Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 3. szám - KÖRKÉP - Széll Margit: Nők az egyházban
Legyenek béketeremtők! „Isten ránk bízta a kiengesztelés szolgálatát. . . ezentúl senkit sem tekintünk emberi szempontból . . (2 Kor 5,16 18). A nők egyik nagy ereje a feloldani tudásban rejlik. Amilyen érzékenyek a megbántásokra, olyan nagylelkűek a megbocsáj- tásban. A férfi munkatársak is lélekben rendszerint készek a kiengesztelődésre, de nehezebben tudják ezt kifejezni" — mondja Régine du Charlat, a párizsi Christus folyóirat szerkesztője, midőn húszéves egyházszolgálati tapasztalatait foglalja össze.4 A közösségben fellépő tisztázatlan dolgok, félreértések rendezése rendszerint a nőkre hárul, hiszen ők könnyebben alkalmazzák a kiengesztelődés külső gesztusait is. Egy-egy felfokozott vita után — még a másik fél elutasító viselkedése ellenére is — türelmesen, nyugodt hangon kezdjenek újból párbeszédet. Ha peöig lelkipásztorral kerültek konfliktusba, továbbra is fejezzék ki tiszteletüket papi szolgálatai iránt — vegyenek részt miséjén, igehirdetésén — jelezvén, hogy továbbra is jószándékúan helytállnak a szolgálatban. — Törekedjenek arra, hogy mindig az igazságot — és ne a maguk igazát — keressék. Részrehajlás nélkül alkalmazkodjanak és várják ki türelmesen a megfelelő időt a helyes cselekvésre. így nem fogják belső tartalékaikat felégetni, és Krisztus ügyének is nagy szolgálatot tesznek. — A nők művészete az is, hogy a legnagyobb nehézségek közepette egyidejűleg tudnak merészek és óvatosak lenni. Függetlenek maradnak, miközben jól alkalmazkodnak, engedelmesek és ugyanakkor ötletadók, kezdeményezők. A tudomány és hatalom bűvölete. A nők mindig különös érzékenységgel és átéléssel fogadták be a hitigazságokat. Gondoljunk olyan misztikus teológusokra, mint Nagy Szent Gertrud (+ 1302), Hackeborni Mechtildisz vagy Magdeburgi Mechtildisz. Gertrud 40 évig irányította rendtársai tanulmányait, mert azt vallotta: „Ha megszűnnének a hittanulmányok, akkor a testvérek már nem értenék a Szentírást és ezzel megszűnne a szerzetesi élet is." Bingeni Hildegard bencés apátnő a „Scivias" (Tudd meg az utakat) című hittitkok tudománya szerzője 81 éves koráig nevelte a nemesek leányait, buzdította a papokat, megújította a környékbeliek hitéletét, fejedelmek, püspökök és papok tanácsadója volt. Az egyház nagyra értékelte az apostoli lelkületű nőket, de a magasabb szintű teológiai tanulmányoktól és azok rendszeres tanításától távol tartotta őket. A nők vágyakozása hitünk szent értékeinek ismerete után állandó küzdelmet jelentett az egyházban. Pedig az egyre racionálisabbá váló teológiának, melyben a szerzők emberléptékű fogalmakba és rendszerekben próbálták befogni az isteni igazságokat, nagyon is jót tett volna a „női módon" való feldolgozás. Alszeghy Zoltán, a hitigazságok átadási metodikájának jeles szakembere, így látja a kérdést: „A másik nagy női hivatás a mai helyzetben, véleményem szerint, abban áll, hogy hitünk gondolatvilágát aszimbólum által egyesítse. A mai teológia még szinte kizárólag fogalmakban van elgondolva, ahogy ez megfelel a férfi eszejárásának. De mivel nincs olyan fogalmi rendszer, ami jelenleg alkalmas volna a hit igazságainak kifejezésére . . . azért szükség van arra, hogy ahhoz a gondolatformához nyúljunk, ami a fogalmi rendszerek csődjében is hozzáférhető marad, a szimbólumokhoz. Ebben tudjuk azt a szintézist megsejteni, ami a fogalmi gondolkozás számára, az analógia divatvesztése óta, megközelíthetetlen. És éppen a szimbólumban való gondolkodás volna talán a női pszichológia számára legmegfelelőbb.” (Alszeghy Zoltánnak módjában van a különböző kultúrákból jött teológusokon megfigyelni, hogy milyen nehézséget okoz nekik az európai módra rendszerezett hittanítás elsajátítása, népük számára pedig lehetetlen ilyen módon továbbadni.) Hogy a mai női teológusok mégis szimbólumtalan elgondolásaik által lettek ismertté, ennek fő oka, hogy a papi teológusok csak így fogadják be őket. Tipikus példája ennek a nagytudású Elisabeth Gössmann esete, aki 30 évvel ezelőtt elsőként doktorált teológiából Münchenben. És bár tanárai szerint „nagy teológiai áttekintése és összlátása" van, teológia fakultáson mégsem engedték tanítani. Számos helyre adott be magántanári dolgozatot, a válasz mindig elutasító volt. A kitartó Gössmann jó megérzéssel ezután a japán katolikus egyetemre pályázott és 1967 óta a keleti, nem racionális felfogásnak megfelelően tanítja a hitigazságokat. A zsinat utáni teológiában újjáéledt az egyházatyák tanítása és ezzel együtt a mai hittanításba, katakézisbe is visszatértek a képek és szimbólumok. Újra felismerik, hogy evilágon Istent csak „tükör által, homályban" tudjuk megközelíteni. Alszeghy Zoltán 1973-ban örömmel közli, hogy a római Gergely egyetemen „már vannak (nő) hallgatók, akik, mivel semmi különös sincs abban, hogy teológiával foglalkoznak, minden görcsös önigenléstől mentesen, ,anyásán' fejlesztik az igazságot is." 177
