Teológia - Hittudományi Folyóirat 20. (1986)
1986 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Klostermann, Ferdinand - Bánhegyi B. Miksa (ford.): A lélek az egyház életelve
(1 Kor 14,21), annak kell „mindent megvizsgálnia és a jót megtartania" (1Tesz 5,21); annak nem szabad „minden léleknek hinnie", hanem meg kell vizsgálnia a lelkeket, „vajon Istentől valók- e" (1Jn 4,1). A Második Vatikánum ezt a felelősséget ismét kiterjesztette kifejezetten minden világira is, a közösségek elöljáróit pedig kötelezte, hogy ismerjék el a világiak méltóságát és felelősségét, vegyék igénybe adományaikat, használják föl tanácsaikat, bátorítsák szabadságukat és kezdeményező kedvüket. S külön szerepel az is, hogy ez az együttműködés a közösségek vezetésére is vonatkozik, amely nagyobb hozzáértéssel történhet „a világiak tapasztalata segítségével" (HRE 33; 37; HPSZE 9). Az ez iránt az együttes felelősség iránt való érzéket kétségtelenül segíti az, hogy mind több ember válik nagykorúvá, műveltté és reflektálásra képessé, de az is, hogy egyre több keresztény érdeklődik a teológiai és egyházi problémák iránt. Ezért mind hangosabban kiáltanak az egyház minden szintjén olyan struktúrák után, amelyek lehetővé teszik a keresztény embernek, hogy realizálja sajátos részvételét a Krisztustól kapott küldetésben, kezdve az egyes egyházközségeken egészen a világegyházig. Ezért fokozódik a rossz közérzet, ha a keresztény emberek arról győződnek meg, hogy titokban és autonóm eljárásmóddal, nélkülük, a fejük fölött, sőt ellenükre döntenek anélkül, hogy véleményük iránt érdeklődtek volna. Ma azt kívánják, hogy legyen részük ebben a döntésben, amikor egy plébánia vagy egyházmegye betöltéséről van szó, amikor az egyházközség vezetőjét elhelyezik vagy leváltják, amikor a lelkipásztorkodásnak, az egyház belső rendjének, az igehirdetésnek vagy a liturgiának fontos kérdéseiben döntenek egyházmegyei vagy összegyházi szinten. Ez még inkább áll a pénzügyi kérdésekre, mégpedig azzal a nagyon is érthető megokolással, hogy egy elöljárói hivatalra való ordinációval nem adatik meg a pénzügyekben való jártasság is. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy egynémely egyházi hatóság még inkább megtűri a világiakat a lelkipásztori grémiumokban, mint a pénzügyiekben. Hogy minderre igényt tartanak, az önmagában jó jel, azt jelzi, hogy eleven az érdeklődés Krisztus közössége iránt, amelyet mi magunk alkotunk valamennyien. Az egyház többi részétől elszigetelt és elszigetelten tevékenykedő hivatal nem felel meg az Újszövetség szellemének. Ebből a szemszögből nézve a hivatalviselők nem egy megnyilatkozása kérdéses, ha úgy hangzik, mintha a pápa és a püspökök egyedül volnának felelősek azért, ami az egyházban történik, és az egyedüli támogatás, amit a presbiterek és a többi hívők nyújthatnak, csupán az volna, hogy hallgassanak rájuk és parancsaikat kérdezés nélkül teljesítsék.6 Rövidítések: HRE — Hittani rendelkezés az egyházról; — HPSZÉ — Határozat a papi szolgálatról és életről; — HVA — Határozat a világiak apostolkodásáról. Jegyzetek: 1. J. Mainz: Ekklesia (1972), 332 sk. — H. de Lubac in: KathPress, 1971. márc. 8. — H. Mühlen: Una mystica persona (1964), 174—178, 216, 358—360. — 2. H. Küng: Die charismatische Struktur der Kirche, in: Concilium 1 (1965), 282—290. — H. Küng: Die Kirche (1967), 221 sk. — 3. L. ]. Suenens in: Congar: Konzilsreden (1964), 24—28. — G. Hasenhüttl: Charisma, Ordnungsprinzip der Kirche (1969), 221, 215—232, 235, 247—254. — E. Schweizer: Gemeinde und Gemeindeordnung im Neuen Testament (19622) — 4. J. Ratzinger: Das neue Volk Gottes (19702), 209 sk. — J. Ratzinger: Die pastoralen Implikationen der Lehre von der Kollegialität der Bischöfe, in: Concilium 1 (1965) 19 sk. — 5. E. Golomb: Kirchenstruktur und Brüderlichkeit heute, in: Hesse—Erharter: Koinonia 47—68. — 6. M. Kassel: Das Prinzip „Mitarbeit", in: Diakonia 4 (1973). 350—354. — F. Klostermann: Den Laien die Pastoral, dem Klerus das Geld? in: Diakonia (Der Seelsorger 2/1971), 54—57 — Das Pneuma — Lehensprinzip der Kirch, in: Gemeinde, Kirche der Zukunft, Wien 1974; kötet I. 94—103). fordította: Bánhegyi B. Miksa 140
