Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Nyiredy Maurus: "A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk.." (Gal 5,1)
A többi jelkép is ebbe az irányba mutat. Krisztus az élő viz forrása, az élet kenyere, a jó pásztor, a juhok ajtaja, az igazi szőlőtő, az út, igazság és élet, a feltámadás és az élet. ö az, aki nem vízzel, hanem Szentlélekkel keresztel, aki a szolgasággal szemben a szabadságot hozza, s hazugsággal szemben az igazságról tanúskodik, aki nem alulról, hanem felülről származik, ő a búzaszem, amely a halálból bontakoztatja ki az életet. Ha felemelik a kereszten mint kisemmizettet, mint elvetettet, akkor kezd mindent magához vonzani, ő az áldozati bárány, aki elveszi a világ bűneit, őbenne tehát az Isten misztériuma látható, tapintható formában jelent meg. A jelképek olyanok, hogy egyszerre mutatnak a végső célra, az üdvösségre és a jelen földi életre. Ő már itt adja meg a hit világosságát és kegyelmével itt erősíti életünket. Itt nyitja meg szemünket és fülünket, itt közli velünk az igazságot, itt táplál az élet kenyerével, itt fejti ki a szőlőtő erejét, hogy a rajta levő vesszők gyümölcsöt teremjenek. A Szentháromság életébe való bekapcsolást az ilyen kijelentései igazolják: „Mindent átadtam nektek, amit az Atyától hallottam" (jn 15,15). „Amint engem szeret az Atya, én is úgy szerettelek titeket" (15,9), ti is úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Az egyháznak azért lesz szerepe az emberiség üdvtörténetében, mert úgy küldi apostolait, ahogy őt küldte az Atya (20,21). A Szentháromság életébe való létbeli bekapcsolódást azonban az „egymásban-levés" formulája fejezi ki. ,,Én az Atya által élek, így az is élni fog általam, aki engem eszik" (6,57). Aki eszi testemet és issza véremet, bennem marad és én őbenne. Maradjatok meg bennem, maradjatok meg sze- retetemben, akkor én is bennetek maradok. „Ha bennem maradtok és tanításom is bennetek marad, akkor bármit akartok, kérjétek és megkapjátok" (15,7). „Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, hozzá megyünk és benne fogunk lakni" (14,23). Az egyház egysége is úgy van biztosítva, hogy akik hisznek, azok „mibennünk" (az Atyában és a Fiúban) válnak eggyé (17,21). A Szentlelket is úgy küldi el, hogy „bennünk legyen és bennünk maradjon" (14,17). Ehhez a belső misztikus egyesüléshez a szereteten keresztül vezet az út: „Aki a szeretetben marad, az Istenben marad és Isten őbenne" (1Jn 4,16). jános evangéliuma mindjárt az elején kiemeli, hogy Mózes a törvényt közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk" (1,17). Nem kétséges, hogy miben van a többlet és miben van a vonzóerő. Isten „vonzani" akarta az embereket (6,65; 12,32), nem terelni. Teológiánk és pasztorális módszereink csak akkor maradnak hatékonyak, ha be tudják mutatni azt a vonzó gazdagságot, amely Krisztusban megjelent. Nyiredy Maurus „A SZABADSÁGOT KRISZTUS SZEREZTE MEG NEKÜNK . . (GÁL 5,1) Istenről csak akkor és annyiban tehetünk értelmes kijelentéseket, ha az, amit róla mondunk, valamilyen tnódon megjelenik tapasztalásunkban, előfordul emberi világunkban. Az Istenről szóló beszédnek érintkezési pontot kell találnia az emberi tapasztalással. Az emberi tapasztalás azonban nem mindig egyforma. Vannak ugyan olyan emberi tapasztalatok, amelyek hozzátartoznak az ember lényegéhez (szeretet, szenvedés, boldogság, halál stb.), ezek azonban egy mindig változó tapasztalási horizonton jelennek meg, ahol — a változó történelmi kornak megfelelően — más-más hangsúlyt, megfogalmazást kapnak. Ily módon az emberi tapasztalatok változnak. Ennek megfelelően változik az Istenről való beszédünk, — sőt változnia is kell. Ezért nemcsak lehetséges, de szükséges is fölvetni a kérdést: hogyan kell ma az Istenről és az emberről beszélni oly módon, hogy az megfeleljen a mai emberi tapasztalás sajátosságainak? Hol és hogyan tapasztalja meg a mai ember az üdvösséget, emberi életének boldogságát, beteljesedését? Az ilyen tapasztalatok adhatnak hasonlóságot (analógiát) ahhoz, hogy az emberi életnek Isten által ajándékozott végső kiteljesedéséről beszélhessünk. Gisbert Greshake szerint ebből a szempontból ma különösen a szabadság igényére kell odafigyelnünk. Ez szükségképpen hozzátartozik ahhoz, amit humánumnak mondunk. Az újkor sajátossága, hogy az emberi gondolkodást és cselekvést a szabadság föltétien igénye határozza meg. Amikor szabadságról szólunk, ezen természetesen az élet értelmességét, boldogító voltát, a lehetséges és Ígéretes jövőt is értjük. A II. Vatikáni zsinat is megállapította: „Az embereknek még 213
