Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)

1986 / 4. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Megjelent közöttünk Istenünk emberszeretete

feia) dogmatikus felfogás, ill. eretnekség képviselői. Az antiokhiai teológia nézete volt, és a belőle kikerülő Nesztoriosz, konstantinápolyi pátriárka igehirdetésével lett az egyetemes egyház problémája (428). Ellenük hozott határozatokat az Efezusi (III. egyetemes) zsinat (431).

ANTIÓKHIAI ISKOLA A IV. század közepétől virágzó iskola a szíriai fővárosban. Szentírás-, ill. kérügrha magyarázata történeti, üdvtörténeti szemléletű volt. Főbb képviselőit említettük a bevezetőben. Teológiájuk Nesztoriosz fellépésétől fogva ütközésbe került az alexandriaiakéval, akiknek Szentírás-magyarázata filozófiai-allegórikus jellegű volt.

AGNOÉTÁK A VI. század elején, főleg Themisztiosz diákonus prédikációi után terjedő nézet, amely Krisztus emberségében állította a tudásbeli fogyatékosságot és töredékességet, ill. a nem tudást — innét az elnevezés —; mind Keleten, mind Nyugaton mint eretnekekről beszélnek róluk.

Irodalom: Dizionario patristico e dl antichitá crístiana, Marietti 1983. — Chopin, C. Le Verbe incarné et redempteur, Desclée 1983. — AA.VV.: Storia della Chiesa, I—V. (Fliche-Martin-féle kiadás átdolgozása), Torino 1969—72. — Grillmeier, A.—Bacht, H. (szerk.): Das Konzil von Chalkedon I—III., Würzburg 1979. — Grillmeier, A.: Jesus der Christus im Glauben der Kirche I. Flerder 1979. — Ladocsi, G.: Jézus Krisztus jelenség a gnósztikus irodalomban (hab. dóig.) 1982. — Nicolas, M. J.: La doctrine christologique de S. Léon le Gr. Rev. Thorn. 51(1951) 609— 670. — Simonetti, A4.: La crisi ariana nel IV. secolo, Roma 1977. — Testi gnostici cristiani. Bari 1970. — Quatember, F.: Die christliche Lebenshaltung des Klemens von Alex, nach seinen Pä- dagogus, Wien 1946.

Széli Margit

MEGJELENT KÖZÖTTÜNK ISTENÜNK EMBERSZERETETE

„Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, ami Jézus Krisztusban is megvolt."

(Fii 2,5)

A kegyelmek kegyelme az, ha valaki találkozhat Jézussal és úgy megszereti őt, mint élő embert, akivel testileg-lelkileg összetartozik, s akihez hasonlóvá akar lenni.

Jézust két úton közelíthetjük meg; de bármelyiken is induljunk el, figyelnünk kell a másik útra is. Természetünk szerint — és ehhez igazodik a megtestesülés — könnyebb az elindulás, ha mint embert tapasztaljuk meg földi életével együtt (Zsid 5,7), és így szeretjük meg. Ezen az emberi módon fordul Péterhez Jézus: Szeretsz te engem? Ám aki megszereti az „embert", az előtt is előbb-utóbb átragyog Jézus istenségének fénye (lásd: színeváltozása: Mt 17,2). Szent Pál ez előtt a fényességes Jézus előtt esik földre és egy pillanat alatt megérti a titkot:

„Megjelent közöttünk Istenünk jósága és emberszeretete .. . Jézus Krisztus által" (Tit 3,4)

Nem könnyű a két Jézus-arcot egységben látni. A tanítványok Mesterük ereje láttán megdöbbennek: „Ki ez, hogy a szél és a tenger is engedelmeskednek neki?" (Mk 4,41). A názáretiek viszont csak földijüknek tekintik: „Nem az ács ez, Mária fia?" (Mk 6,3). Mások megijednek tőle, amikor vízen jár és kísértetnek tartják. Csak Péterből tör fel a még ingadozó hit: „Uram, ha te vagy, engedd, hogy hozzád menjek a vízen! (Mt 14,28) — Feltámadás után már biztosan állítja: Az Úr az, — aki a tóparton vacsorával várja őket (jn 21,7). — Aki Jézust ÚR-nak mondja, megvallja istenségét.

Jézus az Úr! — ez volt az első keresztények kulcszava, amit Szent Pál fejt ki bővebben: „Isten felmagasztalta (Jézust), olyan nevet adott neki, mely minden név fölött van ... és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr" (Fii 2,9). Az egyház elindulásánál, amikor be akarják tölteni Judás helyét, Péter ezt mondja: „Olyan embert keresek, aki együtt járt Jézussal János keresztelésétől fogva mennybemenetele napjáig —, hogy velünk tanúskodjék feltámadásáról (Csel 1,21—22). Az Apostolok jól tudják, hogy az evan239