Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 3. szám - TEOLÓGIAI-LELKIPÁSZTORI KÉRDÉSEK - Németh Béla: Szolgálatok a közösségben
készült testvérek, volt nővérek — segítenek a hitoktatásban. — 6. Az egyházközség idős, nyugdíjas, egyedülálló híveinek összetartása érdekében minden hónapban összejövetel van, ilyen híveink számára, ennek keretébe tartozik a szociális szolgálat ellátása, a beteg, már lakásukat elhagyni nem tudó híveink látogatása és segítése. — 7. Az egyházközségnek filiája is van, ahol havonta egy vasárnap van szentmise, ide a plébános és világi hívek együtt járnak ki, segítenek a pusztán levő hívekkel való kapcsolattartásban. — 8. Az egyházi hozzájárulás beszedői a képviselő testület tagjaival alkotják az összekötő kapcsot a plébánia és a hivősereg között, ők kísérik figyelemmel és jelzik a plébánosnak, ha az egyházközség területén olyan beteg van, aki ellátásra szorul, vagy gyermek születik, a nagyobb gyermekek között, aki hit- tanos korba kerül stb. — 9. A felnőttebb fiatalok vonzása és összetartása érdekében minden hét egyik estéjén gitáros szentmise van, ezt követi hittani továbbképzésük, közös megbeszéléssel. A kép természetesen vázlatos, csak felvillanthatott egy-egy részt a közösség életéből és munkájából. Nem is teljes, hiszen még jó néhány irányban szeretnénk tovább fejleszteni. Terveinkből néhány gondolat: A szentmisék keretében szeretnénk megvalósítani, hogy az Úr imádságát a hívek egymás kezét fogva mondják el, majd a szentáldozas előtt a kiengesztelő- dés szavainál egymást a „Békesség Veled!" köszöntéssel üdvözöljék. — Az országban ez már sok helyen megvalósult. Az őskeresztények példájára, a mai hívek ugyanolyan szeretet- közösségének és egymással való kiengesztelődésének külső jelképeként ez is a jövő útja, és az egyházközség papjának és híveinek lelki összeforrottságát, tanúságtételét hivatott bemutatni. — Terveink közé tartozik, hogy segítsünk plébánosunknak az egyházközség családjainak, elsődlegesen a hittanos gyermekek szüleinek, elsőáldozásra és bérmálkozásra készülők szüleinek meglátogatásában. Ez nagyrészt az egyházközségben a családok örömeinek, gondjainak, problémáinak jobb megismerését, megoldását, tehát az egyházközségen belüli lelki és szeretetközösség kialakítását és erősítését hivatott szolgálni. Plébánosunk egyedül erre képtelen lenne, az ebben való együttműködés viszont alapvető megoldandó feladat ahhoz, hogy valóban az egyházközség papja és hívő népe együttműködő lelki közösséggé válhasson. Az egyház megújulása, jövőjének munkálása minden papnak — egyházi vezetőnek és egyszerű falusi plébánosnak — és minden világi hívőnek közös nagy felelőssége. Jézus biztosított ugyan arról, hogy az egyház élni fog az idők végezetéig, de ezt bizonyára nem úgy értette, hogy papjai és hívei ölhetett kézzel várják tőle. Minden idők keresztényének, így nekünk is Jézus és egymás kezét fogva közösen munkálkodnunk kell. Németh Béla SZOLGÁLATOK A KÖZÖSSÉGBEN Egy Krisztust kereső, közös utat kereső és részben járó, Krisztusra vágyó. Öt életében itt-ott megtapasztaló közösség tagjaként próbálom megfogalmazni, amit ez a közösség jelen állapotában a papságról (kisebb közösség papjáról) és önmagáról tart, — ismeretként, tapasztalatként vagy vágyként közösen hordoz. Óhatatlanul rányomja bélyegét e közösen felvázolt képre az az út, amelyet egyenként, majd közösen — változó szorosságú kötelékben — megtettünk, vagy éppen járunk. — Szükségszerűen felismerhetők azok a jegyek, amelyek helyünk keresése közben rakódnak ránk, ugyanígy nyilvánvalóak hiányosságaink is. Hordozzuk és viseljük elképzeléseink, vágyaink, örömteli vagy keserű tapasztalataink, mulasztásaink terhet. Mégis öröm beszélni, írni erről, mert Jézussal hordozzuk: hisszük, hogy életünkre, kérdéseinkre Ő ad választ már e közös útonjárásban, útkeresésben is a Szentlélek által. — Ugyanakkor e kép felvázolásához egy plébániai közösségben tapasztaltak is adtak indítékokat. A közösség. Ahhoz, hogy a közösség papjáról beszéljünk, szükséges legalább nagy vonalakban fölvázolni azt, hogy mi a keresztény közösség. — Isten a szeretet. A Szentháromság szeretetkö- zössége. Az igazi közösség — s így emberi közösségek mintája és célja — maga Isten. Isten, a tökéletes szeretetközösség közösséget teremt. Az Isten szeretetközössége a világba sugárzik; folytonos, élő sugárzás által látható és láthatatlan közösséget teremt. Isten szeretete Jézus Krisztusban vált láthatóvá. E szeretet Krisztus halála és feltámadása után a benne élő emberekben válik a világ 190
