VI. Egyetemes Zsinat hitvallása) A Khalkedóni Zsinat (1) utáni krisztológiai vitákat sokan már csak üres szócséplésként értékelték. Széles körökben elterjedt az a vélemény, hogy Krisztus személyének titkát kimerítően megfogalmazták azok a zsinatok, melyek szerint ,,a természetek különbözősége nem szűnik meg az egyesülés miatt, sőt épen maradnak mindkét természet sajátosságai, melyek egy személybe és egyetlen lénybe futnak össze"1 (2). Pedig a Khalkedóni dogma még csak ontológiai alapjaiban, négy negatív kifejezéssel határozta meg azt a „személyes" egységet, melynek az erkölcsi döntésekben és a szenvedésben való konkretizálása a következő évszázadokra maradt. Ezért is hangsúlyozza a párizsi Katolikus Intézet teológiatörténeti kutatásait irányító M. ]. Le Guillou: ,,A krisztológiát nem csupán a Khalkedóni zsinat függvényében, hanem inkább a következő zsinatok horizontján kellene végiggondolni, különösen is a III. Konstantinápolyi Zsinat alapján, a 649. évi Lateráni Zsinat fényében."2 A 681-ben tartott Konstantinápolyi Zsinat Krisztus két akaratának és működésének dogmáját fogalmazta meg (3), ami első látásra csak a Khalkedóni dogma skolasztikus következtetéseit jelentené. A zsinati döntés azonban Jézus életének arra a legmélyebb titkára vonatkozott, melyet 32 évvel korábban Szent Maximosz hitvallása alapján fogalmazott meg a lateráni zsinat: „Jézus Krisztus Istenünk . . . istenileg és emberileg egyaránt akarta és végbevitte üdvözítésün- ket."3 S ennek a hitvallásnak elévülhetetlen érdeme épp Jézus emberi akaratának elismerése lett. Maximosz hitvallónak a filozófiai elvek tisztázása után az Olajfák-hegyi dráma alapján sikerült erre konkrétan rámutatnia. Az Olajfák-hegyi agónia hagyományos értelmezései A VII. század legműveltebb teológusaként Maximosz hitvalló tisztában volt azzal, hogy is szedték szét az előző századok teológusai Jézus személyének titkát „természetes" alkotórészekre. Ö maga is kiválóan értett a filozófiai megkülönböztetésekhez, de végül mégis arra a szintézisre tette föl életét, mellyel Jézus életmódját szentírási alapon tudta összefüggésbe hozni megváltásunk titkával. Bibliamagyarázó Írásaiban rámutatott, hogy Jézus személyét nem lehet valami „harmadik dolognak" tekinteni két természete mellett: „Krisztus ugyanis nem más, mint az ő természetei, amelyekből és amelyekben ő létezett."4 Mig az előző századok teológusai a megtestesülésben keresték a két természetbő/ illetve két természetben5 fennálló egység alapját, Maximosz már Jézus emberi életmegnyilvánulásait is összefüggésbe merte hozni a Szentháromság második személyével, (gy jutott el a véres és verejtékes misztériumig, az agóniáig. Jézusnak a Getszemáni kertben elhangzott szavait már évszázadok óta különféleképp értelmezték a keresztény szerzők. A szinoptikusok három szövegvariánsa már eleve több lehetőséget nyújtott a magyarázatokra. A legsúlyosabb félreértéseket a két mondat elszigetelt elemzése adhatta, hiszen így egyesek a szenvedés kelyhének visszautasításából az Isten akarata elleni lázadást is kiolvashatták. Az ilyesfajta visszaélésekkel szemben elég lett volna a mindhárom szövegváltozatot bevezető „Atyám" megszólításra utalni, melyet Márk még az eredeti arám ima kezdő szavával is hitelesít: „Abba". Ez az ima-keret már eleve kizárja a két mondat éles szétválasztását. A negyedik században döntő jelentőségű lett a „ne az én akaratom, hanem a tied" záradék, amellyel Jézus eleve kizárta az ellenszegülés gondolatát. Nazianzoszi Gergely 4. teológiai beszéde ennek alapján szögezte le azt, hogy a Fiúnak nem lehet az Atyával ellenkező, tőle különböző akarata.6 Az ariánusok (4) elleni harcban nagy tekintélyt szerzett Teológus a szinoptikusok harmonizált változatát elemezte. A Máté szövegváltozatára alapozó magyarázatból kiderül az is, hogy a szentháromságtani vitákban mindkét felet csak egy akarat: az isteni Ige akarata érdekelte. Gergely ugyan — eleve tiltakozva — fölveti egy olyasfajta értelmezés kísértését is, amely szerint „ezek a szavak ... az Üdvözítőben szemlélhető" Krisztus helyett 244
