Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Koncz Lajos: Világi apostoltól - lelkipásztori munkatársig
A döntő, sarkalló kérdésnek a pap és munkatársainak kapcsolata mutatkozik, és nem is csak ennek társadalmi, lélektani szintje. Bár ezt a problematikát sem szabad lebecsülni, hiszen minden jószándék és elhatározás mellett emberek maradunk, emberi gyarlóságokkal, egyéni és tipikus, férfi női hibákkal, önzéssel, érzékenységgel, túlzott önállósági, uralkodási hajlammal, féltékenységgel stb. Ráadásul teológiailag, egyházjogilag és szociológiailag egyaránt vannak tisztázatlan pontok, amelyek áldatlan feszültség forrásai lehetnek. Biztos, hogy a pap — lelkipásztori munkatársak mellett is — vezető kell, hogy maradjon, akinek nemcsak elidegeníthetetlen papi funkciói, de a felelőssége és irányító, koordináló szerepe is nélkülözhetetlen az egyházközségben. Ugyanakkor a lelkipásztori munkatárs (hitoktató, liturgikus kisegítő, adott esetben egy filia, pap nélkül árválkodó plébánia vezetője, prédikátora, hitoktatója, bizonyos szentségek kiszolgáltatója) sem egyszerűen ,,pap-pótlék" vagy pótlelkipásztor, afféle kényszerű, leértékelt szükség-megoldás.8 Megvan az önálló egzisztenciája, sajátlagos munkaterülete, szellemi és lelki képesítése és felkészültsége, kánoni missziója, sőt isteni hivatása, melyet a megyéspüspök elfogadásával és megbízásából, saját keresztény hivatása és egyetemes papsága alapján gyakorol . . . Tudunk-e igazán munkatársak, egymást becsülő partnerek lenni? — ez a jövő égető kérdése. Hogy a pap ne érezze riválisnak a világi segítőt, fájdalmas és féltékeny tehetetlenséggel regisztrálva, hogy ,,a világiak korszaka tört be az egyházba"; hanem ismerje föl és fogadja el benne a nélkülözhetetlen. Isten-küldötte segítőt. De a világi munkatárs se lássa, keresse mindenáron a papban a gáncsoskodót, a „klerikális hatalmaskodás" egykori letéteményesét, hanem igyekezzék lekötelezni bizalmával és segítő szeretetével, készségével. Végre is pap és lelkipásztori munkatárs (vagy akár egyszerűen, még szokatlan hangzással: világi lelkipásztor) egyképpen szolgálatra és nem uralkodásra vannak szánva és küldve Krisztustól, ahogy Szent Pál őszintén megírta a korintusiaknak (2Kor 1,24): „Nem uralkodni akarunk hiteteken, hanem örömötöknek vagyunk segítő munkatársai". . Ez idén a budapesti teológiai tanulmányi napokon történt. Szennay főapát előadása után (Missziós terület vagyunk?), amelyben időnként drámai hangsúlyokkal tárult fel a magyar egyház lelkipásztori ínsége, és kiáltott világi munkatársak után, hozzászólásra jelentkezett egy fiatal leány. Látható benső izgalommal, remegő hangon („Nagyon izgulok, még sose beszéltem ilyen magas együttes előtt!") vallott jelenlegi munkájáról. Jó jövedelmet nyújtó diplomával elvégezte a teológiát levelező tagozaton, és most egy peremkerületi plébánián dolgozik világi munkatársként egy másik kolléganőjével együtt. „Mindent csinálunk, ami egy plébánián adódik. Háztartás, adminisztráció, hitoktatás, ifjúsági csoport, egyházi adószedés, családlátogatások, áldoztatások (beteggondozással együtt is). . . Csodálatos élményeink vannak, eltekintve szórványos elzárkózástól az emberek szívesen beszélgetnek, egyéni gondjaikról, de a vallásivilágnézeti kérdésekről legalább olyan mértékben ... Az egész, úgy érzem, nagyon jó. És még jobb, hogy már elég sokan vagyunk az országban, akik ezt csináljuk." A szakteológus társaság — szívszorító csönd után — tapsviharral köszöntötte a jövő látomását egy bátor, lelkes nő szavaiban és tanúságtételében; a jövő látomását, de a látomásból már egy darab vigasztaló, ígéretes megvalósulást is. Jegyzetek: 1. L. Balter: Das Apostolat der Laien, In: Communio 1985/5. 393, és az egész szám a világi hívőkről. — 2. Testvéreink a szentek, Eisenstadt, 19802, 427—431. — 3. J. Perrone: L'apostolato cattolico e il proselitismo protestante ossia l'opera di Dió e l'opera dell'uomo, Genua 1862, 15. — 4. Vö. Idézet in ]. Guitton: L'Eglise et les laícs, Paris, 1963. —- 5. Msgr. Talbot (IX. Piusz tanácsadója) leveléből Manning érsekhez, in Guitton Id. mú 13. — 6. Vö. H. Erharter: Az új lelkipásztori hivatások, in Mérleg 1985/4, 349. — 7. ML. üubler: lm Pastoralen Dienst ohne Weihe, in Diakonia 1984/3, 149, és az egész szám. — 8. Vö. Diakonia, Id. szám 146. 148
