Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)

1986 / 4. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Megjelent közöttünk Istenünk emberszeretete

géliumot hitelesen csak az hirdetheti, aki jól ismerte az ember Jézust, és öt Úrnak, Istennek tartja. Bárcsak mi is megismernénk Őt! A személyiséglélektan szerint igen fontos az első benyomásunk valakiről. A benyomás (imp­resszió) nehezen leírható, komplex jelenség, mely minden megismerő-érzékelő képességünket igénybe veszi. Bár nem ad alapos ismeretet, de kiemeli az illető fő jellemvonását — írja Solo­mon E. Asch személyiségpszichológus (Forming Impression and Social Psychologie, 1946. Evanston, lllionis). Ez a központi vonás az illető sajátos érzésvilágából fakad, átszínezi egész egyéniségét, tehát megismerésének kulcsa. A „megismerés" szót ma a keleti, bibliai jelentéséhez hasonlóan használják. Amikor Jézus arról beszél, hogy ,,a jó pásztor megismeri juhait" (Jn 10. fej.), akkor nem értelmi meghatá­rozást, leírást közöl, hanem azt jelzi, hogy egyedileg törődik velük, köze van hozzájuk, felelős értük, veszélyben még az életét is kockáztatja miattuk. Jézust ilyen testi-lelki közvetlenségben szeretnénk megismerni. Úgy, mint a jó barát ismeri a másik lelki rezdülését, kész kiállni a má­sikért, elkötelezni magát, tanúskodni mellette. Jézus ilyen módon ismer minket, ezért mondja a jó pásztor példázatában, hogy életét adja a juhokért, életét adja értünk. Ez a létadó és élet­mentő megismerés Jézuson keresztül összekapcsol az Atyával: „Én vagyok a jó pásztor, isme­rem enyéimet és az enyéim ismernek engem és én ismerem az Atyát" (jn 10,14—16). A karácsony titka Ha a világot csupán értelemmel próbáljuk megismerni — ahogy ezt Romano Guardini saját korában tapasztalta — könnyen eljutunk odáig, hogy a természeti tényezőkön kívül másról nem veszünk tudomást. „Ezzel szemben azt mondja a hit, a világ Isten kezében van . . . ő a Terem­tő, Ö az Úr. . (Az Úr, Budapest, 1986. 18.). Az embernek csak utólagosan visszatekintő lá­tása, reflexiója lehet a teremtésről, a világról. Elsődlegesen, egzisztenciálisan csak Isten is­merhet, amint szabadságában és szeretetében létet adott a világnak és benne az embernek. A mi perspektívánkból felfoghatatlan, hogy a nagy mindenségben Istennek olyan fontos „a mi emberi életünk . . . ami csak olyannak látszik, mint a mikroszkopikus nyüzsgés a penészburok­ban, és az én életem egy pillanat a végnélküliben" (uo. 125). Mindennek ellenkezésével szem­ben hinnem kell Isten győzelmében, amely „legyőzi a világot" (1Jn 5,4). Jézus Krisztus félrehúzta előttünk a függönyt, hogy bepillanthassunk Isten titkába. Az Ő sze­mével könnyebb hinnünk, mintha véges eszünkkel mi akarnánk felkutatni a világmindenség Urát. Jézus a mennyei Atya szerető szívét tárja fel előttünk, aki nemcsak léttel ajándékozott meg minket, de bűnös emberi nyomorúságunk úgy megindítja, hogy belép emberi sorsunkba. Ennek az ember-porszemnek a szemszögéből akarja látni az egész mindenséget. Isten megváltani akaró szeretetével egy EMBERI SZÍVET formált, ami Jézus Krisztus szemé­lyében lett meghatározó KÖZPONTJA a világnak és a történelemnek. Olyan Központ, aki mély­séges benyomást tesz ránk, magával ragad minket. Jézus valóban olyan emberré lett, amilyent az Atya tervezett. Ezt a Szivet tárja elénk, félös, gyakran csak külsőségekre hajló emberek elé. A szív világa a Bibliában ugyanazt jelenti, mint a mai pszichoszomatikus szemléletben: A lélek csak a testtel együtt, érzés- és gondolatvilágunk csak tetteinkkel, magatartásunkkal, gesz­tusainkkal együtt ad teljes egészet. — Jézus földi életének minden mozzanata egész valóságát fejezi ki, azt a szándékát, hogy teljesen részesedjék emberi sorsunkban. Ezért született gyenge Kisdednek, és ezért vállalta a halált teljes tehetetlenségben és kiszolgáltatottságban. A kará­csony titka összefonódik a Kereszt titkával! ,, Isten született, a hatalmasok reszketnek, az ég Ura kiüresitette önmagát, a tűz kialszik, a fény elhomályosul, a Végtelen véges határok közé kerül." 240

Next

/
Thumbnails
Contents